Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-140

140. országon ülés november 27-én, kedden. 1888. 279 ki van mondva és én nem ignorálom azt, a mi más helyen történt, hogy a zárt városokban, ugy hiszem, 40, a törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig, ha jól emlékezem, 30 és az önálló regáléval biró községekben és rendezett tanácsú városokban 20% lesz a tiszta jövedelemből biztosítva. Igen, ha ez csak így hangzanék, akkor a képviselő urnak igaza volna; s mert én azt hiszem, hogy a képviselő ur ezt a biztosítást feltétlenül érti, mert ellenemben érvül igy minden feltétel nélkül hozta fel, remélem, hogy majd ha annak feltétlen törvénybe iktatása kivántatni fog, velem fog szavazni, (Élénk tetszés balfelöl) különben nem vonhatja ki magát az alól, hogy midőn ebből argumentumot kellett csinálni, akkor nem kötötte feltételhez, mikor pedig meg kell szavazni, fel tételhez köti. (Derültségés tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És pedig ez a feltétel az, a mely veszélyezteti a kettős megterheltetést, veszélyezteti azon állami feladatoknak helyes teljesítését és elvégzését, a mely a városokra van róva, ha igy akar maradni közigazgatási szervezetünk a jövő időben is. Mi az a feltétel? A feltétel az, hogy ez a részesedés csak akkor áll elő, ha az egész országra kifizeti magát a kártalanítási összeg és annak kamatai. Ez nagyon jó lehet Kolozsvár városára nézve, mert a mint tetszett rá hivatkozni, az túlságosan kihasználta, tehát túlságosan nagy tőkét és ennek folytán egy olyan jövedelmet fog kapni, a mely nem kényszeríti őt helyi adók kivetésére. De hogy a városok legnagyobb része ellenkező helyzetben van, azt t. képviselőtársam bizonyára nem fogja tagadni. Mit tesz e feltétel? Ha egyrészt vesszük azt az állítást, hogy a városok jövedelmének feleslegéből akarja a kormány a vidéki deficitet pótolni, ha másrészt vesszük azt az állítást a kormánytól és nem veszem rossz néven, hogy nem kelt vérmes reményeket, hogy olyan óvatos, hogy egy pár évig nem áll jót még azért sem, hogy az államnak vesztesége nem lesz, akkor a legkedvezőbb számítás szerint egy egész időszak lesz — többkevesebb évre terjedő — mely alatt a városok kénytelenek lesznek jövedelmüknek ezt a hiányát, mely az által is okoztatott, mert rájuk nézve egy ily megváltási kulcsot alkalmaztak, külön adóval, külön megterheltetés útján kell fedezni. Ez az és abban az egyenlő teherviselés elvének megsértését látom és ebben én egy helytelen pénzügyi és politikai irányt látok, mert minden országban, a hol az önkormányzatot rendezték, vagy a hol az önkormányzat pénzügyi erejét helyesen megszabták avagy abból indultak ki, hogy a feladatokhoz az aránylagos pénzbeli jövedelmi erőt is meghagyták, vagy külön megadták ezen feladatok teljesítésére és lehetőleg — mondom lehetőleg — kerülni akarták, az aránytalan terheltetést az ország különböző részei között. Épen azért, mert Horváth Lajos t. képviselőtársam indítványa közelebb hoz bennünket az igazságos megváltás valósításához, kevésbé teszi lehetetlenné azt, hogy a városok részére adandó valóságos kárpótlás a jelenleg élvezett jövedelemből való csorbítást és áldozatot kivánjon, azért én az egyenlő teherviselés elvénél fogva — nem mert a városoknak különös kedvezményt akarnék eszközölni, hanem azon elv alapján, melyet büntetlen meg nem sérthet senki, sem törvényhozás, sem kormány, én ezt az indítványt elfogadom. Ha a t. kormány részéről egy helyesebb módozat ajánltatnék, mert megengedem, Horváth Lajos t. képviselőtársam indítványa ellen is lehet kifogás, — de nem czéljára, nem lényegére nézve — de mondom, ha helyesebb módozat ajánítatik, a mely kevesebb kifogás alá esnék, örömmel fogok ahhoz hozzájárulni; de mig e tekintetben egy valóságos nem szavakban levő megnyugvást nem találok,addig elfogadom azon módosítványt, melynek ezélja helyes és mely az egyenlőtlenséget legalább is csökkenteni fogja, A mi a többi indítványokat illeti, óhajtom, hogy a kormány rajok nézve nyilatkozzék, mert a volt határőrvidéki viszonyok, ha vaunak különleges viszonyok ott, bizonyos tekintetbevételt és szabályozást igényelnek és mindenesetre attól a felvilágosítástól feltételezem azt, hogy vájjon a bizottság consideratióját kikérjük-e vagy sem és azon felvilágosítástól fog függni az, hogy Horvát Boldizsár t. képviselőtársam indítványát, melynek szövegezése talán — a mennyire első hallásra felfoghattam — némi szabatosítást kivan, szintén tekintetbevétel végett a bizottsághoz utasítjuk. A Horváth Lajos képviselőtársam javaslatát pedig minthogy a törvényjavaslat igazságosságát emeli, elfogadom. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministereinök és pénzÜgyminister: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Igen szívesen nem szólnék, ha egyenesen hozzám intézett kérdések miatt nem lennék kénytelen szólni; de ha a t. képviselő urak követelik tőlem, hogy nyilatkozzam, legyenek oly szívesek, hallgassák megnyilatkozatomat. (Halljiik! Halljuk!) Mindenekelőtt, t. képviselőház, két dolgot. Azt mondta ugyanis Horvát Boldizsár képviselő ur, hogy a múlt időben értette volna, hogy valaki harezot indítson a városok ellen, de most nem érti. Ez, t. ház, azt teszi, hogy most ez a javaslat harezot indít a városok ellen. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt határozottan vissza kell utasítanom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ily módon gyanúsítani egy kormányt és a vele tartóknak szándék-