Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

141. országos Ülés novem még más források is, tudniillik a szerződések bekivántattak az illető regale-bérlőktől a tulajdonosnak tudta nélkül. Ezen szerződéseket a regale-bérlők vagy beszolgáltatták, ha birtokában voltak, vagy szolgáltattak másolatot, talán olyan másolatot, a mely az eredetivel meg nem egyezett, talán oly másolatot, a mely az ő érdekeiknek szolgál, a mely homlokegyenest ellentétben van a regale-tulajdonosnak érdekeivel, tudniillik minél kevesebbet fizet a regalebérlő, annál kisebb személyes kereseti adója, tehát kevesebbet tüntetett ki a ináso latban, szóval a pénzügyi közegek ezen szerződéstől ott, a hol tehették, a tulaj donképi tulajdonosnak tudta nélkül, meglehet, hogy másolatokat vettek és ez a forrása annak, a honnan a pénzügyi közegek merítenek. Van még egy forrás. Akárhány regalebérlő van, a kinél szerződés nem volt, tehát nem is szolgáltatta be. Már most mi történt ? Oda ment a pénzügyi közeg küldötte, beszédbe eredt vele, beszélt regáléjáról s arról, hogy mit fizet s a mit beszéd közben hallott, a mi mindenesetre igen megbizhatlan lehetett, elreferálta főnökének és ez ismét forrása azon kételyeknek, a melyek erre nézve az illeték kiszabásánál támadhatnak. A mint látni méltóztatnak, ezen források nem oly természetűek, hogy ezekkel, mint bizonyítékokkal előállni lehetne, meri részint maga a pénzügyi közeg compromittálja magát, ha kisül, hogy 'ó evekig igazságtalanul szedett be nagyobb illetékeket, a mit a t. kormány természetesen el nem fog akarni ismerni, részint oly úton jut az informatióhoz, a melyet — hogy e kifejezéssel éljek — maga is szegyei nyilvánosságra hozni. Legegyszerűbb tehát, hogy a jogérzetet, a logicát töröljük el a pénzügyi közeg érdekében s mondjuk ki azt, hogy elég neki a puszta kétely, hogy minden józan logica ellenére bizonyítsa a tényeket az, a ki ellen e kétely emeltetett. T. ház! Azt hiszem, hogy ez szintén nem helyes út és hogy ha a ministerelnök ur olyan erősen megrótta azokat, a kik adójukat eltitkolták, bocsásson meg, hogy felemlítem ezen eljárást, a mely szintén nem nevezhető őszintének és a melynek épen a követése hozta létre, mint rossz példa azon visszaéléseket, a melyek azután az adóeltagadásra vezettek. Ez az, a miért én egészen helytelennek találom az 5. §. végzését. Van azonban még egy negyedik kifogásom is ezen szakasz ellen, mely azt mondja, hogy azon esetben, ha magasabb adó fizettetett, mint a mely tényleg megfelel jövedelmének és ha ez iránt kételyt nyilvánít a pénzügyi közeg, a szomszédos s a hasonló természetű italmérés! jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével döntessék el a kérdés, vagy az alábbi 11. §. szerint illetékes KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VL KÖTET. '28-án, szerdau. 1888. ggo, 37 hatóság által állapítandó meg a kártalanítás öszszege. Ez, t. ház, igen tág értelmű kifejezés: „Szomszédos s a hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyan oly körülmények közt levő községek", mit jelent ez? Hol létezik ez ? Vegyünk két egyforma községet, például mind a kettő valamely folyó, országút, vagy vasút mellett van és az egyikben a regalejövedelem magasabb, a másikban alacsonyabb. Ez igen természetes, mert az egyik községnek lehetnek olyan institutiói, a melyek ezt létrehozták. Például az egyik községben van egy gőzmalom, melyet az egész környék frequentál, az emberek összegyűlnek, várakoznak az őrlésre s ez mind alkalmas arra, hogy a regale-jog jobban kihasználtassák. Vagy a lakosság, a nemzetiség, a vallás is rendkívüli befolyást gyakorol arra, hogy az egyik vagy másik község között, a mely egymás mellett van s a mely hasonló körülmények között látszik lenni, mégis rendkívüli különbség legyen. Azért én ezen egészen határozatlan kifejezést teljesen kihagynám. Bizzuk ezt azon közegekre, a melyeket a törvény meghatároz, hogy oldják meg ezen kérdéseket. A bizonyítást bizzuk az adófelügyelőre, azon esetben, ha kétely támasztatik, azon esetben pedig, ha adóeltagadás van, bizassék a bizonyítás arra,a ki adóját eltagadta.Megengedem, hogy mindezek ezen szakaszon tulajdonképen nem módosítanak valami sokat; mert ha mi utoljára azt mondjuk, hogy a pénzügyi közeg bizonyítani köteles, kérdés, hogy ki előtt ? A ministerelnök előtt, a ki a bizonyítást csakúgy elfogadhatja mint a kételyt?Nem is erről van szó, t. ház, mert a forumoknak meghatározása egy másik szakaszban következik s remélem, hogy a t. ház el fogja fogadni azt az elvet, a melyet ezen az oldalon hangoztattunk, hogy az ily esetekben független biró döntsön a két érdekelt fél közt. De ha nem is méltóztatnak ezt elfogadni, azon módosítás által, melyet bátor leszek felolvasni, mindenesetre két dolgot lehet helyesbíteni, tudniillik egy hibás kifejezést, azt, hogy „alapos kételyt ébresztene", másrészről azon jogi elvet, hogy az, a ki a kételyt támasztotta, adja elő adatait, mert adatok nélkül nem támaszt senki kételyt. Módosítványom következőleg hangzik (olvassa): „Módosítás az 5. §-hoz. Ha az adófeliigyelő azt bizonyítja, hogy az adófizetés alapjául szolgált szerződés, vagy azt helyettesítő bevallás folytán a jövedelem túlságos nagynak tüntettetett fel" — és itt kimarad az a része a szövegnek, mely a szomszédos községekre vonatkozik, hanem helyébe a következő jő — „a kártalanítás összege egyezség, vagy az alábbi 11. §. szerint illetékes hatóság által állapítandó meg." Ajánlom módosítványom elfogadását a t. háznak. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány.