Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

290' 141. országos ülés november 28-án, szerdán. 1888. Madarász József jegyző (olvassa a módo­sítványt). Szederkényi Nándor! Szederkényi ííándor: T. ház! Én részem­ről előttem szólott képviselőtársam indítványát elfogadom mindazon indokokból, a melyeket fel­hozott ; de ehhez még nekem van másik módosít­ványom és ezt kivánom a t. ház elé terjeszteni ; kifejezem ugyan előre, hogy a mint a t. többség hangulatát látom, módosítványok elfogadásáról szó sem lehet és ha mégis azon igen hálátlan szerepkört foglaljuk el, hogy megkíséreljünk a törvényjavaslaton bizonyos javítást eszközölni, abban csak kötelességünket" teljesítjük, melyet teljesítenünk kell; mert a törvényjavaslat egyes pontjai annyi inconvenientiát és következetlen­séget tartalmaz, hogy azt elhallgatni nem lehet. Ilyen ezen szakasz is. Előttem szólott t. képviselő­társam ismertette ezen szakasz értelmét, hogy tudniillik a ki többet fizetett jövedelmi adót, mint a mennyi tényleges jövedelmének megfelel és ha az adófelügyelő e tekintetben kételyét fejezte ki, annak levonatik jövedelméből a többlet és azon illető részt kapja meg, mely tényleges jövedelmé­nek megfelel. Én, t.ház, ezt az intézkedést elfoga­dom helyesnek ; mert én azon elven állok, hogy minden jogosult annyit kapjon, a mennyit az ő joga ér; ha tehát esetleg előfordulhatott volna, hogy valaki több jövedelmi adót fizetett bármi oknál fogva, illő, hogy akkor a tényleges jövede­lem vétessék alapul és ennek alapján történjék a kielégítés. De itt van ezután az az ineonvenientia, mely ezen intézkedés és a 10. §-ba foglalt azon intézkedés körül fenforog, hogy tudniillik, ha kevesebbet fizetett, akkor és több jövedelmet mutat ki az illető, a több jövedelem után kapja a kár­talanítást, de tartozik az adóösszeget azon mérték­ben, a mint az megfelel, a kincstárnak megtéríteni, még pedig elfogadom ugy, a mint a törvényjavas­latbanvan, 8-szorosan vagy ha tetszik, 10-szeresen. Ezt is igazságosnak tartom; de az már nem igaz­ságos, hogy ha valaki többet fizetett, annál az adót nem fogadják el a kártalanítás alapjául, hanem leütik a túlfizetést és kevesebb értéket álla­pítanak meg részére a nélkül, hogy a túlfizetett adó neki visszaadatnék. Darányi Ignácz t. képviselőtársam, mikor még az előadói széken ült, erre azt mondotta, hogy hisz ez csalás és ha ezeknek visszatéríttetnék a túl­fizetés : akkor a csalók jutalmaztatnának meg. Erre azonban én azt mondom, hogy ha Magyar­országon mind csaló az, ki több adót fizet vagy fizetett, akkor számoljuk meg sorainkat. Felkérem tehát t. képviselőtársamat, hogy óvakodjék az ilyen állításoktól, mert mindannyian jól tudjuk, hogy — habár fel kell is tételeznünk, hogy kiki védelmezi a maga érdekeit — a nagyobb adó­fizetés nem mindig függ az adókötelezett akaratá­tól vagy tetszésétől. Megengedve azonban, hogy lehetnek egyesek a kik már évekkel ezelőtt tudták a t. minister­elnök urnak és a mostani kormánynak azon titkos szándékát, hogy ugy fog megváltatni a regale, a mint az terveztetik s már hat évvel ezelőtt combi­natióból nagyobb jövedelmet vallottak be, hogy többet kapjanak: ezek, t. ház, csakugyan csalók volnának. De képzel-e ilyet a t. képviselő ur? Hisz az compromittálná a t. ministerelnök urat, hogy oly korán megtudták szándékát s azt kizsák­mányolni törekedtek. Ha azonban valaki saját eom­binatiójából követte ezt el, akkor azt mondom, hogy mutassa elő Darányi Ignácz képviselő ur azt I aesodaembert, a ki többet fizetett, mert higyje el ? azt mindenütt meg fogják bámulni Magyar­országon. De t. ház, mégis előfordulhat az az eset, hogy valaki több adót fizetett. Hiszen a t. képviselő ur, ki oly sújtó szóval bélyegezte meg ezt az esetet, tud­hatja nagyon jól, hogy nálunk a regale nem egy­két évre, hanem 10—12 évre szokott bérbeadatni. Nem képzel-e esetet a t. képviselő ur arra, hogy egy, ezelőtt 12 évvel még nagy összegért bérbe­adott regale a 12 év lefolyta alatt a változott köz­lekedési és egyéb viszonyok következtében érté­kének negyedére sülyedt le és ezután a tulajdonos mégis azon összegért fizeti az adót, a mely 12 évvel ezelőtt a szerződésben kiköttetett. Most tehát azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy nem volna-e igazságtalanság ezen esetben, ha a regale értéke a mai színvonalra szállíttatnék le s azért keveseb­bet kapna s a kincstár a túlfizetést egyszerűen megtartaná. Ha t. képviselőtársam ezen esettel szemben is fen tartja azon állítását, hogy az illető csaló, az én logicám ily irányban nem tud érvényesülni. Ezek azok az okok, melyeket előterjesztvén, ezen pontra nézve azon módosítványt teszem, hogy az 5. §. után tétessék az, hogy: „ha a kártalaní­tás ez alaponállapittatik meg" —tudniillik, hogy a jogosult kevesebbet kap, mint az az 5. §-ban előírva van— „s kitűnik, hogy a jogosult jóhisze­műleg teljesítette az adótöbblet fizetését, részére a többlet mindazon évekre visszatérítendő, me­lyekre az adózás nem felel meg a tényleges viszo­nyoknak." Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök I Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a mó­dosítványt). Szathmáry György jegyző Wekerle Sándor! Wekerle Sándor államtitkár : T. ház! Szentkirályi Albert t. képviselőtársam módosítványa tulaj donképen kettőt czéloz. Először azt, hogy vilá­gosabb kifejezés használtassák a törvényben és e

Next

/
Thumbnails
Contents