Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-142
314 142. országos ülés november 29-én, csütörtökön. 1888. interpretatiót, ha megértjük, a gyakorlatba is át lehet vinni. Én tehát arra kérném az igen tisztelt államtitkár urat, hogy ezt financiális szempontból megértsük tisztán és ne maradjon fenn előttünk kétely a dolog mibenlétére nézve, lenne szíves nekünk ezt megmagyarázni. Nemcsak én, hanem sokan vagyunk a házban, akiknek ugyanezen kételyünk van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor államtitkár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szederkényi Nándor képviselő ur hozzám intézett kérdésére csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy először is a 8. §-ban kifejezett eszme már az eredeti javaslatban is benne volt. Ott is határozottan ki volt fejezve, hogy nemcsak a szorosabb értelemben vett tőke-, kamat- és járadékadó, mely az italmérés gyakorlatának haszna után fizettetett, vehető figyelembe a kártalanítási összeg megállapításánál, hanem az esetben, ha más adó czímén vonatott adó alá az italmérési haszon, a kártalanítási összeg megállapításánál ez is figyelembe jöhet. A § l-es bizottság változtatást tett az eredeti javaslaton, mert mig az eredeti javaslat csakis a jognak, hogy ugy fejezzem ki magamat, tulajdonosára, a jogosultra vonatkoztatta ezt a kedvezményt és a jog haszonbérlőjére, a 2l-es bizottság módosítása ezt a jognak minden gyakorlójára kiterjesztette ; a mi tehát az előtt csak a jogosultat és annak bérlőjét illette, az most a jog minden gyakorlója által fizetett adóra nézve is figyelembe jöhet, azon esetre is, ha az általa fizetett adó nem tőke-, kamat- és járadékadó, hanem más adó. Mi következik ebből ? Ez a javaslat nem azt mondja, hogy csak az van jogosítva igénybe venni a kártalanítást, a ki a jog gyakorlatától maga fizetett adót, hanem egészen tárgyilag mondja azt, hogy azon jog után lehet igénybe venni kártalanítást, a mely után adó fizettetett. A 13. §. még határozottabban kifejezésrejuttatja ezt az elvet, amennyiben azt mondja, hogy kártalanítási igényét a jogosult bejelenheti nemcsak akkor, ha maga fizette az adót, hanem azon esetben is, ha az adó más néven fizettetett. Mi következik ebből? Az, hogy azon városoknak, a melyek az őket megillető italmérési jogot nem maguk gyakorolták, hanem azt polgáraik által gyakoroltatták, az italmérési jognak kártalanításánál a várost megillető italmérési jog után szintén kártalanítás adandó az esetben, ha az után adó fizettetett, akár maga a város fizette, akár pedig a város helyett és nevében a jogot gyakorló polgárok fizették azt. Már most még arra a kérdésre vagyok adós válaszszal, hogy mikép lehet azt megállapítani, hogy a ház-adó, kereseti adó vagy egyéb adóból minő rész esik az italmérés hasznára. Egy törvényben, nagyon természetesen, csak elvi dispositiót lehet kifejezésre juttatni, azt, hogy a mennyiben az italmérés haszna is figyelembe vétetett az illető adó kirovásánál, azon esetben az adónak megfelelő része az italmérés hasznára számíttatik és ez, nézetem szerint, lehetséges. Lehetséges ott, hol az adó házbér-adó czímén rovatott ki, minden nehézség nélkül, de lehetséges ott is, hol házosztály-adó czímén rovatott ki. Miért? Mert tudjuk a házosztály-adó szabályainak azon dispositióját, hogy a nyitott helyiségek után egy, két és három forinttal, nagyobb összeg fizetendő. Ha tehát valaki ezen italmérési jogot gyakorolta, rendszerint nyitott helyisége is volt hozzá, ha pedig azt nem gyakorolta volna, nyitott helyisége nem lenne; világos tehát, hogy a nyitott helyiség után fizetett külön adóösszeg az italmérés használatáért fizettetett. A kereseti adónál hasonlóképen áll ez, mert ott is az adó kivetésénél szokott figyelembe vétetni, hogy az illető nemcsak rendes üzletével foglalkozik, hanem az általa gyakorolt italmérés után is bizonyos hasznot húz. Hogy mennyi az a haszon, az a végrehajtás folyamán lesz megállapítandó. Mert nem tartom elképzelhetőnek, hogy a törvényben előre meghatároztassék az arány a keresetek különböző viszonyaival szemben, hogy mennyi számíttassák majd az italmérésre és mennyi egyéb kereseti forrásokra. Szóval, csak azt akarom ismételve documentálni, hogy ha az ilyen város nem maga fizette is az adót, hanem polgárai fizették, igen is, a polgárai által fizetett adó után kártalanításra tarthat igényt, sőt a mennyiben a kártalanítás valódi értéke ez utón nem is lenne megállapítható, minthogy az egész [kártalanítási eljárás azon alapelvre van fektetve, hogy először egyezkedés kiséreltessék meg, ezen egyezkedési eljárás folyamán lesz helye, a különleges körülmények figyelembevételével, méltányos alapon megállapítani azt, hogy tulajdonképen annak az italmérésnek haszna minő értéket képvisel. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Madarász Imre! Madarász Imre: T. ház! (Halljuk!) Azt gondolom, alig van már regale-érdek, mely itt a házban az oly hosszúra nyúlt vita folyamán kisebbnagyobb mérvben nem érintetett volna és alig van érdeklett, ki a maga, vagy épen megbízottjai érdekére vonatkozólag a t. kormány gondolkozását, vagy jobban mondva, tervét és elhatározását nem hallotta volna. De mégis van, legalább ez utóbbi tekintetben egy, tudniillik a jászkun községek és városok érdeke. Nekem már az általános vita alkalmával volt szerencsém a jászkun községek és városok speciális viszonyaira, különleges helyzetére és körülményeire felhívni ugy a t. kormány, mint a t. ház figyelmét. Jeleztem és kifejtettem akkor, hogy azon községek és városok sérelme az esetben, ha a regale náluk meg nem maradhat, hanem a
