Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

296 141. orssságos ülés november 2S-án, szerdán. 1888. a kivételekről van szó, becses megfontolására méltassa. Azon kérvények között, melyek e törvényjavaslat kapcsán a t. házhoz benyujtattak, ott van Szentes rendezett tanácsú városának kérvénye is, mely betekintés végett a ház irattárába helyeztetvén: méltóztassék nekem kegyesen megengedni, hogy annak tartalmát itt a házban a lehetőségig tömörítve megismertessem. Szentes városa í 836. január 10-ikén, akkor tehát, mikor az 1832/6: VIII. t.-cz. a jobbágyoknak már megengedte, hogy magukat bizonyos tartozásaikra, adózásaikra és szolgálmányaikra nézve földesuraiktól megválthassák, sőt az is, hogy ideiglenesen a királyi adományból származó haszonvételekre és uri jussokra nézve is szerződéseket kössenek: —mondom, abban az időben történt, hogy Szentes váiosa megváltotta magát minden úrbéri tartozásaitól egy millió 357 ezer pengő forintért és ezer darab császári aranyért olyképen, hogy ennek kótharmadrészét egy év leforgása alatt földesurainak lefizetvén, azok kötelezik magukat az örökváltási szerződésnek hiteles helyen leendő „jelentésére", ellenesetben a szerződés megszűnik, mig hogyha az egész summát lefizették, de nem előbb, folyamodhatnak királyi helybenhagyás és a birtokba való beiktatás végett. A város ezt a ma is óriási, abban az időben természetesen még nagyobb összeget nem birta kifizetni a kikötött idő alatt, hanem földesuraival 1838-ban pótszerződésre lépett, mely szerint a megváltási ráták fölosztattak 20 esztendőre s az utolsó i858-ban vált esedékessé. Jött az 1840-ik év, mely az ily örökváltsági szerződéseket, melyek ad invalidationem fassionis keresettel nem voltak megtámadva, jóváhagyta s a VII. t.-czikkben fölhatalmazta a jobbágyokat hasonlók kötésére, vagyis bizonyos summa lefizetése mellett a földesúri hatóság alól való örökös megváltás eszközöíhetésére. Szentes város örökváltsági szerződése tehát most már a törvényben is jogalapot nyert, érvényesnek tekintetett s a város fizette is a kötelezett váltsági annuitásokat. Fizette egész 1848-ig, melynek XII. t.-czikke az úrbéri javadalmakat, illetőleg jobbágyi tartozásokat megszüntette s államadósággá változtatta át. Természetes, hogy csak azokat a jobbágyokat válthatta meg az úrbéri kötelék alól, a kiket ebben a kötelékben akkor tényleg benne talált. Akorábban kötött úrbéri örökváltsági szerződésekről intézkedni, a beállott rohamos események miatt nem volt már ideje s ezeknek az igazság és méltányosság szerint való elintézését a 9.§-ban a ministeriumnak hagyta fönn. Szentes városa nyomban arra a hirre, hogy az úrbéri tartozások országos alapból váltatnak meg, küldöttséget menesztett az ország akkori, igazságügyministeréhez., Deák Ferenczhoz, megtudandó tőle, hogy hát ők már most mit tegyenek: fizessék-e tovább földesuraiknak a kötelezett váltsági annuitásokat, avagy őket is megváltja majd az ország a még hátralevő összeggel. Deák a küldöttségnek akkor azt felelte, hogy ő azt nem ítélheti meg, mit volna czélszerú'bb tenniök, erre maga a város legilletékesebb : számítsa össze, mennyi az, a mivel még tartozik s számítsa ki, mit kapna földtehermentesítés gyanánt az esetben, ha teljesen kifizetvén a hátralékot, a földesúr jogaiba lépne és cselekedjenek aztán azok szerint, a mint azt a calculus mutatja ki rajok nézve előnyösebbnek. Ha többet kapnának, mint a mennyivel még tartoznak, természetes, hogy okosabb lesz tovább fizetniök. Nem kívánom a t. ház türelmét részletek előadásával fárasztani. Elég annyit elmondanom, hogy bekövetkezett az az idő, a mikor már nem volt magyar alkotmányos kormány, mely az 1848 : XII. törvényczikk 9. §-ában fentartott eseteket a jogosság és méltányosság szerint rendezhette volna. A város abban a hitben, hogy ^az országos megváltás ő rá is kiterjed, az annuitások fizetését megtagadta. Ebből pör lett. A földesuraság ragaszkodott a szerződéshez, az absolut idő alatti bíróságok a várost a szerződés megtartására kötelezték s a vége az lett, hogy az egy millió 372 ezer forinton felül még 615 ezer forint költség is a városra rovatott, ugy, hogy Szentes városának az a szabadság és azok a jogok, melyekhez az ország minden olyan jobbágya, a ki elmulasztotta magát 1848 előtt megváltani, ingyen jutott, közel két millió forintjába került. És itt szükségesnek tartom felemlíteni, hogy a marasztalási összeg nem törlesztetett ám le a pótszerződésben kötelezett 20 év alatt, hanem folytonos pörlekedés közben elhúzódott még továbbra is, jóval az alkotmányos újabb kornak beállta utáni időkig, ugy, hogy — ha jól vagyok értesülve — csak 1876-ban ért teljesen véget a város és volt földesurai közt a computus. Folyamatban volt tehát a kérdés még akkor is, mikor az alkotmányos élet újra beállván, az 1848 : XII. törvényczikk 9. §-ában fentartott esetekre nézve volt intézkedendő a törvényhozás. 1868. október 9-én jött szóba a képviselőház előtt az a kérdés, mi történjék hát azokkal a volt jobbágyokkal és jobbágyközségekkel, a kik magukat még az 1848-iki törvényhozási intézkedés alatt megváltották, de úrbéri kárpótlásban nem részesültek s kiknek kártalanítását az 1848: XII. törvényczikk 9. §. helyezte kilátásba? A mondott napon lefolyt tárgyalás fölötte érdekes, t. ház, érdemes a betekintésre. Az akkori igazságügyminister, Horvát Boldizsár — sajna-