Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-142
318 142. országos ülés november 29 én, csütörtökön. 1888. szóló 1888. évi törvényczikk folytán adandó kártalanításról szóló törvényjavaslat 9. §-ához. A 9. §. első sorában ezen szó után : „államtól", tétessék : „vagy az állam kezelése és ellenőrzése alatt álló alapítványoktól.'' Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk!) Igen sajnálom, hogy t. ba rátom, a ki felszólalt és azt mondotta, hogy nem igen szoktam engedékeny lenni, talán most még inkább megerősödik azon nézetében, hogy csakugyan nem szoktam az lenni; de én a magam részéről a módosítványt el nem fogadhatom. Nem akarok, nem is volna helyes, a közalapítványok természetének vitatásába belemenni; de hogy a közalapítványok vagyona ma nem egy szempont alá esik az állami vagyonnal, azt kétségbe vonni nem lehet. (Helyeslés jobbfélól.) Hogyan állunk ma? A 9. §. azt mondja, hogy ha valaki most a legközelebbi egynéhány év alatt az államkincstárba a regáléért nagyobb összeget fizetett be, mint a mennyit ezen kártalanítási törvényjavaslat szerint kapna : akkor az államtól azt az összeget kapja meg, a melyet fizetett. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez, azt hiszem, teljesen méltányos dolog, mert az állam ugyanazon czímen nem vehet többet, mint a mennyit az illetőnek adott, midőn a jog kihasználását elvette tőle. De hogyan állunk az alapítványokkal? Hiszen az alapítványok épen olyan magántulajdonosok mint erkölcsi személyek, mint akármely más egyes tulajdonos. Ha már most előfordul azon eset, hogy egyesek, akár községek, akár alapítványoktól drágábban vették a regálét, mint a menynyi kártalanítást kapnak, mi lenne az eredmény? Az, hogy az alapítványok nagyobb összeget kapnának és az állam kellene hogy fizessen helyettök, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Már pedig ez, bocsánatot kérek t. barátomtól és a t. háztól, nem csak jogilag nem lenne helyes, hanem még azt hiszem, a méltányosság alapján sem követelhető. (Igás! Ugy van! a jobboldalon) Épen azért kérem, méltóztassék szemben a módosítással az eredeti szöveget elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel: T.ház! (Halljuk/ Halljuk!) Miután azon indítványunk, miszerint a királyi kisebb haszonvételek, a mennyiben megváltatnak, különösen pedig az italmérési jog, továbbra is városok, illetőleg a közeégek birtokában hagyassák meg, a pénzügyminister ur ellenzése miatt a többség által elvettetett: arra szorítkoztunk, hogy a mi a törvényhatósági joggal biró városokat illetőleg megadatik, nevezetesen, hogy a zárszámadások alapján számittassék ki a kártalanítás, az a többi városokra, illetőleg községekre is terjesztessék ki. Ezen indítvány is hasonló sorsban részesülvén, maradt általános kiszámítási alapul az 1882—86 között élvezett jövedelem, illetőleg az azután fizetett adó. Ha ez már azon községekre nézve is, melyek előbb váltották meg az italmérési jogot, sérelmes, mennyivel sérelmesebb ez azon községekre, melyek 1886-ban és azóta váltották meg a maguk volt földesurától, illetőleg az előbbeni jogosulttól az italmérési jogot. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy az ország különböző részeiben hogyan állanak ezen dolgok, nem tudom: de ismerem a békésmegyei eseteket. Békés megyének több köz sége 1886-ban váltotta meg az italmérési jogot, némely más kisebb királyi haszonvétellel, különösen a helypénzszedési joggal együtt. így maga a megye székvárosa Gyula, továbbá Békés, Mezőberény, Szeghalom, Kőrös-Ladány és KőrösTarcsa. Ezen községek, a képviselőházhoz intézett kérvényeikben kifejtették, hogy mily nagy, mily óriási kár fog rájuk hárulni, ha a törvényjavaslatban megjelölt zsinórmérték fog rájuk is alkalmaztatni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A mi különösen Békés városát illeti, a melynek bizalmából van szerencsém a képviselőházban ülni, ezen város 1886 ban vette meg az italmérési jogot a helypénz szedési joggal egyetem ben; megvette pedig 186,000 forinton. Ezen vételár az akkori viszonyoknak teljesen megfelelt, oly jogosulttól vévén meg a város a jogot, a kinek fenkölt gondolkozása nem engedte meg, hogy Bé kés városát valamely igazságtalan teherrel nyomja ; az ár tehát, a melyen megvette, méltányos volt. Azóta a város az italmérésért nagyobb jövedelmet húz, mint az előbbeni birtokos. A 186,000 frt vételár kifizetlietése végett a város az első hazai takarékpénztártól 200,000 frtot vett fel 40 l /» esztendei törlesztésre 6 százalék kamattal, illetőleg törlesztési járulékkal. Már most, t. képviselőház, ha a törvényben tervezett megváltási kulcs alkalmaztatik ezen városra is, a 186,000 forint helyett csak 133,000 forintot fog kapni; azon helypénzszedési jog, a mely azon felül marad, igen csekély jövedelmet hozván neki. Ez, t. képviselőház, már magában véve is terhes és sérelmes. De ha megfontoljuk, hogy oly város irányában követtetnék el ez a sérelem, a mely az utolsó években oly rendkívüli módon szenvedett árvizek által, a mely oly rendkívüli módon van megterhelve pótadó által, akkor a sérelem kettős és még kirívóbb színben tűnik fel. Ugyanis a pótadó, a melyet a város már is fizet a földadó után 427*%-et, egyéb adónemek után pedig 92%-et tesz. Már most tekintetbe véve ezen roppant községi adóterhek mellett azt, hogy ármentesítési költség fejében minden katasztrális hold után 2 frtot fizet és fontolóra véve, hogy az előbbieket nem is említve, az ezidei árviz közel
