Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

308 141. országos ülés november 28-án, szerdán. 4888. déböl kihangzott az, mintha itt Magyarország városainak lakossága nemcsak az én beszédemben, hanem más beszédekben is — egy olyan különös kedvezmény, egy olyan különös jutalom iránti kívánsággal lépett volna fel, a mely egyrészről igazságtalan hátratételét vonja maga után a többi elemeknek és a mely másrészt a többi elemek hazafiságának és érdekeinek csorbításával jár. Ilyes, uraim, itt nem történt. Én egyetlen egy ilyen kívánságot, egyetlen egy ilyen beszédet sem tudok. Az az alap, melyen itt a vita forgott, az az alap, melyen barátságosan és békésen, igaz hazafisággal mindig találkozhatunk, az a méltányosság és jogegyenlőség és az egyenlő teherviselés alapja. (Élénk tetszés.) A t. képviselő ur azután számos reformeszmét (Derültség) kapcsolt ezen szakaszhoz, a melyek igen figyelemreméltók; hanem attól félek, hogy ha ezen reformeszméket t. képviselőtársam magára alkalmazná, talán nem találná olyan méltányosnak és kifogástalan helyesnek, például egész tréfásan — és magam is jóízűen nevettem rajta — azt mondta, mily jó dolga van annak a vároai lakosságnak — nem szólok itt polgárokról, mert mindnyájan polgárok vagyunk és ehhez én nem mint phrasishoz ragaszkodom — mert ők kétféle nyelven kitűzött czég és hirdetés mellett árulhatják holmiaikat és kétféle nyelven csinálnak üzletet, németül és magyarul; és minthogy ezt kétféle czím alatt tehetik, ennélfogva dupla adót kellene róni rajok. Ennélfogva a t. képviselő ur, a ki igen is örvendetesen virágzó, nagy vasgyárak tulajdonosa, tehát a ki több czím alatt, még azt hiszem franczia czím alatt is árulhatja terményeit, méltányosnak kell találnia, hogy ugyanazon logica szerint, melyet másokra alkalmazott, neki háromszoros adót kellene fizetni és meg vagyok győződve, hogy az egész ország kereskedői utánna fognak menni, de a jó példával, a háromszoros adófizetéssel neki kell előljárni. A t. képviselő ur azt mondta — a mi megint ezen szakaszhoz nem tartozik — hogy a városi lakosságnak nagyon jó az az adóeltagadás, melyet a városiak, különösen a kereskedők elkövetnek. így a kereseti adónál. (Felkiáltások: Tökekamatadó!) Tőkekamatadó! Mindegy akármiféle, bármelyiknél. Nincs, t. ház, indítvány, melyet szivesebben fogadnék el, mint a képviselő úrét abban, hogy az adó alóli kivonás megszűnjék és a törvény teljes hatálya biztosíttassák, de abban bocsásson meg, talán nem szándékos volt a sértés, de mindenesetre figyelembe nem vétele a dolognak, hogy a t. képviselő ur ugy állította oda, mintha a városi lakosság rettenetesen abban a hangulatban volna, hogy, ha másutt történt adóeltagadás, az hiba és bűn, de a mi az ő körében történik, azt szeretné leplezgetni. Ezt a vádat egyenesen vissza kell utasítanom. Ha a tőkekamat-adó, vagy pedig a keresetadónál a valódi jövedelemnek elfáradása történik és az állami egyenlő teherviselés felosztásában egyenlőtlenség van, az történik fájdalom mindenütt nemcsak a városban, hanem a vidéken is. És ha t. képviselőtársam nem humorosan és tréfából és helyén kivül itt — mert itt nem lehet felette törvényhozási rendszabályt alkotni — hanem majd ha akkor és ott fogja sürgetni, a hol a felett törvényhozói rendszabályt lehet alkotni és — miután annyira lelkesedik a jogegyenlőség iránt — kétségtelenül ugy fogja azt proponálni, hogy mindenkire kivétel nélkül érvényes legyen, akkor én csekély, de teljes erőmből támogatni fogom, akkor ki fogja javítani azt a hibát, a melyet beszédében az ország lakosságának egyik eleme ellen, tán önkénytelenül elkövetett. (Általános helyeslés.) Ez az röviden, t. ház, a mit én mondani akartam. És szabadjon végül kettőt ismételnem. Nincsen kifogásom az ellen, hogy a t. képviselő ur jelenleg dispensálta magát azon általános feltétel alól, melyet eddig egymás iránt feltétlenül követtünk, hogy mielőtt valakit czáfolnánk — különösen súlyos vádak alapján czáfolnánk — az általa mondottakról, miután ez lehetséges, exact tudomást szerezzünk. Nincs kifogásom ellene, ha csak egyszerű elmefuttatást gyakorolni, mulattatni akart volna. De ugy látom, czélja nemcsak ez volt. Mi lehetett alapja, mi lehetett ennek oka? Mert t. képviselőtársamból az ez alkalommal meggyőződésem szerint nem annyira a dologról való exact tudomás és értesülés, hanem egy régi érzés beszél, az a régi érzés ezúttal kibuggyant, hol humorosan, hol tréfásan és ha ezen vádjának alapját egy igen fogyatékos értesülés képezi, ez ellen — bocsásson meg — mindaddig, mig csak mulatságos kivan lenni, nincs kifogásom; de ha t. képviselőtársam azon figyelmet tanúsítja ezentúl irántam, hogy beszédemre és az abban kifejezett eszmékre akar felszólalni, akkor kérem inkább kevesebb humorral, kevesebb jókedvvel, de annál inkább a helyes vitatkozás szabályai megtartásával és exact értesüléssel méltóztassék beszélni, mert különben csak magának tulajdoníthatja t. képviselőtársam, ha felszólalását csak mint tréfálódzást és mulattatást veszem, de a komoly felszólalások sorába nem fogom számítani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnöki T. ház! Nekem, mint a ház elnökének constatálnom kell, hogy e házban tulajdonképen senki sem állította egymással szembe a különböző osztályokat. (Ugy van!jóbbfelől.) Szóltak egyes polgárokról és a városokról, a mi egészen más dolog és mindenki nagyon jól értette, hogy gróf Andrássy Manó épen azt a különbséget akarta feltüntetni, melyet e törvény bizonyos kedvez-