Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

320 l*

2- ©rszágos ülés november 29-én, csütörtökön. 1888. mind a hasznot, a melyet húztak, előadták azon kérvényben, azt mondottam: ugye bár, ebben az árban nem csak a regale van benne? Utoljára kisült, hogy nem bizony, hanem benne van a vásárjog, meg a malom s más egyéb jog. Meg is mondtam egész őszintén, hogy azon árért, a melyet önök a vásár és malomért adtak, visszatérítést proponálni nem fogok. így — tessék elhinni — megállapodás csakugyan nem volna. Az állam utoljára talán még ezzel sem volna köteles, a mit itt elvállalt, de ezt helyes és tisztességes dolognak tartom, hogy ha magános kapta a nagyobb összeget, azt térítse meg-, de hogy azért, mert városok, alapítványok, vagy magánosok kaptak volna nagyobb összeget, ezt az állam térítse meg, ezt részemről elfogadhatónak nem tartom. (Helyeslés jobbfelől.) BokrOS Elek: T. ház! Én magam is abból a meggyőződésből indulok ki, hogy ezen szakaszban az érdekelteknek, a regale-jog vásárlóknak megadott kedvezmény korántsem jogi kötelezettségből, hanem csak az állam morális kötelessége iránti méltányosságból ered. Ennélfogva a szakaszt egész terjedelmében és értelmében igenis elfogadom. De bátor vagyok a t. ház becses figyelmébe ajánlani, hogy a szakasz stylaris szerkezete némi hiányt tüntet fel, mert némileg ellentétben van a szakasz bekezdése, a mely azt mondja, hogy ilyen kártalanítás csak is akkor adatik, ha egyedül az italmérési jog adatott el. A szakasz utolsó bekezdése pedig azt mondja, hogy ellen esetben is a kártalanítás ezen módja állapittatik meg. Tisztán ezen stylaris szempontból bátor vagyok a szakasz értelmének egészen megfelelő és minden kételyt kizáró mődosítványt a t. ház becses figyelmébe ajánlani, a mely a következőleg szól (olvassa): „9. §• Ha a jogosult a jogot az államtól 1882. évi január í-je óta szerezte meg, az esetben a kikötött vételár képezi a kártalanítás összegét. A mennyiben az italmérési joggal együtt az italmérés hasznosítására szolgáló ingatlanok vagy egyéb tárgyak is adattak el, ezeknek értéke becslés utján állapítandó meg és ha a becslés alapján egyezség jön létre, az ingatlanok és az eladás egyéb tárgyai a megállapított érték levonása mellett a jelenlegi tulajdonos birtokában maradnak. Ha egyezség nem jön létre, akkor az összes vételár képezi a kártalanítás összegét és mindaz visszamegy az állam tulajdonába, a mi eladás tárgyát képezi." Helfy Ignácz: T. ház! Én Békés városának speciális körülményeit a regale-ügyben nem ismerem, hanem a mennyiben itt Irányi t. barátom eladását hallottam, én ugy vettem észre, hogy ő világosan jelezte, hogy csak is az italmérésre vonatkozó összeg megállapítására nézve kívánja a módosítványában foglalt intézkedést. És ebben semmi nehézség sem lehet. Mert hisz maga a kormány javaslata is előre lát oly eseteket, midőn egy község az államtól vette meg a regálét és abban az italmérés nem figurái külön, hanem a többi tárgygyal együtt. Ugyanaz az intézkedés, mely áll, h a a regal e az államtól vétetett, állhat úgy is, midőn a község magánembertől vette meg a regálét. Annyi kétségtelen, hogy erre nézve valamiképen intézkednie kell a törvényhozásnak, mert lehetetlen törvénybe iktatni — természetesen minden szándék nélkül, mert a szándékosságot nem lehet ebben senkiről sem feltenni — ily frappáns jogtalanságot. Igaza van a t. ministerelnök urnak, hogy máshol is fordulhat elő ilyes, nemcsak Békésben. Magam is tudok egy községet, ahol ugyanaz az eset forog fenn. Feküsznek előttünk kérvények, a melyeket fájdalom, nagyon kevesen olvastak el, pedig megérdemlik. Ezek között van például Csongrád városának kérvénye is, a hol elő van adva az az egyszerű tény, hogy ők 1885-ben váltották meg a regale jogot az uradalomtól, melynek ez 4500 frtot jövedelmezett. Azóta a község fokozta ezt a jövedelmet körülbelül 10 ezer frtra. Veszít tehát ez a község először az által, hogy átlagul az 1882 — 86. esztendők kulcsa vétetik alapul a számításban; abból az időből tehát, a melyben ő birta, csak egy esztendő esik bele a számításba. De van egy másik nehézség is, amely számtalan községnél előfordul, hogy tudniillik, a megváltást kölcsönpénzzel vitte keresztül. És most, ha a törvényjavaslat alapján számíttatik ki ezen község jövedelme, megtörténik, hogy annyit sem fog kapni, a mennyi a kamatok fedezésére szükséges. Hát lehetséges-e, hogy a törvényhozás ilyen helyzetbe hozzon egy községet, hogy nemcsak regáléjától fosztja meg — mint például az általam említett esetben, Mindszent községben, Csongrád megyében — hanem még ilyent is tegyen vele? íme Csongrád 10 ezer frt évi jövedelme helyett, mely után adóját beesüle tesen és pontosan fizette és egy fillért sem titkolt el — ezentúl csak 4400 frt jövedelmet fog kapni, ennyit számítottam ki ugyanis a mostani alapon — és azonkívül abba a helyzetbe hozatik, hogy azon kamatok fedezésére, melyeket évenként a hazai takarékpénztárnak fi^et még pénzt lesz kénytelen felvenni. Tehát kétséget nem szenved, hogy helyes Irányi Dániel igen t. barátomnak indítványa, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat vegye alapul az állam ilyen esetekben, tudniillik, vagy fogadja el a vételárt, vagy pedig az utolsó évek jövedelmének átlagát tegye a számítás alapjául. Akármelyik módust fogadja el a t. kormány, én abba belenyugszom; de valami intézkedést minden esetre tenni kell, ha csak azt nem akarjuk, hogy egyes községek — de nagyon számosak is lehetnek ilyenek az országban — egyenesen megkáro-