Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-140

140. országos ülés november 27-én, kedden. 1888 281 ottani községeknek speciális különálló joguk van és ez az, a miről külön kell intézkedni. A többi jogviszonyra nézve azonban ugyanazon rendelkezések állanak és csakis azok állhatnak helyesen, melyek az ország többi részeire nézve alkottatnak meg. (Ugy van! a jobboldalon.) A másikra nézve, a mi Horvát Boldizsár képviselő ur által felhozatott, én e törvényt azon irányban tökéletesen tisztának, helyesnek tartom. Ha valahol az italmérés után jövedelmet húztak, attól adót fizettek, a kártalanítást megkapja az illető e törvény alapján. A hol a városok e jogot átruházták egyes polgárokra, ezek vallották be a jövedelmet és tisztán áll a jogviszony a város és az egyes közt: ott megkapja a város a magáét, a polgár is a magáét. A hol pedig a jogviszony nem áll tisztán, itt is az összeg megállapításánál felvétetik mindenik bevallott jövedelem, de azután azt, hogy mennyiben részesül a város, mennyiben az egyes, a törvény rendes utján kell eldönteni; ily összegek addig birói kézbe tétetnek le. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) Egyéb megoldást ezekre nézve, azt hiszem, sem kívánni, sem adni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl,) Arra a térre menni, hogy egy általános szövegezéssel, mint a minő Horvát Boldizsár t. képviselő uré, mindazok kárpótoltassanak, a kik a városokon kivül jövedelmet búztak a regáléból, menni nem lehet és t. képviselőház, ha volna pénzügyminister — nem Magyarországon, de százszorta gazdagabb országban — a ki vállalkoznék arra, hogy egy ily dispositiót elfogadjon ós keresztülvigyen; akkor azon ország törvényhozását igen kérném, hogy azt a pénzügyministert nyomban tiltsák ki a teremből és a kormányból; (Tetszés jobbfelöl) mert ily könnyelmű dolgot kívánni sem kellene; teljesíteni pedig annak, a ki hazafi, nem szabad. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt gondolom, t. képviselőház, hogy azokra nézve, a mikről okvetetlenül nyilatkoznom kellett, nyilatkoztam. Azt, hogy Horváth Lajos t. képviselő ur indítványát sem fogadom el és miért nem fogadom el, azokon kivül, a miket most említettem fel, már első felszólalásomban elmondottam s igy azokat ismételni nem szándékozom. (Halljuk! Halljuk!) Most, midőn a szöveg változatlan elfogadását és annak kapcsán a 2. §. függőben hagyott részének is fentartását kérem, azzal végzem felszólalásomat, hogy Thaly képviselő ur legyen nyugodt, mert tartson bár s nevezzen ál-krisztusnak — a mit, hogy mivel érdemeltem meg, nem tudom, (Tetszés jobbfelől) de a mit hallgatagon el tudok tíírni; — ismerjen bár el magyar ministernek vagy nem, (Derültség jobbfelől) abba a helyzetbe, hogy meghalt várost kelljen felszólítani, hogy támadjon fel, ezen törvény folytán legalább jönni nem fog; (Halljuk! Halljuk !) mert megenge- j EÉPVH. NAPLÓ. 1887—.92. VI. KÖTET dem, igazuk lehet azoknak, kik elmondták, hogy ha ma e törvényjavaslat visszavonatnék, a mit Szilágyi képviselő ur nem mint komoly feltevést hozott fel, hogy mik történnének; legyen bár igaz az, hogy a városok kivilágítanának, de az a kivilágítás csakhamar kiégne és egy hosszú megbánás következnék be, (Élénk helyeslés jobbfelől) mert: „Kurz ist der Wahn, die Reue láng", mint Schiller mondja. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Méltóztassanak elbinni — és ne méltóztassanak ebben is szembe állítani a különböző osztályok érdekeit — a mit azonban nem mi teszünk, hanem azok, a kik a túlsó oldalról felszólalnak, — ha a regale-megváltás most nem sikerül, akkor bizonyosan hosszú ideig félre fogja tenni azt mindenki. És mi lesz ennek a vége? Talán csak a regalejog miatt — legyen az magánosoké, vagy városoké, vagy községeké — sem a forgalom, sem a kereskedelem, sem az állami jövedelmek fejlődését nem fogja senki megakasztani, mert ha még akarná is, nem fogja megakaszthatni, (ügy van! jobbfelől.) Itt is ismétlem, a mit már másutt mondtam, hogy ugy a magánosok, mint a városok kárára meg nem akadályozhatott, sőt az idő szellemében követelt intézkedések folytán értékökben megcsökkent regálék, ha ugyan megváltatnának, sokkal kisebb értékben váltatnának meg. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ne feledjék azt sem, a mire múltkor egy képviselő ur azon az oldalon hivatkozott, hogy mi volt a local-governement-act története Angliában, ahol csakugyan el lehet mondani, hogy a szerzett jogok iránt nagy tisztelettel viseltetnek, habár bizonyos irányzatok elől ott sem birnak elzárkózni. Beadatott azon törvényjavaslat, mely elveszi az italmérési jogosultságot igen sokaktól, kik azt ép oly jogosan bírták, mint nálunk, nem ugyan regale, de szerzett jog alapján. A kormány a törvényjavaslatba bele vett egy szakaszt, mely szerint az ilyenek kárpótlandók. Az angol törvényhozás ezen egyeseknek és községeknek adandó kártérítés ellen azonban annyira felzúdult hogy a kormány kénytelen volt azon dispositiót elejteni, mert máskép az egész javaslat megbukott volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ilyeneket is méltóztassanak meggondolni, mielőtt a kormányt, ha az ily javaslattal áll elő, azzal vádolnák, hogy akár egyeseket, akár községeket, akár városokat jogos tulajdonukban megrövidíteni akarja. (Igaz! Ugy van! jobbfelől) A törvényjavaslat szövegét elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Grecsát Károly: T. ház! Beterjesztett indítványomra vonatkozólag szeretnék pár megjegyzést tenni. (Felkiáltások: Nem lehet! Eláll! Hosszan tartó zaj.) Elnök: A házszabályok értelmében a képviselő urnak most nem lehet szólani, mert az elő36