Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

141. országos ülés november 28-án, szerdán. 1888. 9Q\ helyett: „illetékespénzügyi közeg", tétessék: „királyi adófelügyelő." Módosítványának másik része abban áll, hogy ne az követeltessék, hogy alapos kételye merüljön fel annak, hogy valaki túlságos nagynak tűntette fel jövedelmét, hanem hogy a pénzügyi közeg vagy — mondjuk — a királyi adófelügyelő köteles legyen bizonyítani, hogy nagyobb volt az adó alapjául íeltüntetett jövedelem, mint a tényleges jövedelem. A mi a módositvány első részét|illeti, mely a szöveg világosabbá tételét czélozza, én ugyan azt hiszem, hogy a mostani szerkezetben sincs semmi kétely arra nézve, ki értendő az illetékes pénzügyi közeg alatt; de ahhoz szívesen hozzájárulok. (Helyeslés.) Nem járulhatok azonban hozzá a t. képviselő úr módosításának második részéhez. Mert mi volt a kormánynak czélja akkor, midőn e szakaszt a törvényjavaslatba felvette ? Az, hogy a viszonosság elve alkalmaztassák és az államkincstárnak ott, a hol félrevezetési szándékból a jövedelem a ténylegesnél magasabbnak volt feltüntetve, módja legyen, ha ez iránt alapos kételyek merülnek fel, azt követelni, hogy nem mereven az adó alapján, hanem egyezség útján, vagy az illetékes hatóságok elbírálása alapján a tényleges jövedelemnek megfelelőleg állapíttassák meg a kártalanítás öszszege. Az eredeti javaslatban határozottan benne is volt a félrevezetési szándék kifejezése. A t. bizottság jónak látta ezt kihagyni, de tulaj donképen lényegileg meghagyta, mert az van a szövegben: hogy: „ha magasabbnak tüntette fel a jövedelmet". És épen ezért nem állhatnak meg azon ellenvetések, a melyeket Szederkényi Nándor képviselő úr méltóztatott ez ellen felhozni, tudniillik, hogyha valaki hosszabb időre bérbe kiadta a regálét és annak értéke alászállott, hogy akkor azután e szakasz szintén alkalmazható lenne. Nem arról van itt a szó, hogy akkor alkalmaztassák a szakasz, ha valaki bérlőjétől csakugyan húzta a nagyobb jövedelmet, hanem akkor, ha oly magasabb jövedelmet tüntetett fel, melyet tényleg nem élvezett. Az tehát, a mit példaként méltóztatott felhozni, egyáltalában nem vág e szakasz rendelkezésébe. Itt az intentió csak arra irányul, midőn valaki csalárdul, vagy félrevezetési szándékból tüntette fel nagyobbnak jövedelmét. Ugyan azért arra sincs szükség, hogy az mondassák ki a törvényben, hogy ha valaki jóhiszemú'leg fizetett több adót, akkor a többlet visszaadatik neki. Mert hiszen ott, a hol jóhiszeműség van, a kormánynak soha nem volt szándéka a szakaszt alkalmazni és merem mondani, hogy midőn igy van szövegezve a szakasz és midőn az a kellék van felállítva, hogy ma gasabbnak legyen feltüntetve a jövedelem, ez nem is alkalmazható ott, hol jóhiszeműség forog fenn. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) A mi azonban azt illeti, a mi tulaj donképen Szentkirályi t. képviselőtársam módosítványának lényege, hogy az adófelügyelő tartozzék bizonyítani, ennyire menni talán még sem lehet. Mert ha ott forma szerint be tudja bizonyítani az adófelügyelő, hogy valaki félrevezetési szándékból nagyobbnak tüntette fel a jövedelmét: akkor nem a kártalanítási összeg megállapításának, hanem a büntető igazságszolgáltatásnak szerepe kezdődik. Itt csak arról lehet szó, hogy ha. alapos támpontok vannak a tekintetben, hogy csakugyan nagyobbnak tüntette fel valaki a jövedelmét, nyújtsunk módot arra, hogy ne az adó alapján történjék a megállapítás. Nem annyit tesz ez, t. ház, hogy az illető kártalanítási összegének eo ipso kisebbnek kell lenni, hanem csak annyit, hogy akkor nem mereven az adóátlag alkalmaztatik, hanem egyezség kiséreltetik meg az illetővel ; ha pedig egyezség nem sikerül, akkor az itaimérési jog valódi értéke kerestetik és más községekkel való parificatioútján állapittatik meg. Végül még csak egyet vagyok bátor megjegyezni, hogy tudniillik a parificatio tekintetében valóban nem tudnék más kellékeket gondolni, mint a melyek e törvényben fel vannak állítva. A törvény jelesül azt mondja, hogy a parificatio más szomszédos községekkel történjék; ez az első követelmény. A másik követelmény az, hogy az italmérési jog természete hasonló legyen, vagyis úrbéri vagy nemesi jogon alapuló italmérési jog. A harmadik követelmény pedig az, hogy szóban levő községek ugyanazon viszonyok közt legyenek. Engedelmet kérek, de épen azért, mert az követeltetik, hogy a községek ugyanazon viszonyok között legyenek, természetes, hogy különböző viszonyok esetében, például ha az egyik községben — a mint fel méltóztatott hozni — gőzmalom van, a másikban nincs, szóval ha, oly körülmények vannak az egyik községben, melyek az italmérés jövedelmezőségére lényegesen nagyobbító befolyással vannak, ezeket nem lehet hasonló körülmények közt levő községeknek tekinteni. (Ugy van ! Ügy van! a jobboldalon) A felhozott indokok alapján tisztelettel vagyok bátor kérni a t. házat, hogy az eredeti szöveget elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfélöl.) Madarász József jegyző í Szendrey Gerzson! Szendrey Gerzson: T. ház! Én ezen szóban forgó 5. §-ban a városok, községek és egyeseknek kártalanítási összegét bizonyos tekintetben egészen más alapon szeretném megállapítani. Ez ugyanis abban rejlik, hogy azon városokközségeknek vagy egyeseknek, kik a regale-jogot 1882. évi január 1-től 1886. évi deczember 31-ig ezen törvényjavaslat szelleméhez képest megváltották, az állam köteleztessék a kártalanítási összeget, minden más alaptól eltekintve, ép oly mértékben visszatéríteni. 87*'