Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

141. országos ük's november is- in, szerdán. 1888. 301 Elnök: T. ház! Először is kérdést kell intéznem Tors Kálmán képviselő úrhoz, hol kívánja módosítványát beillesztetni ? TÖrs Kálmán: Azt óhajtanám, hogy mint új szakasz illesztessék a C. §. után. Elnök: Tehát a módosítvány felett a 6. §. titán fog a t. ház. dönteni. T. ház! (Halljuk!) A 6. §. nem támadtatott meg szövegében. Irányi Dániel képviselő ur azt kívánja, hogy a o. §-ba 3. szám alatt egy új, Általa javaslatba hozott pont illesztessék be. Kérdem tehát: elfogadja-e a ház Irányi Dániel képviselő urnak módosítványát, mely az 1. és 2. pont után 3. szám alatt új bekezdéskép lenne a szövegbe illesztendő; igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felálbmi. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el a módosítványt és így a szöveg változatlanul marad Következik a Tors Kálmán képviselő uraltál javaslatba hozott szöveg, melyet ő, mint új, 7. §-t kíván a törvényjavaslatba fölvétetni. Mielőtt erre szavazna a t ház, méltóztassék a szöveget meg hallgatni. Madarász József jegyző (olvassa Tors Kálmán módosítványát). Tors Kálmán: T. ház! (Halljuk!) A kérdés feltevéséhez bátorkodom egv pár szót szólani. (Halljuk!) Abban a reményben, hogy talán a t. kormány osztozik Horváth Gyula t. barátom felfogásában s az esetre, ha ez a kérdés külön indítványképen a ház elé kerül, ebben a reményben és föltevésben most indítványomat visszavonom. Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister: T. képviselőház ! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok szokatlan eljárásnak tekinteni azt, hogy a kormány felszólittassék a szavazás előtt, hogy nyilatkozatot tegyen. Különben ne méltóztassék a t. képviselő ur módosítványát visszavonni, mert hogy egy törvényhozásiig nemcsak alakilag, de egyenesen kifejezett szavak szerint befejezett kérdést itt a képviselő ur bármily ékes felszólalása folytán egyszerűen olyannak nyilvánítsak, melyet hajlandó vagyok újra tárgyalni, ezt tőlem nem kívánhatja senki. Méltóztassék tehát módosítványát fentartani. {Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem tehát, méltóztatik-e a Tors Kálmán képviselő által indítványozott új szakaszt elfogadni, igen vagy nem? A kik elfogadják, azokat kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el. Következik a 7. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a7.§-1). VÍSÍ Imre: Én a törvényjavaslat 7. §-ában foglalt azon általános intézkedést, mely szerint a törvényhatósági joggal biró városokra nézve a kártalanítás, a mennyiben zárszámadási jövedelmeik többet mutatnak ki, mint a mennyit az adó alapján kiszámítva kitennének, a zárszámadások alajrján legyen eszközölhető, általánosságban elfogadom, ámbár szerettem volna, ha elfogadására nem lenne szükség. Mert azt hiszem, a városokra mondott, általam teljesen helyeselt dicséretnél nagyobb dicséret lett volna, hogy ha mi, mint a városok képviselői, azon öntudattal tekinthetnénk az oívzág közvéleménye szemébe, hogy legalább a városoknál az adó eltitkolásának és az adó eltagadásának ez a jelensége, mely az országban általános és melyet én egyáltalában mentheletlennek és helytelennek tartok, nem forognak fenn. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Ez a városi érdekek igazoltságának igen nagy bizonyítéka lenne és sok academicus dicséretnél többet nyomna. És én azt hiszem, hogy ennek eonstatálása és épen oly oldalról való felemlítése, melyet a városi érdekekkel szemben elfogultaknak nem mondhat senki, szükséges épen abban a tekintetben, hogy jövendőre az állami és városi érdekek összhangzásának az az elve, melyet én szem előtt tartok, azokban a körökben, a melyeket e részben az intézkedési jog megillet, lehetííleg teljes ménékben érvényesíttessék. Nem tagadom a mulasztást a városok részé ről. de mulasztás volt az állami közegek részéről is, hogy ezen jelenséggel kell itt számolnunk A törvényhatóságok előirányzatai közokmányok s azokban nem szabad előfordulni, hogy az állam iránti kötelezettségek teljesítésére nézve akár hibás elnézés, akár mulasztás forogjon fenn. A javaslatban foglalt intézkedést tehát, mint szűk ségest, elfogadom. De felszólalásomnak czéljv voltaképen nem ez volt. Felszólalásom czélja az, hogy ezen javaslat ezen szakaszában fordul elő szőr elő azon elv, a melyet különösen állami, fiscalis szempontból és a községek szempontjából a törvényjavaslat egyik legfontosabb intézkedésének tartok és a melyre nézve ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen úton lesz orvosolható sok károsodás, mely esetleg a községeken ejtetnék; sőt hogy ez úton az a viszony is, a melyet én fejlesztendőknek tartok, hogy tudniillik maguknak a városoknak és a községeknek érdekében legyen, hogy az állami élettel szemben viselendő terhek lehetőleg teljesen viseltessenek és azok alól senki magát el ne vonja, vagyis a participatió elve e szakaszban említtetik először. Ez a 7. §. utolsó kikezdésében fordul elő, melyben ez mondatik: „Az e szakaszban megállapított kedvezményen kivül a törvényhatósági joggal felruházott városok az állami italmérési jövedékről szóló, 1888. évi . . . törvény czikk szakaszában biztosított előny ben részesülnek." Már az általános vitában voltam bátor jelezni, t. ház, hogy az itt kimondott kedvezményt én ki-