Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-143

143. országos ülés november 30-án, pénteken. 1888. 339 hanem kell tekinteni annak, a mi — és a mi elég tisztességes dolog — hogy a bevallásnál mindig a múlt év jövedelmét vették számba és ha nagyobb jövedelmet értek el czélszerű és helyes intézkedések által, ezért egy oly bélyeggel illetni Magyarország törvényhatósági joggal felruházott városait, mint a minővel e javaslat vitatásánál némelyek illetni akarják, az én nézetem szerint nem lehet, nem szabad. (Helyeslések több oldalról.) De menjünk át a kérdés többi részére is. Az az összeg, amelyet méltóztattak felhozni — legyen, hogy 20 millió forintnyi jövedelem nem vallatott be a törvényhatósági joggal felruházott városok és a magánosok által — ez a 20 millió forint igen nagy összeg; de ha méltóztatnak azt venni, hogy 200 milliónak ez a 20 millió csak 10%-a és ha méltóztatnak e tekintetben összehasonlítást tenni Európa legrendezettebb államaival, a hol a polgárokban a kötelességérzet az állam iránt leginkább ki van fejlődve, akkor is meg fogja, az én nézetem szerint, épen e kérdésnél Magyarország mindenesetre azt a méltó helyet tartani, mely őt megilleti. Hisz azt mindenki bizonyítgatta és kétségtelenül áll előttünk, hogy ezen jövedelem mindig fluctnal, még pedig nem 10%-ig, hanem 15—20°/o-ig s azt látjuk, hogy az egész összegnek csak 10°/o-a az, mely az adó alól elvonatott, tehát az az összeg, melyet a jövedelmi fluctuatió fej'ében mindenki számításba vett. Vájjon azon országokban, melyeknek törvényhozásai az állam érdekét szintén szivükön viselik és melyek példaképen emlittetnek fel, vájjon Angliában Cobden-nek, Bright-nak, G-ladstone-nek jelentései az adó eltitkolásokról azért keletkeztek-e, mert Angliában az ilynemű, nehezebben megtalálható jövedelmeknél csak 10% az, a mi rendesen eltitkoltatik ? Vájjon Olaszvagy Francziaországban, ott, a hol ilyen könnyen eltitkolható jövedelemről van szó, csak 10%-a az, amitkötelességtudó polgárok be nem vallanak? Én bátran merek utalni arra, hogy ennek komoly indoka megtalálható azon jövedelmi fíuctuatióban is, melyet mindenki, a ki e vitában felszólalt, 10%-nál magasabbra tett. Ha még e mellé veszszük, t. ház, azokat a terheket, melyeket Magyarország polgárai az alkotmányos élet ideje óta magukra vállaltak, ha vesszük azt, hogy minő arányban növekedik az adóteher és ha veszszük azt, hogy tulajdonképen ezen adóteher megszavazásában és viselésében oroszlánrésze van épen azoknak, kiknek regalejogai megváltásáról most szó van; ha veszszük azt, hogy az évről-évre növekvő terheket azon többség szavazza meg és viseli, mely legnagyobb részben a regale-tulajdonosok — legyenek azok városok, vagy magánosok — szavazatával jön létre: akkor kérdezhetem, t. ház, jogosult-e az, hogy mi itt az állam polgárai nagy többségének az állam iránti kötelességérzetéről birói széket üljünk és a nemzet kötelességtudása felett bíráskodjunk? Én ezt nem tartom helyesnek. (Helyeslések több oldalról.) Lehet sok keserű szemrehányást tenni népünknek, de azt a szemrehányást tenni Magyarország népének és épen azoknak, kik a regale-megváltásban leginkább érdekelvék, tenni nem lehet és nem szabad, hogy az állam és a haza iránti kötelességét nem ismerte és nem teljesítette. Tudom én azt és természetesnek is találom — mert az emberi gyengeségekkel mindig számot szoktam, a mint hogy számot is kell vetni — hogy vannak — és ezt nem irigylem, sőt örömmel üdvözlöm — kiválasztott egyének, kiknek jogában van fiatal korukban, pályájuk kezdetén oly hangot használni és oly irányt hangoztatni, a melyet másoknak egy hosszú munkás élet végén, nagy eredmények után szoktak csak megengedni. Ezt természetesnek tartom. így van ez más államokban is, igy van nálunk is. De ugyanakkor, ha valaki egy szerencsés helyzetben van, melybe tehetségeinél fogva helyesen és szépen küzdhetik, a hol a nagy ember árnyéka a reátermettség fényével csillámlik meg, jó lesz mindig megjegyezni azt, hogy azon nemzettel számoljon, melynek vezérletére hivatást érez magában és ha valódi hibákat talál, mondja meg azokat, de ne nagyítsa s ne adjon azoknak oly színezetet, mely miatt az ország nemcsak önmaga, de Európa többi országai előtt gyűlöletessé válhatik. (Helyeslés jobbfelol.) Ha valakinek helyzete olyan, hogy szava messze elhallatszik, legyen óvatosabb a fenhangon való beszédben, mint az, a kinek hangját e termen kivül alig hallják, (ügy van! jobbfelol.) T„ ház! Ha az igen t. képviselő úrra vonatkozólag ezt megjegyeztem, nem tagadhatom, hogy azon, reám nézve komolyan nyomasztó helyzetben érzem magamat, hogy ugyanezen irányban a ministereínök úrhoz is kénytelen vagyok egy kérést intézni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mondottam és azt hiszem igazam is van abban, hogy vannak helyzetek, a melyekből a szó messzebbre elhangzik. Kétszeresen áll ez a ministereínök úrra, a kinek szava ugy állásánál, mint nagy tehetségeinél fogva igazán messze, nagyon messze elhangzik. Ha a ministereínök ur felveti ezen kérdést és azt mondja, hogy a 10. §-t kénytelen fentartani, mert számot vetett a magyarországi állapotokkal és azzal, hogy ezen országlakossága általában lazán teljesíti az állam iránti kötelességeit, azt hiszem, ezzel egy súlyos érvet mondott és hogy ez az érv lesz az, a mire az államnak ugy belső — ha ilyenek vannak, — mint külső ellenségei hosszú időn át hivatkozni fognak (ügy van! jobbfelol.) és meg vagyok győződve, hogy ezen echó senkinek sem lesz kellemetlenebb, mint épen a ministereínök urnak. (Halljuk! Halljuk!) 43*