Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

142. országos ülés november 29-én, csütörtökön. 1888. 319 fél millió forint kárt okozott a városnak és az árvédelemre már is 160,000 írtnál többet költött, méltóztatik látni, hogy milyen helyzetbejut ez a város. T. képviselőház! A t. pénzügyminister ur ismételten azt hangoztatta, hogy ő igazságos, a valódi kárnak megfelelő kárpótlást kivan adni az illetőknek. Kimutattam, hogy ha a törvény alapján adnak Békés városának kárpótlást, ez sem igazságos, sem méltányos nem lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kimutattam azt, hogy mily súlyos, mily elviselhetetlen helyzetbe jut ez a város, ugy hogy a haladás útján előre menni nem lesz képes, sőt talán visszaesni fog. Ezeket tekintetbe véve, azt hiszem, hogy a t. képviselőház méltányosnak fogja találni, hogy e bajon segítsünk akár ugy, hogy azon esetekben, a minőkről szó van, az utolsó 1886. és 1887. évi adóátlag illetőleg az 18S7-iki adó vétessék alapul, akár pedig, ha ezen indítványom a többség által el nem fogadtatnék, legalább azt méltóztassék megengedni, hogy kártalanítási kulcsul az a vételár vétessék, melyet a község 1886-ban illetőleg 1887-ben fizetett; azt nem lehet föltenni séma községekről, sem pedig az előbbi tulajdonosokról, hogy a szerződésben hamis árt fejeztek volna ki, úgy ezen városok mert népessége, mint elöljárósága sokkal becsületesebb, semhogy ilyet felőlük feltenni lehetne; az előbbi jogosultak pedig, különösen Békést illetőleg, gróf Wenckheim Frigyes és Wenckheim Krisztina grófnő sokkal ismeretesebbek fenkölt lelkületükről és nemesszivűségükről, hogysem ilyen feltevés hozzájuk férhetne. (Ugy van!) Annálfogva itt a csalás, a hamisítás gyanújának még csak árnyéka sem foroghat fenn. Ugyanazért kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a 9. §-ra nézve, a következő módosítványt elfogadni: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) A szakasz végére tétessék a következő kifejezés: „Havaiamely község nem az államtól — mint itt a jelen szakaszban mondatik — hanem más jogosulttól szerezte meg 1886. évi január 1-től az 1887. év végéig az italmérési jogot, ez esetben kívánhatja, hogy a kártalanítás alapjául ez említett két évben az italmérési jogért fizetett jövedelmi adó átlaga, illetőleg az 1887. évben fizetett adó vétessék." Azon esetre pedig, ha ezen módosítvány el nem fogadtatnék, a következőt van szerencsém ajánlani: (Halljuk! Olvassa.) „Ha valamely község nem az államtól, hanem más jogosulttól szerezte meg 1886. január 1-től az 1887. év végéig az italmérési jogot: az esetben kívánhatja, hogy az azért kikötött és hiteles okirattal igazolandó vételár képezze a kártalanítási összeget." (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom ezen módosítványt a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán, a pénziígyministerium vezetésével megbizott ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Ezen módosítványokra nézve is kénytelennek érzem magamat nyilatkozni. Mindenekelőtt előre bocsátok két dolgot. (Halljuk !) Egyik az, hogy bizonyára sem én, sem senki nem teszi fel azokról, a kik a felhozott esetben a regalére nézve a szerződést kötötték, hogy bármikor is csalási szándékból indultak volna ki, vagy az államkincstárt meg akarták volna károsítani. (Ugy van! jobbfelől.) Ez a föltevés tehát természetesen nem létezvén, befolyással elhatározásunkra nem lehet. (HélyesPs jobbfelől.) Másodszor, higyje el a képviselő ur, én igen sajnálom azon csapásokat, melyek Békés városát — melyről a képviselő ur specialiter szólott — érték. Tudom, hogy az árviz által szenvedett. A mi ezen tekintetből teendő és tehető volt, más téren, a törvények korlátai közt meg is tettem, meg is foffom tenni. De az árvizkárosodás, bocsásson meg, nagyobb regale-váltság kérésére indokul nem szolgálhat. (Ugy van! jobbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem is kívánta!) A mi már magát a kérdést illeti, t. képviselőtársam maga mondta, hogy Békés városa — mert ennek viszonyairól szólott részletesebben — igen méltányos áron vette meg Wenckheim^ Frigyes gróftól a regálét, a helypénzzel együtt. Én is meg vagyok győződve, hogy méltányos áron; de épen mert erről meg vagyok győződve, meg vagyok arról is győződve, hogy a gróf Wenckheim által vett haszonnak nem húszszorosáért, hanem annál kevesebbért vette meg. Ha tehát most az azon időből vett haszon vétetik is zsinórmértékül, alig hihető, hogy legyen, sőt bizonynyal nem is lesz a városnak nagyobbmérvü károsodása a regáléért adott tőkében, mintha bármely más alap vétetik fel. Mert hiszen, t. képviselőház, olyan nagy helyeken a helypénz sem megvetendő értéket képvisel. Az egész vételárt tehát a regáléra számítani bizonyosan nem lehet. De meg hová jutnánk ez által ? Hisz ily viszonyok másutt is lehetnek és vannak. Ismét oda jutnánk, hogy azért, mert egy magános — feltéve, hogy ily eset előfordult, mit én nem gondolok, legalább nagyon kis mértékben fordulhatott elő — de feltéve, hogy egy magános ember a regáléért többet kapott, most ismét az állam fizesse vissza a községnek azt a pénzt, a melyet más nyert. Már engedelmet kérek, én ilyent a magam részéről nem ajánlhatok. (Helyeslés jobbfelől.) Egy más város részéről — melyet megnevezni nem akarok — beadatott hozzám egy kérvény, melyben kimutatták az ő roppant veszteségüket. Én ezen város viszonyait történetesen ismerem. Mikor a váltság összegét, melyet adtak,