Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

322 142. országos ülés november 29-ón, csütörtökön. 1888. ez a községeket illette és a községek ezen jóhiszemben vették azt meg. Ha már most az állam ezen szerződést felbontja, ez a másikra nézve is hatályon kivül esik, vagyis a községnek is joga van a teljes vételár visszafizetését követelni és szerintem ezt az állam visszafizetni köteles. A t. kormány és a 2l-es bizottság sem zárkózhattak el ezen helytelenségek elől, hogy azok a törvényjavaslatban valamikép orvosoltassanak és azért szükségesnek tartották ezen külön szakasznak szövegezését, az lévén a czél, hogy lehetőleg az igazságtalanság elkerültessék. Azonban ezen czél el nem éretett, részint — meglehet — azért, mert a kormány és a bizottság nem voltak a szükséges adatok birtokában és meglehet, hogy azon körülményekre, melyek ezen állapotokat teremtették s melyek miatt tulaj donkép ezen szakasz megalkotása szükségessé vált, senki sem gondolt. Mert ha azon előző körülményekre akár a 21 -es bizottság, akár a t. kormány gondolt volna, lehetetlenség, hogy ezen igazságtalanság figyelmüket kikerülte volna. Azt mondhatnák, hogy ha a dolog igy áll, a mint én előadtam, akkor nemcsak azon községek jogosítottak az államtól és a közalapok és alapítványoktól a vételárt visszakövetelni, melyek 1882. elejétől fogva vásárolták meg az italmérési jogot, hanem azok is, a melyek előbb is vásároltak hasonló feltételek mellett és hasonló módon. Azon nézetben vagyok t. ház, hogy a szigorú jog szempontjából ezeknek is joguk volna visszakövetelni, mert nekik azon feltétel alatt adatott át az italmérési jog, hogy az kizárólagos tulajdon fog lenni és miután ezen feltétel nem következett be, ezek is jogot formálhatnak a vételár megtérítésére, illetve visszafizetésére. Én azonban teendő módosításom keretébe ezeket nem vettem be, mert megtörténhetik, hogy időközben ezen községek annyira hasznosították az italmérési jogot, hogy azok az egyéb módozatok mellett nyújtandó kárpótlással is fedezve lennének. De mert erre nézve a törvényjavaslatban külön szakasz nem is foglaltatik, én sem érzem magamat indíttatva ez irányban egy külön szakasz felvételét kérni. Azonban t. ház, az általam jelzett igazságtalanság mellőzése végett én nem egyes szavak beillesztése által kivánom az eredeti szöveget kiigazittatni, mert egyes szavak beillesztése alig lehetséges helyesen, hanem én a módosításomat ugy szerkesztettem, hogy a szövegben már a módosítás benne foglaltatik, vagyis módosított szöveget vagyok bátor a t. háznak elfogadásra ajánlani. E módosítványt a 9-ik szakasz helyett azzal a kéréssel vagyok bátor benyújtani, hogy azt a közigazságnak megfelelőleg elfogadni és a községeknek, melyek az államtól, az alapítványoktól vagy közalapoktól szerezték meg a regalejogot, teljes kártalanítás adassék. (Helyeslés a széhö baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt, mely következőleg hangzik): Módosítvány. A 9-ik szakasz helyett a következő szakasz illesztessék : „Ha a jogosult község a jogot az államtól, a magyar királyi kormány kezelése alatt álló magyar királyi kincstártól, ÍI közalapoktól vagy alapítványoktól 1882. január elseje óta szerezte meg, a kikötött és megfizetett vételár minden levonás nélkül a jogosult községnek készpénzben visszafizettetik. Ha azonban a vételár nem magáért a jogért, hanem az italmérés hasznosítására szolgáló ingatlanokért és egyebekért is adatott: ez esetben az utóbbiak értéke becslés utján állapítandó meg, és ha a becslés alapján egyezség jő létre, az ingatlanok és egyebek, a megállapított érték levonása mellett a jelenlegi tulajdonoséi maradnak; ellenesetben az összes vételár a fennebbi módon a jogosultnak visszafizettetik és mindaz visszamegy az állam tulajdonába, a mi az eladás tárgyát képezte." Beadja: Simonfay János. Gróf Apponyi Albert: T. ház! Az ezen szakaszhoz beadott módosítvány ok közül a Szeniczey Ödön t. képviselő úrét, és azt, melyet a közvetlenül előttem szólott képviselő ur adott be, nem tehetem magamévá, mert ha jól fogtam fel, az imént felolvasott módosítvány értelme lényegében Szeniczey képviselő ur módosítványával egyezik, a mennyiben a közalapítványokból megvett regálét az államkincstártól megvett regáléval parificálni kívánja. Ezeket a módosítványokat at. ministerelnök ur által e részben elmondott indokoknál fogva — melyeket ismételni nem kívánok — nem fogadhatom el; ellenben pártolom azt a módosítványt, illetőleg alternative azok mindegyikét elfogadom, melyeket Irányi t. képviselőtársam beadott, és ugy ő, mint Helfy t. képviselőtársam szerintem czáfolhatatlan méltányossági okokkal támogatott. (Helyeslés a bal- és szélső bah

1 dalon.) Nem is áll az az ellenvetés, melyet a t. ministerelnök ur — hajói fogtam fel szavait — felhozott, hogy azokban a magánosoktól megvett regálékban az italmérési jogtól elkülöníthető egyéb jogosítvány értékesítése is benfoglaltatik. Természetesen ugy az indítványozónak, mint az őt pártolóknak intentiója nem az, hogy ezekért az idegen tárgyakért a kárpótlási összeg az állam által téríttessék meg, hanem ezek értéke kiválasztandó és az térítendő meg, a mi magáért az italmérési jogért adatott. De én, t. ház, szintén egy módosítványt akarok a szakaszhoz beadni, s noha módosítványom mindössze két, három sor beiktatásából áll, én azt az államnak, — hogy ugy fejezzem ki magamat, tisztességi eljárására vonatkozólag igen fontosnak tartom. (Halljuk! Halljuk !) Maga a t. ministerelnök ur is czólzást tett