Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

380 142. országos ülés november 29-éu, csütörtökön. 1888. Én, t. ház, ezen javaslat 10. §-át elfogadom és kérem módosítványomat is elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A beadott módosítvány fel fog olvastatni. Szathmáry György jegyző (olvassa): A 10. §. harmadik bekezdésének második sorában B

irásos adatai" helyett „okiratai", harmadik sorában pedig „kétségbevonhatatlanul" helyett „teljes hitelt érdemlőleg" szavak tétessenek. Madarász József jegyző: gr. Andrássy Gyula! Gr. Andrássy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a 2 l-es bizottság az eredeti javaslat 4. §-át módosította, azon elv vezérelte, hogy nem szabad visszahatólag oly tényeket büntetéssel sújtani, — a mint azt ma Varasdy Károly t. képviselő ur is kifejtette — a melyekre nézve akkor, midőn elkövettettek, nem volt kimondva, hogy büntetendő cselekmények. Ezen elvet én is elfogadom, mert azt megtagadni nem lehet, ha csak valaki a jogállam alapját nem akarja tagadni, (Igaz! Ugg van! balfelöl.) Ha tehát még sem fogadom el azon következtetéseket, a melyeket a 2l-es bizottság ezen elvből levont, ugy ez csak azért van, mert meggyőződésem szerint azokat tévesen alkalmazta s mert az a véleményem, hogy itt nincs és nem is lehet büntetésről szó. (Ugy van! balfelől. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Ezen törvényjavaslat 4. §-a nem tesz mást, mint egyszerűen alkalmazza azon elvet, melyet a 2. és 3. §. állít fel. (Ugy van! balfelöl.) Hogyan lehet tehát jogtalan büntetés egy szabály vagy elv alkalmazása, ha maga az elv jogos? (Ugy van! balfelöl.) Vagy van az államnak joga ezen műveletnél egy általános kártalanítási kulcsot felállítani, vagy nincs. (Halljuk! Halljuk!) Ha van, jogos maga a 4. §. is. (Ugy van! balfelől.) Ha nincs, akkor jogtalan az egész javaslat minden alkalmazásában. (Ugy van! balfelől.) Ha nincs joga az államnak kimondani azt, hogy kártalanítási alapul az 1887-től 1886-ig terjedő időben fizetett adót veszi, akkor kérdem: hogyan igazolhatja azt, hogy a kik ezen felvett években kevesebb hasznot húztak, mint húznak azóta, csak a fenti mértékben kártalanittassanak ? (Élénk tetszés balfelől.) Akkor kérdezem: hogyan igazolhatja azt, hogy a kik 1882-től 1886-ig semmi jövedelmet nem húztak, tehát semmi adót nem fizettek, elvesztik minden kárpótlás nélkül kétségtelen jogukat és eddigi jövedelmüket? (Élénk tetszés balfelől.) Hogyan lehet ezt igazolni, t. báz, és a 4. §-t nem? (Élénk tetszés a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Itt egy közös elv alkalmazásáról van szó. Ha ezen elv képes azok károsodását igazolni, a kik a maguk részéről az állam iránti kötelezettségüknek becsületesen megfeleltek és büntetendő ese; lekményt nem követtek el, akkor miért né volna képes ezen elv azok károsodását is igazolni, a kik évek hosszú során át csalták az államot? i (Élénk tetszés balfelöl.) A szabály, mely önmagában jogérvényes, nem válhatik jogtalansággá az által, hogy azokat sújtja, a kik megérdemlik, hogy sújtassanak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Midőn tehát a 21-es bizottság elfogadta a törvényjavaslatnak 2. §-ában elfoglalt alapelvet és alkalmazta más esetekre, azt hiszem, nem mondhatja, hogy ez esetben jogtalan visszaható büntetés lenne, ha azt nem akarná ugyanakkor azt is kimondani, hogy büntetett olyanokat, kik semmi büntetést nem érdemeltek, mert semmi vétséget el nem .követtek. I T. ház! Mi tulajdonképen a büntetésnek fogalma ? Illik-e ezen fogalom arra, a mit a §. itt javasol? Azt hiszem, nem. A büntetés jogi definitiója az, hogy (Halljuk! Halljuk!) az egy külső rossz, melyet a törvény valakire szab azért, mert bűntényt követett el. Az a bűnténynek jogi következménye. Kérdem, van-e itt ilyen valamiről szó? Suj tátik-e valaki külön büntetésser azért, mert az államot megcsalta? Itt egy közös kulcs alkalmaztatik mindenkire, a kinek regalejoga van s itt mindenkinek joga csak annyiban vétetik tekintetbe, a mennyiben jövedelme után 1882— 1886-ig adót fizetett. Ha tehát mégis károsul valaki, ugy az nem a törvény büntető szándékának következménye, hanem saját cselekedeteinek eredménye. (Elénk helyeslés.) Pedig egy régi elv azt mondja; volenti non fűit injuria. Senki sem panaszkodhatik, ha a joga olyan értékűnek vétetik, midőn az állam azt kárpótolja, mint a minőnek vétetni akarta, midőn azon alapon járult a közterhekhez. (Helyeslés.) Senki sem panaszkodhatik, hogy ugyanazon mértékkel mérnek neki, midőn e mérték az ő hátrányára üt ki, mint a minővel akarta, hogy neki mérjenek, midőn az előnyére szolgál. (Élénk helyeslés.) És ha valakinek becsületszavát elfogadni nem akarják, pha kételkednek, az sérelem okát képezheti, de hogyha azt elfogadják s komolyan veszik, ez absolute sérelmet nem képezhet, (Helyeslés.) És ha mégis van olyan gyász magyar, (Derültség.) a ki ezen megharagudni tudna s ezt rossz néven venné, kérdem: szabad-e a törvényhozásnak kimondani, hogy Magyarországon, melyet a lovagiasság hazájának szoktunk nevezni, jogos sérelmet képezhet az, ha valakinek becsületszavát komolyan veszik (Élénk helyeslés.) és annak alapján szabják ki a kártalanítást ? Ezek után, azt hiszem, bátran állíthatom, hogy büntetésről szó nincs, hogy e §. nem is szándékol senkit büntetni, hanem csak azon elvet akarta tisztán alkalmazni, melyet kimondott s melyet mindnyájan vagy legalább a többség el-