Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-143
148. országos ttlés november 80-án, pénteken. 1888. 341 a bejelentett adóalapon felül, de ezzel szemben méltóztatik felhozni azt, hogy körülbelül 20 milliót tesz ki az az összeg, a mely az eltitkolt jövedelem után másoknak kárpótlás ezímén az állam részéről fizetendő lesz. Erre nézve szeretném, ha t. képviselőtársam felvilágosítana és meggyőzne arról, hogy csakugyan húsz millió és nem több lesz-e ez az összeg. (Halljuk ! Rali juh!) Mert nem tudom ma elgondolni, hogy akkor, a midőn senki sem ismeri az eltitkolt adó alapjait, hogy lehessen annak összegéről beszélni és épen azért, mert félek attól, hogy az eltitkolt adóalap húsz milliónál sokkal nagyobb lesz, kötelességemnek tartom e szempontból is pártolni azon indíványt, melyet gróf Andrássy Gyula képviselőtársam tegnap beadott. (Helyeslés jobbfelöl.) Azon vitában, mely tegnap e kérdésben megindult, ugy a ministeremök ur, mint gróf Andrássy Gyula t. barátom részéről igen helyesen és mondhatnám, nagyon erélyesen bangsúlyoztatott az ellenindítvány főérve: az erkölcspolitikai szempont, elannyira, hogy én ma nemcsak, hogy feleslegesnek tartom, de megvallom őszintén, parlamenti illemérzékemmel sem vagyok képes összeegyeztetni e kérdésnek újból forceirosott ismétlését, daczára annak, hogy magam is mélyen átérzem és átértem, hogy e haza igazán erős csak akkor lehet, ha minden viszonyok és körülmények között biztosan számíthat minden fiának hűségére, önzetlenségére és áldozatkészségére; ha minden polgár szívesen és hiven teljesíti polgári kötelességét. (Helyeslés jóbbfélöl.) Eltekintve tehát az erkölcsi szemponttól, és megjegyezve azt, hogy én e kérdést tisztán, egyedül és kizárólag a meggyőződés kérdésének tartom, legyen szabad megtennem szerény észrevételeimet azokra, a mik ellenindítványunk ellen felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Én nagyon tudom méltányolni és tudom a kormányelnök ur, mint pénzügyminister szempontjából elfogadni azon álláspontot, melyet szives volt tegnapi felszólalása alkalmával jelezni az által, hogy azt mondotta, hogy nem kívánja megvonni a határt ott, a hol ez pénzügyileg sokkal kisebb fontosságú, ha máikénytelenek vagyunk bizonyos tekinteteknek hódolva megadni egy sokkal nagyobb összeget a törvényhatósági joggal felruházott városoknak akkor, midőn ott is történt adóalap eltitkolás, —• mondom — nagyon tudom méltányolni e nyilatkozatok fontosságát, helyességét, de legyen szabad megjegyeznem azt, hogy az én szerény nézetem szerint egészen más szempont és elvitatás alá esik a communitäsok közegei részéről történt adóalap eltitkolás, (Helyeslés balfelől) mint esik az, ha ugyanazon eltitkolást magános követte el. {Halljuk! Halljuk!) Miért? Egyszerűen azért, mert a communitäsok rendes, hivatalos, nyilvános zárszámadással és az annak alapján készített költségelőirányzattal birnak és ezt minden évben hivatalból felterjeszteni kötelesek. Ha tehát a törvényhatóságok, helyesebben communitäsok közegei részéről történt adóalap-eltitkolás, akkor a zárszámadásokban és az azokkal együtt felterjesztett költségelőirányzatokkal meg volt adva a pénzügyi administratiónak a lehetőség arra, hogy évenkint rájöhessen azon összegre, a melylyel kevesebb jelentetett be megadóztatás czéljából, elannyira, hogy én részemről egyenesen azt állítom, hogy communitások közegei jóhiszemííleg jártak el akkor, midőn látva azt, hogy a pénzügyi administratio az adó alá bejelentett jövedelmekkel szemben az eltitkolt adóösszeget sohasem kifogásolta és hogy a pénzügyi administratio e ezímén nem élt velük a törvényes controll jogával, évről-évre kisebb összeget irányoztak elő, mint a mennyit zárszámadásilag elszámoltak. (Ugy van! jobbfelöl.) Én ezt, t. ház, jóhiszemű eljárásnak tartom, mert nem lehet feltenni a communitások közegeiről, hogy ők tudva és akarva szándékosan ég önhaszonból kívánták megrövidíteni az államkincstárt, mert nem lehet constatálni a csalárd szándékot, pedig a csalás fogalmának ez lényeges attribútuma. (Ugy vanx jóbbfélöl.) Épen ezért, ugy hiszem, nem követünk el következetlenséget akkor, midőn nem akarjuk ide értetni a communitások részéről történt adó-eltitkolásokat. Mert mit akarunk? (Halljuk! HaVjuk!) Mi, t. ház, egyszerűen a rossz szándékot ostorozzuk és itt — bocsánatot kérek — nem fogadhatom el Ugron Gábor t. képviselőtársam azon állítását, hogy adót fizetni nem erény. Én részemről azt tartom, hogy a polgári kötelességeknek minden viszonyok közt becsületes és híí teljesítése erény (Ugy van! jóbbfélöl) és mert azt tartom, nem fogadhatom el t. képviselő urnak azon figyelmeztetését sem, hogy mi itt ne alkalmazzuk az erkölcspolitikai szempontokat, hanem álljunk az ő pártjára. (Felkiáltások szélső balfelöl: Azt nem mondta!) Bocsánatot kérek, lehet, hogy rosszul értettem ..... (Felkiáltások szélső balfelöl: Egészen mást mondott! Halljuk ! Halljuk! jóbbfélöl.) Engedelmet kérek, a t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy pártoljuk őt és ostorozzuk az erkölcstelenségeket, de nem az adó-eltitkolás kérdésénél, mert ezen kérdésnél arról nem lehet szólni. (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jóbbfélöl.) Én szivesen elfogadom álláspontját és hajlandó vagyok kijelenteni, hogy egy feltétel alatt én őt követni mindig hajlandó vagyok, de ez az egy feltétel meggyőződésem tisztasága és lelkiismeretem nyugalma. Én azt kérem Ugron Gábor t. képviselőtársamtól, hogyne kívánja, hogy akkor, midőn ő nem követ mindenben minket, mi kövessük őt mindenkor, valahányszor az ő tiszta meggyőződése azt igazolja, hogy valósággal erkölcstelen, jellemtelen dolgot ostoroz. De minket erről meg nem győzött. (Ugy van! jóbbfélöl.)
