Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

342 W« orsíAgos ülés november 30-án, pénteken. 1888. De, t. ház, nem fogadhatom el Holló t. képviselőtársam azon észrevételét sem, hogy nem igazságos az általunk beadott ellenindítvány. Elfogadnám ezt akkor, ha a t. képviselő ur bebizonyíthatná, hogy mindazok, kik nem maguk tagadták el adójukat, csalárd szándékkal tették azt és meg akarták károsítani az államkincstárt. (Mozgás a szélső balfelöl.) Szerintem, t. ház, az az álláspont helyes, hogy ha képes valaki bebizonyítani azt, hogy azok, kik nem maguk tették az adóbevallást, tudomással birtak róla, sőt hogy ők ezen megtörtént adó-eltitkol ásnak örültek is, (Zaj a bal- és szélső balfelöl) én részemről hajlandó volnék elfogadni azt, hogy terjesztessék ki ez intézkedés mindenkire, hajlandó volnék ellenindítványuuk tágítását elfogadni, ha kimondatnék, hogy azoknak, kik nem önmaguk tették az adóbevallást, hanem megbízottjuk által tagadtatGtt el a jövedelem, csak azon esetben téríttessék az meg, ha az illető polgári becsületszavával igazolja, hogy az adóeltitkolásról tudomása nem volt. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Bocsánatot kérek, ez az én meggyőződésem. (Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő uraknak alkalmuk és módjuk van ellene felszólalni. Es legyenek meggyőződve, hogy ha valahányszor a képviselő urak egy-egy általunk nem helyeselt elvet hangoztatnak s azok ellen mi beszéd közben mindig felszólalnánk, sohasem lennének képesek beszédeiket befejezni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után legyen szabad, t. ház, álláspontomat a beterjesztett indítvány mellett és a szövegezés ellen indokolnom. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az én álláspontom az, hogy a 2l-es bizottság akkor, midőn elfogadta az eredeti törvényjavaslat alapeszméjét és megtette azon az azzal össze nem egyeztethető első lényeges módosítást, oly kényszerhelyzetet teremtett, melynek következménye az, hogy az érdekek compromissuma helyett nagy elvek sértettek meg. Mert, t. ház, az egyik módosítás végzetszerííleg maga után vonta a másik módosítást; az egyik engedmény maga után vonta a másik engedményt. (ügy van! jóbbfélöl.) És ezen elvek megsértéséből magyarázható meg azon tapasztalat, a mit én kénytelen vagyok itt constatálni, mely szerint tulaj donképen ezen törvényjavaslattal senki sincs megelégedve. (Halljuk! Halljuk!) Mert nincs azzal kibékülve teljesen az államkincstár sem; nincs kibékülve azért, mert annak mérlegét rontja és mert érzi, hogy a méltányosság túlzása sérti az osztó igazság államalkotó elvét. (Halljuk! Halljuk!) Nincs azzal megelégedve teljesen a regaletulajdonosokkal szemben ebben a kérdésben áldozathozatalra utalt milliói az adófizetőknek; mert azt látják, hogy ezen kérdésben az egyenlő teherviselés elve nem érvényesülhet kellőleg. Nincs azzal megelégedve a nagy igazságokhoz és elvekhez híven ragaszkodó közérzület sem; mert azt látja és azt tapasztalja, hogy ezen módosítások nem kedveznek a jogegyenlőség nagy elvének. (Ugy van! jóbbfélöl.) De nincs azzal, t ház, megelégedve a kedvezményekben részesülők egyike sem; mert a ki valamit kapott, 'az sokat óhajt és a ki sokat kapott, az mindent akar. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez az én álláspontom, t. ház és részemről azt tartom, hogy vagy el kellett volna fogadni ezen törvényjavaslat alapelvét és azt érvényesíteni mindenütt és külön intézkedni jogos erdekek sérelmének orvoslásáról; vagy pedig ki kellett volna mondani a törvényjavaslat első szakaszában, hogy kártalanítandó a mai tényleges érték, (ügy van! balfelöl.) Az első az államkincstár érdeke; a második a magántulajdonosok érdeke. De e két szempontból, ha következetesen keresztülvitetik, én mind a két álláspontot helyeselhetőnek, igazolhatónak tartom. (Zaj a szélső baloldalon,) De, t. ház, elfogadni alapelvül az egyiket és annak keretében érvényt szerezni akarni a másiknak: ez az én nézetem szerint olyan összezavarása az érdekeknek és elveknek, mely nem elégíthet ki teljesen senkit sem; nem felelhet meg egyetlen egy érdeknek sem egészen és nem érvényesíthet egy elvet sem sértetlenül. (Ugy van! balfelöl.) Ez lévén, t. ház, az álláspontom, ebből tudom én azt is megmagyarázni, hogy majdnem minden szakasznál meg-megújul az általános vita és hogy most én is kénytelen vagyok melegen pártolni azon ellenindítványt, melyet gróf Andrássy Gyula t. barátom beadott. (Helyeslés jóbbfélöl.) És legyen szabad ezt igen röviden indokolni két szempontból (Halljuk! Halljuk!) és pedig először az állam jogának szempontjából és másodszor az állam pénzügyi érdekeinek szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Kiindulva abból a nagy igazságból, hogy minden külön jognak egy külön kötelesség felel meg, mert a jogot erkölcsileg csak az annak megfelelő viszont-kötelesség sanctionálhatj a r az állam azon kötelessége, hogy megvédelmezze a magántulajdont, megadja az államnak azt a jogot, hogy a magántulajdonostól a védelem költségeinek megtérítését — tehát az adót — követelhesse. Ezen jogából ered az államnak az a másik joga is,mely szerint magasabb állami szempontból — hivatkozva a salus reipublicae nagy elvére — nem létezőnek nyilváníthat ki oly jövedelmet, mely nem létezett az adófizetés alkalmakor; nem kártalanít oly jövedelmet, a melynek biztosságáról a tulajdonos önkényt lemondott akkor, midőn megtagadta e biztonság aránylagos, törvényes eszközét: az adót. (Ugy van! jóbbfélöl.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezek után