Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

316 142. országos ülés november 29-én, csütörtökön. 1888. Első sorbau azt hiszem, hogy e viszonyok a törvényjavaslat keretében megoldhatók és megoldva is vannak. Mert hiszen a 8. §. gondoskodik arról, hogy ha az adó külön nem fizettetett is a regale után, de ha más adókban más ezímen beszámítva több fizettetett, az bebizonyítható és elkülöníthető lévén, ily esetben a regáléra eső része után az adónak a kártalanítás megadatik. (Ugy van! jobbfelöl.) Annál kevésbé látom tehát át a bizottsághoz visszautalás szükségét, mert hiszen már más községekben, igen sok helyt a három havi kántorkorcsmároltatásnál, ha ezt nem összeségek, hanem egyesek gyakorolták, a kártalanítás erre nézve is megadatik a megváltási szabványok szerint akár tisztán, akár pedig más adókba bebizonyíthatólag befoglalva fizettetett. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a szöveget elfogadni, mert halasztásra és bővebb megbeszélésre nincs szükség. Hisz e dispositiók épen azért hozattak, mert azon kérdések annak idejében a bizottságban is meg voltak beszélve. (Úgy van! a jobboldalon.) Ennélfogva sem az elhalasztásra, sem a módosítványra nincs szükség, mert ismétlem, hogy a 8. és a következő szakaszokban ezen kérdések meg vannak oldva. Kérem tehát a t. házat, hogy e szakaszt a módosítvány mellőzésével, eredeti szerkezetében méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Láng Lajos előadó: T. ház! (Halljuk !) Azok után, a miket a t. pénzügyminister és az államtitkár ur mondott, részemről sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy azon kívánságnak, a melynek a képviselő ur kifejezést adott, sokkal szélesebb mértékben van elégte ve a törvényjavaslatban, mert a t. képviselő ur sem kivan mást, mint azt, hogy az ily esetekben a regalejog értéke egyességileg vagy a 11. §. szerint illetékes hatóságok által állapíttassák meg, még pedig azon mód szerint, mely a szakaszban meg van állapítva. A különbség csak az, hogy a módosítvány egy speciális esetet vesz fel, a 11. szakasz intézkedése pedig mindazon esetekre vonatkozik, midőn valaki az italmérési jogot hasznosította a nélkül, hogy az italmérési jog után a tőkekamat s járadékadó ki lett volna vetve. Ez tehát, egészben véve kevesebbet tesz, mint a mit a törvényjavaslat tartalmaz. Hogy ha tehát a módosítvány elfogadtatnék, azon esetben ez csak félreértésekre adhatna alkalmat, mert az esetek sokasága közül egyetlenegy lévén taxatíve felsorolva, nagyon könnyen megtörténhetnék, hogy minden más esetben, mely e példa alá nem vonható, kárpótlás nem adatnék. Ennélfogva én azt hiszem, hogy sokkal jobban érhető el a czél, ha a a szakasz eredeti szerkezetében fogadtatik el s ezért kérem is a t. házat, hogy a szakaszt a módosítvány mellőzésével méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfeHH.) Madarász Imre: Minthogy az imént mondottak aggodalmaimat eloszlatták: módosítvány omat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Miután a képviselő ur módosítványát visszavonta B a szakasz más tekintetben megtámadva nem lett: kijelentem, hogy a szakasz változatlanul fogadtatott el. Következik a 9. §. Szathmáry György jegyző (olvassa, « 9. §-t). Elnök: T. ház ! Szendrey Gerzson képviselő ur még az 5. §. tárgyalásánál adott be egy módosítványt, mely fölött itt kell dönteni, méltóztassanak tehát a módosítványt meghallgatni. Nagy István jegyző (olvassa): „Azon községeknek, városoknak vagy egyeseknek, a kik az állami regalejogot az államtól az 1881. évi január hó l-jétől 1886. évi deczember hó 31-ig terjedő idő alatt váltották meg, az állam ugyanannyi értékben készpénzben fizetendő visszafizetéssel tartozik kárpótlást adni." Szathmáry György jegyző: Szeniczey Ödön! Szeniczey Ödön: T. ház! Azt gondolom, hogy ha valaki általánosságban egy törvényjavaslatot elfogadott, még ha a részleteknél társai segítségével a beadott módosítványokat le is szavazta, a parlamenti illem őt még nem tiltja el azon jogától, hogy önmaga is tehessen módosítványokat. Tudom, hogy nehéz egy kifáradt ház előtt beszélni s az üres padokban vagy a hidegen hallgató képviselőkben az érdeklődést felkelteni, de mégis bátorságot ad a felszólaláshoz a szilárd meggyőződés és a komoly kötelesség. (Halljuk! Halljuk!) Én azt gondolom ugyanis, t. ház, hogy ha egy képviselő valamely törvényjavaslatot a gyakorlati életre alkalmaz s abban oly mozzanatokat fedez fel, a melyek vagy nagy érdekeket sértenek, vagy pedig a törvényjavaslatnak fő- és alapelveivel ellenkeznek: akkor a törvényjavaslatnak hézagait, hiányait a képviselőnek felfedezni és azokat a részleteknél módosítani kötelessége. E kötelességérzet parancsolja nekem azt, hogy fölszólalásommal a t. ház előtt alkalmatlankodjam s a 9. §-nál egy módosítványt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Módosítványom azonban nem tartozik azon nagy szabású módosítványok közé, ^melyek nagy vitákat indítanak meg s névszerinti szavazást igényelnek. Egyszerű, igénytelen módosítványom néhány szóból áll, el lehet azt fogadni nagy vita és névszerinti szavazás nélkül. És nézetem szerint el is kell azt fogadni azért, mert annak alapja a törvényjavaslat szellemében, igazsága és ereje pedig a gyakorlati életben gyökereznek. A 9. §. intézkedik azon esetekről, mikor a regale az államtól váltatik meg. Sok oly esetet tudok, a melyekben a regale nem magától az állam-