Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

Ié2. országos ülés november 2í»-én, csütörtökön. 1888. 313 tárgyában készített jelentését s ennek kapcsán a me ntelmi bizottságnak 1888. évi november 20-án tartott ülésének jegyzőkönyvét benyújtani. Kérem a t házat, méltóztassék a bizottság jelentésének kinyomatását, a ház tagjai közt való szétosztását s annak idején leendő napirendre tűzését elrendelni. Elnök: A mentelmi bizottság

; jelentése Linder György, Ugron Gábor, Ugron Ákos, Boér Béla és Horváth Ádám képviselő urak mentelmi ügyében ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni s annak idején napirendre fog tűzetni. Vojnics István, a számvizsgáló bizottság előadója: T. ház ! (Halljuk!) Van szerencsém benyújtani a számvizsgáló bizottság jelentését a ház pénztárának f. év január 1-től június 30-áig terjedő számadásaira vonatkozólag. Kérem, méltóztassék ezen jelentést kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni s annak idején tárg y alásra kitű zni. Elnök: A képviselőház számvizsgáló-bizottságának jelentése az 1888. január 1-től f. évi június hó 30-ig terjedő pénztári számadások megvizsgálása tárgyában ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Több jelentés nem lévén, következik a napirend : az italmérési jövedékről szóló törvényczikk folytán adandó kártalanításról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, jelesen a 8. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a 8. §-t). Szederkényi Hándor: A 2l-es bizottság nem zárkózhatott el az országban létező azon körülmény figyelembe vétele előtt, hogy vannak városok, vannak községek, a melyek az italmérési jogot nem közvetlenül bérbeadás útján értékesítették, hanem annak használatát a városok egyes lakóinak átengedve gyakorolták. Nagyon természetes, hogy ezen joggyakorlat épen olyan tulajdont képez, a milyen tulajdon az más kezekben, a kik azt bérbeadták. A 2l-es bizottság tehát nem zárkózhatott el azon tekintet elől, hogy ilyen eset az országban számtalan lévén, a legnagyobb méltánytalanság és igazságtalanság lenne, ha mostan azon joggyakorlókat, mert nem bérbeadták, hanem maguk hasznosították azt a maguk javára, egyszerűen kártalanítás nélkül hagyassanak és tőlük a jog a szó szoros értelmében mondva elconfiseáltassék. Ennek orvoslására a 8. §. most felolvasott pontja szolgálna, ha az világosabb és szerintem érthetőbb lenne, deigy,én megvallom, bármennyit gondolkodtam is felette, tisztában lenni nem tudok vele. Én érintkeztem a háznak több tagjával — jogász és fináncztudományos tagjával — de mindegyik gondolkodik felette; egyik igy magyarázza, a másik amúgy és én azon meggyőződést merítet- j KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. tem, hogy ezen szakasz mindenre jó, csak tiszta> világos eljárásra nem; hanem igenis arrajó, hogy majd a gyakorlatban ugy értelmeztessék, a mint azt értelmezni akarják. A szakaszban tudniillik az mondatik : „Ha az ilyen italmérési jog gyakorlója által kereseti, házbér, vagy egyéb adóalapul szolgáló adóösszegbe az italmérési jog jövedelme is felvétetett." Kérdem, mit jelent ez? Ez a közadók kezelése mikéntjének kérdése lévén, megkísérlem egy esettel illustrálni: van egy város, a hol a lakosság a szabad bormérést gyakorolja, most ennek jogán van egy korcsmáros, a ki egész éven, vagy fél éven át méri szabadon a bort, az ő üzlete tehát korcsmaüzlet, ő ezen üzletért fizeti a kereseti adót. Már most azt fogja mindenki mondani, hogy igenis lehet a korcsmáros kereseti adója alapján e szakasz értelmében kárpótlást keresni. Igen, de itt ez van: „Ha a kereseti, házbér- vagy egyéb adó alapjául szolgáló összegbe az italmérési jog jövedelme is felvétetett". Itt ama jog jövedelmét az illető maga használta ki, ily czímen a kereseti adóban mi sem vétetik fel. Ha valaki fizet például 1,000 forint kereseti adót és ha azt kérdezik tőle, mutassa ki, hogy e kereseti adóból mennyi esik az italmérési jog jövedelmére, nem fogja megtehetni. Mert ő az italmérési jogot nem jövedelmezted más úton, ő maga veszi annak hasznát és mikor a kereseti adó kivettetik, az ő tiszta jövedelmének megállapításánál az italmérési jog jövedelme, mint ilyen, külön nem szerepel. Veszek most egy másik esetet, talán ennél a szakasz könnyebben értelmezhető. Például van egy korcsmáros, a ki a község által átengedett szabad mérést gyakorolja. Van azonban a községben földesúri jog is, a melyért félévi bért kell fizetni. Itt igy értem a szakasz rendelkezését. Midőn ugyanis kivettetett kereseti adója és megállapíttatott tiszta jövedelme, akkor, ha a félévi földesúri italmérési jogért fizetett például 20—30 forintot, ez a 20-30 forint tiszta jövedelméből levonatik, mig a másik félévi gyakorlásért, minthogy az szabad volt, nem vonatik le semmi. Itt könnyen applicálható e szakasz következőleg: Ha az ő kereseti adója kiszámításánál kevesebb vonatott le a tiszta jövedelemből, azzal tudniillik, a miért nem fizetett és igy ez combinálható azon számítás alapján, hogy a másik félév javára szintén annyi tétessék; de az egész éves joggyakorlatnál igen nehéz lesz megállapítani, hogy az italmérési jog alapjául men) nyi számíttassék. Én azt hiszem, hogy a törvényhozásnak nem czélja az, hogy oly törvényt hozzunk, mely nem tiszta és nem világos; de ha a helyes értelmezés maga az illető közeg által, a ki különösen a financiális ügyek vezetésévei foglalkozik, megadatik, az intézkedésnek még ezen alakjában is kész voluék megnyugodni, mert utoljára a helyes 40