Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

292 141. országos ülés november 2$-An, szerdán. 1888. Egyszerűen ezzel indokolván javaslatomat, bátor vagyok azt elfogadásra ajánlani. Javaslatom következőkép hangzik: „Azon községek, városok vagy egyesek, kik az állami regale-jogot az államtól az 1882. évi január 1-től 1886. évi deczember 31-ig terjedő idő alatt váltották meg, azoknak az állam ugyanannyi értékben készpénzben fizetendő visszafizetéssel tartozzék kártalanítást adni. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt): Láng Lajos előadó: T. ház! Azt hiszem, a t. képviselő ur tévedett, nem méltóztatott az egész törvényjavaslatot becses figyelmére méltatni, mert a módosítás, a melyet tett, nem vonatkozik ezen szakaszra. Én tehát arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérdést itt mellőzni. Hiszen, ha a képviselő ur épen kivánja, majd lehet a 9. §-nál róla szó. Itt helye nincsen. (Általános helyeslés.) A mi a többi módosítvány okát illeti, azok után a miket azokra nézve a t. államtitkár ur elmondott, talán nem szükséges bővebben nyilatkoznom. Egyszerűen kérem azoknak mellőzését és a szakasznak változatlan elfogadását (Helyeslés a jobboldalon.) Almásy Sándor: Én a t. államtitkár ur előadása, szerint a szövegnek világosabbá és eorrectebbé tétele tekintetéből kívánok egy módosítást tenni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. államtitkár ur megemlítette azt, hogy az eredeti szövegben benne volt a félrevezetési szándék, tudniillik, hogy az illető akkor vonassék kérdőre, ha ezen félrevezetési szándék nála meg volt. Én, t. ház, ha ezen kifejezés a törvényjavaslatba visszahelyeztetik, tökéletesen megnyugszom, mert csakugyan jogtalannak és igazságtalannak tartanám azt, hogy a felek az ő hozzájárulásuk nélkül az adókivető bizottság önkénye által rájuk kivetett nagyobb adót viseljék és pedig viseljék azt évek során át, mert visszatérítésre nincs remény. Azt kívánom tehát, hogy a hol a szándékosság nem volt meg, a büntetés se érje az illetőt. Ennélfogva kérem, hogy az 5. §. második sorában ezen szó után „jövedelem" helyeztessenek vissza ezen szavak: „félrevezetésiszándékkal."(Általános helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módosítvámjt): „Módosítvány. Beadja Almásy Sándor. Az 5. §-ban ezen szó után „jövedelem",, tétessenek ezen szavak: „félrevezetési szándékkal." Darányi Ignácz: T. ház! Szederkényi t. képviselő ur hozzám direetü kérdést intézni méltóztatott, még pedig kapcsolatban azzal, a mit az előadói székből mondani bátor voltam s a mire már ö egyszer felelt is. Én bátor vagyok csak röviden emlékezetébe visszahozni a t. háznak, hogy Szederkényi t. képviselő ur beszédében az általános vita folyama alatt az adó visszatérítésről szólva, jóhiszemű és rosszhiszemű túlfizetések között semmiféle megkülönböztetést sem tett. Ez az egyik, a mit a képviselő urnak megjegyezni kívántam. A másik az, hogy a t. képviselő ur azon beszédében nemcsak adóvisszafizetést, hanem az adó nyolczszorosának, illetve tízszeresének visszafizetését is méltóztatott az állam terhére követelni. Ezt röviden constatálni kívántam. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben a mi az Almásy Sándor t. képviselő ur módosítását illeti, t. i. hogy ezen szakasz eredeti szövege állittassék vissza s abba ezen szavak vétessenek fel: „félrevezetési szándékból* azt hiszem, hogy ennek elfogadása ellen kifogást tenni nem lehet. A bizottság azon szempontból indult ki, hogy ezen két szó felesleges, hogy a nélkül is elég világos a szakasz értelme. De ha a képviselő uraknak ezen szavaknak szövegbe vétele megnyugtatására szolgál, szerény nézetem szerint ezen módosítás elfogadható volna. (Helyeslés.) Gulner Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Részemről azon módosítványt, melyet Szentkirályi Albert t. képviselőtársam benyújtott, pártolom. Igen röviden el fogom mondani az okát is, hogy miért, (Hcűljuk! Halljuk!) Az 5-ik ^kifejezései, sőt az egész czélzat, melyre az 5. §. fektetve van, annyira ruganyosak és annyira többféle magyarázatra adhatnak alkalmat, hogy annak alkalmazásánál, merem állítani, mindig az egyes adófelügyelőnek egyénisége fog döntő szerepet játszani. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső balon.) Az egyik adófelügyelő nem fog kételyt látni, a másik fog találni; az egyik meg fog ütközni a jövedelem, a másik a szerződés magasságán. Itt t. képviselőház, a hol az enyém és tiedről, ennek a természetének meghatározásáról s az azért adandó kárpótlásról van szó, talán még sem volna egészen helyea dolog, tisztán egyes pénzügyi közegeknek belátására, azoknak kételyeire, hogy ne mondjam szeszélyére, vagy egyes egyének vagy közegek elleni rancune-jére hagyni annak megítélését, hogy támadhat-e kétely, vagy hogy valami helyes-e vagy nem ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én bajosan hiszem, t. ház, hogy ha lelkiismeretesen és becsületesen akar eljárni egy adófelügyelő, hogy ne legyenekmindigadatai arranézve, a melyekre alapos kételyeit fektetheti. Ha pedig vannak ilyen adatai, azok nem lehetnek mások, mint olyanok, melyeket eljárása alkalmával, mint bizonyítékokat fel is használ. így tehát, t. képviselőház, a hol egy szerző-