Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-142
142. országos ülés november 29-én, esütörtökön. 1888. 331 fogadtunk. De már a kormány eredeti javaslatában is ott, hol czélszerűségi vagy hasznossági indokból kellőleg igazolható volt, ily kivételt meg is engedtetett. A kérdés tehát az, hogy van-e itt helye a méltányosságnak, a hasznosság, czélszerfíség tanácsolja-énekünk, hogy itt kivételt tegyünk? Ez, szerintem, a főkérdés s e szempontból mindenekelőtt tisztába kell jönni azzal, hogy minden garas, mely a műveletet drágítja, vagy az államot politikai és culturalis feladatának megoldásában gyöngíti, vagy pedig az adózót, fogyasztót terheli. (Élénk helyeslés.) A kedvezmény azok részére, a kik az államot már hosszú éheken át csalták, kik magukatkivonták azon közteher alól, melyet a többiek viseltek, ez esetben tehát vagy az állam, vagy az adóközönség kárára történik. (Helyeslés.) Midőn pedig mindnyájan tudjuk, hogy az állam legnagyobb feladatait alig képes megoldani, mert nincs pénze; (Elénk helyeslés.) midőn tudjuk, hogy elment a takarékosság azon határáig, a melyen túl nem mehetünk, ha nem akarjuk veszélyeztetni létfeltételeinket; midőn tudjuk e mellett, hogy az adózók csakugyan komolyan meg vannak terhelve : akkor én a magam részéről semmikép sem tudok belenyugodni abba, hogy egy garas is adassék ezek hátrányára azoknak, kik az államot csalták. (Élénk helyeslés bal- és szélső baloldalon.) Oly körülmények közt a méltányosság ezekkel szemben, méltánytalanság a többiekkel szemben. A második momentum, melyet e tekintetben mérvadónak tartok, az e kivét el erkölespolitikai hatása. (Bálijuk! Halljuk!) Itt oly hibával állunk szemközt, mely nemzetünk főgyöngéje, mely jellemének Achilles sarka, azzal tudniillik, hogy nálunk nincs kifejlődve azon öntudat, azon érzet, hogy kötelességeink az állam iránt legalább is oly szentek, mint kötelességeink az egyesek iránt; (Általános élénk helyeslés.) hogy az államot csalni csak oly csalás, szégyen és gyalázat, mint az egyest csalni. (Élénk helyeslés.) Ennek kártékony hatását látjuk mindenütt, állami életünk csaknem minden ágában. Tessék csak megnézni az administratiót. (Halljuk! Halljuk !) Tessék meggondolni, hogy miért képtelen az feladatait ugy megoldani, a mint azt joggal várhatjuk? Nagy részben azért és senki sem fog ebben megczáfolni, hogy a tisztviselők választásánál nem a közérdek, nem a kötelesség az ügy iránt vezeti a választásokat nagy részben, hanem a személyes tekintet az, hogy kinek van több gyereke, ki csinál több adósságot, (Élénk derültség.) kinek van szüksége több pénzre, kivel ezigányozott, kivel ivott többet. (Élénk derültség.) Tessék végignézni adóinkon ; mindenütt azt fogjuk látni, hogy az állam mily nagy mérvű károsodást szenved adó-eltitkolás és csempészet miatt. Midőn a törvényhozás, t. ház, kénytelen ily általános jelenséggel foglalkozni, kénytelen azt akarva nem akarva tudomásul venni: akkor azt hiszem, nem szabad neki azt akként tenni, hogy egy kedvezni ényny el köti össze, ha nem akarja magát azon látszatnak kitenni, mintha önmaga szentesítené a törvénysértést. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Itt tehát okvetlen alkalmazni kell azon kulcsot, a melyet alkalmazunk más oly esetekben, a hol ily törvénysértés elő nem fordult, ha nem akarjuk kitenni — a mint előbb mondottam — a törvényhozást annak, hogy méltányolni tudja az ily eljárást és nem ítéli azt el föltétlenül. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben, t. ház, mik lennének hátrányai ezen eljárásnak, a törvény szigorának? (Halljuk! Halljuk!) Én ismerek egy politikai indokot. Ezt hallottam ma is kifejteni s ez az, hogy oly osztályt gyengítenénk, amely par excellence államföntartó : a földbirtokos osztályt. T. ház! Én nagyon sajnálom, a magam részéről érzem, hogy ez baj ; hanem tessék választani ezen baj közt és azon másik baj között, hogy ha majd azt lehet mondani Magyarország törvényhozásáról, hogy kénytelen volt, ha nem akarta az állam oszlopait gyöngíteni, akarva, nem akarva, pirulva bár, de mégis kénytelen volt a corruptióval számolni. (Élénk tetszés.) Hogy ezt ne lehessen mondani én semmiesetre sem fogadom el a szakaszt ugy, a mint van, hanem bátor vagyok egy ellenindítványt beadni, melynek elfogadását kérem. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Elnök: Föl fog olvastatni az ellenindítvány. Madarász József jegyző (olvassa): Ellenindítvány. Aláírva: Miklós Gyula, gróf Andrássy Gyula. „Az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi törvényczikk folytán adandó kártalanításról a 2l-es bizottság által beterjesztett törvényjavaslat 10. szakasza helyett az eredeti pénzügyministeri törvényjavaslat 4. szakaszának 2. pontja változatlanul fentartandó." (Élénkhelyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán, a pénzügyniinisterium ideiglenes vezetésével megbízott minister elnök: (Zaj. Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy felszólalásomat némileg megnehezíti az, hogy nem tudom, hogy vájjon az ellenindítvány az egész 10. szakasz helyett kívánja e a régi 4. szakasz 2-ik bekezdését visszaállíttatni, vagy pedig annak csak egy bekezdése helyett ? Gróf Andrássy Gyula: Az egész tizedik szakasz helyett. Tisza Kálmán: Tehát akkor ugy kell a módosítványt értenem, mert ezt nem tudtam belőle kivenni, hogy egyáltalában minden község és rendezett tanácsú városra nézve ezen kedvezmény töröltessék. Épen azért az indítvány iránti nyilatkozatom természetesen csak feltételes lesz. Ennek 42*
