Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

338 148. országos ülés november 80-án, pénteken. 1888. törvényjavaslatra vonatkozó jelentését a pénzügyi bizottságnak; kérem, méltóztassék e jelentésnek kinyomatását, a ház tagjai közt való szétosztását és annak idejében napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A pénzügyi bizottság jelentése Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt az 1880 : LIV. t.-ez. értelmében létrejött pénzügyi egyezmény hatályának újabb meghoszszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyában ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és, ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével fog annak idején napirendre tűzetni. Több előterjesztés nem lévén, következik a napirend: az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat folytán adandó kártalanítás tárgyában beadott törvényjavaslat részletes tárgyalása; jelesül a 10. §., mely már felolvastatott. Következik Horváth Gyula. Horváth Gyula: T. képviselőház! (Halljuk!) Azt hiszem, senki sem fogja tőlem szerénytelenségnek venni, hogyha ezen kérdésnél — daczára annak, hogy a törvényjavaslat feletti vita már igen hosszúra nyúlik — mégis felszólalok. Felszólalásomat indokolom azzal, hogy ugy a ministerelnök ur, valamint Andrássy Gyula gr. képviselő ur által tegnap történt kijelentések után az e padsorokon ülő képviselők helyzete, midőn e szakaszt változatlanul meg akarják szavazni, igen megnehezült. És minthogy én mégis rá akarok szavazni ezen szakaszra, mindenki természetesnek fogja találni, hogy azt lehető röviden indokoljam. (Halljuk!) T. ház! A regale-törvényjavaslat, a mint azt Holló Lajos t. képviselőtársam tegnapi beszédében teljesen correcte kifejtette, a regale megváltását tárgyalja, melyben az állam által lehetőleg méltányos alapon egyenérték kináltatik azért, a mit birtokába kivan venni. Hogy e törvényjavaslatba, mely a regale-megváltásról szól, büntető intézkedések miként jutnak be, azt kimagyarázni lehet, de a javaslattal magával természetes összefüggésben nincs. És midőn épen e tárgyról vagyok bátor nyilatkozni, mindenekelőtt ki kell jelentenem azt, hogy másodrendű kérdésnek tartom, vájjon az államkincstár a büntetések alkalmazása által minő helyzetbe jut; valamint nem tartom elsőrendű kérdésnek azt sem, hogy az egyesekre nézve mi a javaslat financiális eredménye, hanem elsőrendű kérdésnek tartottam mindig és tartom ma is azt, hogy törvénybe oly intézkedés fel ne vétessék, mely visszaható erővel bir oly dolgokra nézve, melyekről ma fennálló törvények intézkednek. Ily intézkedéseket törvényekbe csak forradalmi térre lépett parlamentek szoktak bevinni. (Helyeslések.) A fennállott törvények hatályát meg akarni változtatni, nem a jövőre, hanem a múltra nézve: ez, akár parlament, akár egyes hatalmas teszi, nem egyéb forradalmi lépésnél; és én semmi körülmények közt nem járulhatok oly intézkedésnek a törvénybe való felvételéhez, mely a rendes par- i kimenti és törvényhozási elvekkel ellentétben áll. Ez és semmi más vezet engem azon álláspontra, hogy ellenezzem a törvénybe felvételét oly intézkedésnek, mely a most fennálló törvény hatályát a múltra nézve megváltoztatja. Ez az egyetlen alapindok, mely e szakasz megítélésénél vezetett a múltban, vezet ma és vezetni fog a jövőben is. (Helyeslés több oldalról.) De, t. ház, lehetetlen itt nem reflectálnom egyes dolgokra, melyeket e szakaszra nézve ugy az általános vitában, mint e szakasz tárgyalásánál elmondottak, ámbár bizonyos fokig óhajtom elkerülni a csábító polémiát. (Halljuk!) Minden oldalról hangsúlyozták, hogy az államkincstár igen nehéz helyzetben van és annak érdekeivel számolni kell; hangsúlyozták, hogy az államkincstár megrövidítése büntetéssel sújtandó. És felszámították azt a nagy összeget, a mennyivel ezek a hamis, vagy pedig- a valónak meg nem felelő bevallások az államkincstárt megrövidítik. Vessünk tehát ezekkel , a nagy összegekkel számot; de reducáljuk azokat a maguk valódi értékére. Szó van arról, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városoknál ezen a czímen 10 millióval lehet a kártalanítás talán nagyobb, mint előirányoztatott. Lehet, hogy azon számok alapján, melyek a legilletékesebb helyről hozattak fel, ha az eltitkolt vagy pedig be nem vallott adó a többi városoknál is és általában az országban számításba vétetik, az államkincstárnak a terhe a megváltásnál még 20 millióval fog növekedni. Méltóztassanak megengedni, hogy első sorban a törvényhatósági városokra vonatkozólag nyilatkozzam. A t. ház is azon álláspontra helyezkedett, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok zárszámadásai az állam által vizsgáltatván felül, ezek a megváltás kérdésénél okvetlenül tekintetbe veendők és szem előtt tartandók. Igaz, hogy látszólag csaknem minden törvényhatósági joggal felruházott városnál történt eltitkolás; de ha tekintjük a mi administratiónkat, ha tekintjük a követett rendszert, rá fogunk jönni arra, hogy ez az eltitkolás tényleg nem következett be mindenütt és valósággal nem is volt meg. Hiszen azon városoknál, melyek felvették az előirányzatba a jövő év jövedelmét, melynek alapján megadóztatva lettek, a kiindulási pont mindig csak a múlt év lehetett és nem az az év, a melynek jövedelmét nem ismerték. Azt a variáns összeget tehát, a mely egyik és másik törvényhatósági joggal felruházott városnál mutatkozik, nem lehet tekinteni adóeltitkolásnak,