Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

141. országos ülés november 38.án, szerdán. 1888. 303 közegek vizsgálják felül, ezeknél a megbízhatóság tekintetében bármely különbség tehető legyen; egyformán megbízható vagy egyformán megbizhatlan mind a kettő, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, mielőtt még magára a meritumra áttérhetnék, egy lényeges eltérés van köztünk és a t. többség között, a melyre nézve ezen szakasz legalább kellő felvilágosítást nemnynjt; tudniillik azt kérdezem én az igen tisztelt kormánytól — nagyon sajnálom, hogy a t. pénziigyminister ur nincs jelen, de talán fel lesz hatalmazva a t. államtitkár ur nevében is nyilatkozni — azt kérdezem én, hogy ezen 7. §-nak törvénybe iktatása után, vájjon az 5 évi átlag lesz-e a zárszámadások alapján kártalanítás tárgyává, vagy pedig az öt év alatt előállott egyik zárszámadási •évnek az eredménye: mert ez a nagy különbség köztünk. A javaslatból mind a. kettőt ki lehet olvasni, t. ház; mert a mig az el?ő bekezdés azt mondja: „Ha valamely törvényhatósági joggal selruházott város hivatalosan felülvizsgált zárfzámadassal és haszonbér esetén haszonbéri szerződéssel is igazolja, hogy az 1882. évi január 1-től az 1886. deczember 31-ig terjedő időben" — tehát az öt évi átlagban — „az italmérési jogból több hasznot húzott, mint a mennyi adóalapul felvétetett." Tehát ez sejtetni engedi, hogy 5 évi átlagról van szó. A második bekezdés már azt mondja: „Ez esetben a „zárszámadás" által igazolt magasabb összeg számíttatik." Tehát mig az •első bekezdés az öt évi összes zárszámadási eredményről, addig e második bekezdés világosan csak egy zárszámadásról beszél. Az én nézetem és ugy tüdőm, t. elvtársaimé is az, hogy a második bekezdés álláspontja a helyes, vagyis az, hogy az egy zárszámadás által igazolt tényleges jövedelem vétessék alapul, de mindenesetre szükséges, hogy a t. kormány e tekintetben nekünk felvilágosításokat adjon, mert szerkezeti és törvénymagyarázati szempontból a szakasznak ezen két bekezdése legalább vitát hagy fenn, ha nem kétértelmű. Felhozatott, t. ház, az általános vitánál, hogy ugy a törvényhatósági joggal felruházott, mint a rendezett tanácsú és egyéb városoktól a törvényhozás joggal áldozatokat követelhet. Tökéletesen igazuk van a t. többség szónokainak. Ennek azonban kettős kelléke van. Az egyik az, hogy létezzenek oly abnormis körülmények, melyek az áldozatkészség követelésére jogezímet nyújtanak és létezzék mindenek felett azon 2 ik criterium, hogy az áldozat önként nyujtassék. De az, hogy áldozatnak mondassék az, a mit valakire a törvény ráoctroyál, a kényszernek oly neme lenne, a mely kényszeradakozást törvénybe iktatni helyes nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Midőn mi ezen álláspontból indultunk ki, az hozatott fel, hogy minek ezen törvényes dispositiót a rendezett tanácsú városokra és azon községekre is kiterjeszteni, melyeknek zárszámadásaik vannak s a melyek mint ilyenek kezelték a regalejogot, mikor a 10. i?-ban foglalt rendelkezés szerint a rendezett tanácsú városoknak meg van adva az, a mi a magánosoknak, hogy t. i. szerződéssel vagy más bizonyítékokkal igazolhatja, hogy több jövedelme van; ha ez így vau, miért szükséges a 7.§-nak a törvényhatósági joggal felruházott városokra vonatkozó rendel kezese? mert ha ez helyes álláspont, a törvényhatósági joggal felruházott városoknak is szabad bármely más bizonyíték alapján jövedelmeiket számítani, mert a 10. §-ban a törvényhatósági joggal felruházott városok tekintetében nincs kivétel és ha e tekintetben mégis különbség tétetik, szükséges, hogy legalább intentio szerint meglegyen a törvényes és jogos alap. És meg is van, mert nagy különbség azt mondani, hogy a mérlegelés tekintetében az adófelügyelő és más fórum tetszése szerint mérlegelt bizonyíték alapján fogom a kártalanítást adni, vagy kimondani a törvényben, hogy a zárszámadás feltétlen bizonyító okiratot képez. Miután a 7. §. kétségtelenül azt czélozza, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok ne legyenek pusztán arra utalva, hogy haszonbéri szerződések és egyáltalán más kevesebb értékű bizonyító erővel igazolhassanak nagyobb jövedelmet, igen természetes, hogy azért iktatták ide azt, hogy a zárszámadások alapján követelhesse a jövedelmi többletet. Ha, t. ház, a bizonyítási elmélet szempontjából ez álláspont helyes akkor kérdem, ha a t. többség tagjai ez álláspontot helyeslik; mi az indoka annak, a mi bennünket abban akadályoz, hogy törvény által alkotott testületeink zárszámadásaiban annyit hiszünk, ha azok rendezett tanácsú városok és községek, mint a mennyire bizunk a törvényhatósági joggal felruházott városok zárszámadásaiban. Az ellenkező discreditálása lenne ennek a törvény által alkotott testületnek. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Hiában hozzák fel azt, hogy a községek ily detail számadásokat nem vezetnek; nem ám, mert speeialiter a regale rendszerint haszonbérbe van adva; tehát egy összegben állíttatik ugy a költségvetésbe, mint a zárszámadásokba és a regáléval nem szükséges talán oly detail számadás, mely azt is megmondja, hány liter pálinka, bor stb. fogyasztatott el, hanem a jognak jövedelmezősége, maga azon értékösszege az, a mely compensatió tárgyát fogja képezni. T. ház! Lehetne kifogást emelnem az ellen is, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városoktól biztosíték czímén az követeltetik, hogy ők 3 évig nyújtsanak garantiát az iránt, hogy bérlet útján biztosítják az eddigi jövedelmet. Nem tudom, miként conlemplálják e garantiát? Vájjon a