Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-142
142. országos ülés november 29-én, csütörtökön. 1888. 3$i sodjanak, még pedig oly mérvben, a mely egész existentiájukat aláássa. En ennélfogva pártolom elvben Irányi barátomnak a módosítványát — elvben, mondom, a mennyiben ha csak ha az az évszám, a melyet ő felemlít, az 1886-iki fogadtatnék el, ez által nem lenne segítve oly községeken, mint a minőket az imént idéztem. A kormány van leginkább abban a helyzetben, — ő ismeri az adatokat is — hogy erre nézve valami modust proponáljon: én a magam részéről újból kijelentem, hogy csatlakozom t. barátom módosítványához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Simonfay János ; T. képviselőház! Habár a törvényjavaslat mellett feliratkozott és a törvényjavaslat ellen szót emelt képviselőtársam hason szellemű beszédeire és módosításaira az igen t. pénzügyminister ur az anathémát már kimondotta, ez nem riaszt engem vissza attól, hogy én az ezen szakaszban contemplált evidens igazságtalanságra rá ne mutassak és ismételve ki ne kérjem mind az igen t. pénzügyminister ur, mind az igen t. képviselőháznak figyelmét, hogy az ezen törvényjavaslatban benhagyott igazságtalanságnak törlése iránt teendő módosítvány alapján intézkedni méltóztassék. Előre kell bocsátanom t. ház, bogy a jogot az államtól többnyire csak községek váltották meg, és hogy én nem értek egyet azzal a fogalommal, a melyet a t. pénzügyminister ur az állam definitiójára mondani méltóztatott, miután államvagyon alatt a szoros értelmezés mellett értetniök kell mindazon javaknak, melyek a magyar királyi kormány kezelése és ellenőrzése alatt állanak; igy tehát kétséget sem szenved, hogy az állam elnevezése alatt a közalapok és közalapítványok is értetnek. Hogyha pedig, t. képviselőház, tekintetbe veszszük, hogy mindazon községek, melyek részint a kincstár, részint a közalapok és alapítványoktól szerezték meg a regalejogot, ugy tekintendők, mintha az államtól vették volna, mert ha a törvényjavaslat ezen szakasza nyilván csak az államtól vett jogot értett volna, vagy azt akarná értetni szoros magyarázat mellett: akkor fel kellett volna tenni azt, hogy „magyar királyi államkincstár" kifejezést alkalmazta, használta volna. Minthogy nem ezt a kifejezést alkalmazta, kétségtelen, hogy az eredeti alkotása és szövegezése alkalmával a törvényjavaslatnak ezen bizottsági szövegezésnek nem lehetett más intentiója, mint az, hogy az „állam" kifejezése alatt a közalapok és alapítványok is értetnek. De, t. képviselőház, hogy meghatározhassuk az ezen szakaszban foglalt evidens igazságtalanságot, vagyis hogy azt egészen tisztán lássuk, ismernünk kell azon előzményes körülményt, hogy KÉPVH. NAPLŐ. 1887 — 92. VI. KÖTET. minő módon jutottak a vételhez, illetve szerezték ezen italmérési jogot a községek? Ugyanis 1876 vagy 77-ben történt itt e házban az, hogy interpellatio intéztetett boldogult Perczel Béla akkori igazságügyminister úrhoz, a regalejog megváltásának kérdésében, mert mi akkor azon hitben voltunk, hogy a regale megváltása, mint tisztán jogi kérdés, nem tartozhatik máshoz, mint az igazságügyminister ressortjäbas akkor az igazságügyminister ezen interpellatióra, a kormány beleegyezésével azon nyilatkozatot tette, hogy a regale megváltásának kérdésével a kormány foglalkozik s ő is óhajtja minél előbb annak megoldását, de a kormánynak nincs rá pénze, a miből mindenki azon következtetést vonta le, hogy a kormánynak a megváltás körül SlZ. cl szándéka, hogy a megváltás a községek által az állam közvetítésével történjék. Hogy a kormánynak csakugyan ez volt szándéka, azt nemcsak ezen körülmény igazolja, hanem azon eljárás is, melyet azóta a kormány és közegei a regálénak a községek által történt megvétele körül követtek. Ugyanis azon időtől fogva a községek időről-időre felszólittattak, mind a királyi kincstár, mind a közalapok és alapítványok által, hogy váltsák meg a regálét, sőt hogy a megváltásra őket némileg rászorítsák, felhívtak egyeseket is, hogy az esetben, ha a községek a regálét meg nem váltanák, ők tegyenek ajánlatot. E szerint a község azon tudatban vásárolta meg a regalejogot, hogy az őt fogja illetni. Most a kormány előáll épen egy ellenkező tervezettel. Időközben a pénzügyi viszonyok, ugy látszik, szükségessé tették, hogy a regale megváltásából is az állam hasznot húzzon s igy a pénzügyi szempont lépett előtérbe és nem az igazságügyminister, — mert akkor ezen igazságtalanság el nem követtethetett volna — hanem a pénzügyminister terjesztett elő törvényjavaslatot e kérdésben. És tisztán jogi szempontból azon nézetben vagyok — s azt hiszem, a t. háznak egy jogász tagja sem fogja kétségbe vonni, — hogy akkor, midőn ily feltételek mellett jött létre az eladás és vétel iránti szerződés, a szerződésben kikötött vételár visszafizetendő teljes értékében, vagyis a szerződés megszűnt és a másik félre nézve is hatályát veszti. Jogi államban ez igy van s azt hiszem, nálunk sem lehet máskép. Ha mi ezen igazságtalanságot törvénybe iktatjuk, akkor az utókor részére is igazoljuk azt, hogy törvénybe iktatott a törvényhozás egy nyilvános igazságtalan intézkedést. A közalapot és alapítványokat a vallás- és közoktatásügyi minister ur, a királyi kincstári javakat pedig a pénzügyminister ur kezeli és miután mindketten a magyar királyi kormány tagjai, természetes, hogy az általuk ekép megkötött szerződések azon hiszemben történtek, hogy 41
