Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-140
280 140. ersnisros ülés november 27-én, kedden. 188$. latait, azt hiszem, senkitől sem helyes és azért azt nem is fogadom el senkitől. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) A másik: igen helyesen mondta a t. előttem szólt képviselő ur, hogy nem helyes, érdemek, múlt, jelen és jövő érdemek tekintetéből szembeállítani az ország egyes osztályait: a városokat a magánosokkal. Igaza van; de azokat is nem mi állítottuk egymással szembe, sem én, sem senki azok közül, a kik innen szólottak, hanem ige a ékes phrásisokkal megkezdette ezt Horvát Boldizsár és folytatták azok, a kik az ő módosítványát támogatták. (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl.) Ezeknek előrebocsátása után kívánom megjegyezni azt, (Halljuk!) hogy én részemről azt sohase vontam kétségbe, hogy a városok többségében a regale növekedő irányzattal bir, mert a városok és községek között is vannak olyanok, melyek ez irányban kivételt képeznek. (Ugy van! jóbbfelöl.) De viszont azt is mindig bevallottam, hogy a magános regaletulajdonosoknál a kisebbség az, a hol emelkedés mutatkozik s a többség az, hol csökkenés vagy legalább stagnatio jelentkezik. Mindig igy fogtam fel a dolgot és ma is igy fogom fel; és sohasem vontam kétségbe, hogy a megváltás keresztillvihetése szempontjából az első pár évben a városok, ha ugy tetszik, bizonyos áldozatot hoznak, átmenetileg, momentán, azon ezélból, hogy az egész megváltás, melynek sikerülte azonban nekik is érdekükben van, lehetővé tétessék. Ezt ma sem vonom vissza; ezt ma is mondom. És épen mert igy fogtam fel a helyzetet mindkét irányban, fogadtam el már a 2l-es bizottságban azon módosításokat és tágítottam ki később nagyobb mértékben, hogy a városok, ha egyszer azon aggály, hogy az államkincstár károsodjék,megszűnt: az ősajátregalejövedelmük százalékaiban is részesedjenek. (Helyeslés jóbbfelöl.) Azért fogadtam el — részben a városok fontosságára való tekintettel — de másrészt épen azért, hogy azon átmeneti áldozatok a jövőben dúsan kárpótolva legyenek. Én azt hiszem, hogy ezáltal azon egyenlőtlenség, a mely ma talán fen forog, bőven ki van egyenlítve, mert mig a magánosok, egyszer kárpótoltatván, azontúl minden igénytől elesnek, addig a városokra, a regáléval biró községekre nézve a regale czímén eddig szedett jövedelemnek helyesebb, jobb alakbani fejlődhetése biztosítva van. És én megvallom, az én igazságossági, méltányossági és egyenlőségi fogalmaimmal ez tökéletesen megegyezik. Azt kérdem én az előttem szólott t, képviselő úrtól, (Halljuk! Halljuk!) hogy mivel, mint ő monda, a jogegyforma, de a viszony más — ebből következtetve fejtette ő ki, hogy a jogegyenlőség, az egyenlő adóztatás, az egyenlő terheltetés azt követeli, hogy a városoknál más alap fogadtassák el a regale megváltására, mert egy és ugyanazon alapon némileg kevesebbet fognak kárpótlásul kapni — ha ezt igy elfogadjuk, nem kell-e akkor elfogadni, ha szintén csak az adóztatási és teherviseleti egyenlőséget vesszük, ennek a consequentiáját is? El kell fogadnunk és azt kell mondani, hogy a városok ajövedelem kihasználásában más helyzetben lévén, kártalanittassanak más alapokon. Jó; de azontúl ne követeljék viszont azt, hogy addig, mig mások, a kik károsodtak, a jövőben semmiben sem részesülnek, ők azon meghatározandó százalékokat a különben közös állami jövedelmekből élvezzék. Polónyi Géza: Elfogadjuk! Tisza Kálmán ministerelnök: Méltóztassék elhinni, hogy nagy kárt csinálnának vele a városoknak. (Ugy van! jobbfelöl.) Vagy az egyik vagy a másik. Mind a kettőt az egyenlő teherviselés és az egyenlőség érdekében együttesen követelni, bocsásson meg a képviselő ur, nem lehet. (Helyeslés jóbbfelöl). És még azt az egyet is kötelességem megjegyezni, hogy van abban valami, a mit Bokross képviselő ur a kiegyenlítésre nézve mondott; csakhogy őt az előttem szólott képviselő ur félreértette. Mert ő azt mondta, hogy némelyik város teljesen kihasználta a regálét, a másik ellenben nem és igy a melyik teljesen kihasználta, nagyobb kárpótlási összeget kap, a másik meg kisebbet, de viszont, minthogy a jövendőbeli részesedés a saját területén kapott tőke kamatjaínak nagyobb jövedelme után számíttatik, az, a melyik bővebben kihasználván a regélét, nagyobb kártérítési összeget kap, ezen participatióhoz később fog jutni, mint az, a mely kevesebb kárpótlást kap. Elégségesnek tekinti-e valaki ezt a kiegyenlítésre vagy nem: az felfogás dolga ; de hogy ez törekvés és lépés a kiegyenlítés felé, ezt, ugy hiszem, tagadni nem lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) A mi, t. képviselőház a többi kérdéseket illeti, (Halljuk.') én a határőrvidéket illetőleg ugy tudom, hogy a mi az egyes házakban magántulajdonhoz kötött regálét illeti, mivel a határőrvidék is azon helyzetben van ma ezen kérdésekre nézve, mint az ország többi része : a mely dispositiók a törvényben ezekre nézve foglaltatnak, azok állnak a határőrvidékre és ezek arra nézve is kielégítők. (Ugy van! jobbfelöl.) Másban rejlik a határőrvidéki községek külön helyzete, mint a mit G-recsák képviselő ur és mások felhoztak. Abban rejlik, hogy nekik, a polgárosítás alkalmával törvénybe iktatott rendeletek alapján biztosíttatott az, hogy az ő tulajdonukat csakugyan nem képező regale-jövedelemnek felében részesittetnek. Ez a határőrvidéknek különleges helyzete, (Ugy van! jobbfelöl) melyről gondoskodni kell, melyről a gondoskodást, ha más tenni nem fogja, magam fogom indítványozni a jöved éki törvénynél. A fél jövedelem tehát az, a mi hez az
