Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-140
278 140. orsíágos ülés november 21-én, kedden. 1888. helyesebben, azoknak legnagyobb része — kímélte önnön polgárait. A jog kihasználása polgárai teheremelése volt. Hol van tehát itt az igazi egyenlőség, ha az egyiket minden anyagi tekintet egyedül a jognak minél jobb kihasználására indítja és ezen teljesen jogosult érdekét érvényesíti, mig a másik gátolva van ezen jognak kihasználásában, hogy abból anyagi jövedelmet húzzon, gátolva volt épen saját polgáraira való tekintettel? A második ponl az volt — és azt hiszem, jóhiszemííleg ezt sem fogja tagadni senki — hogy a városokban való jövedelem s erről a háznak minden tagja, sőt a kormány maga is a 2l-es bizottságban úgy Ítészéit, egy — lehet hogy lassabban, lehet hogy gyorsabb tempóban — de folytonosan előhaladó természetű. Ugyancsak a ház műiden tagja s a kormány is a 21 -es bizottságban legerősebb kételyeit fejezte ki az iránt, hogy a városokon kivüli regálénak jövedelme, a mely itt felvétetett, progressiv természetű, ellenben stationariusa magányosoknál s kijelentették, hogy a városok körében alkalmazott italjövedék jövedelméből akarják azon hiányt és deficitet fedezni, a mely előáll a vidéken. Ez általánosan igaznak elismert feltevés. Ha már most a jövedelem az egyik helyen progressiv, a másik helyen stationarius, ha mégis ezen két feltételt összeveszszük: kérdezem, hogy ugyanazon módozatok alkalmazása mellett meg van-e az egyenlőség ? A magányos jogosult vehet licentiát, a maga épületeit jövőre is felhasználhatja — s ezt jól is teszi — mostam jövedelmének egy részét ezután is kezébe kerítheti a licentia felhasználásával. De a város nem vehet licentiát, mert a törvény szerint physicai egyéneknek adatik az, olyanoknak, a kiknek bizonyos erkölcsi megbízhatósággal kell birni. (Helyeslés a baloldalon.) Kern szólottam^ nem is szólok arról — majd egy más helyen ily felszólalások után én is kénytelen leszek arra kitérni — hogy a városokban ezt a közjövedelmet, melynek igazi jellemleges értéke meg nem adatik, kénytelenek lesznek a polgárok egy más adó alakjában pótolni. Tehát az a veszély forog fenn, hogy a látszólag egyenlő, lényegében azonban egyenlőtlen és ennélfogva igazságtüan kártalanítás kettős inegterhéltetést fog előidézni azon helyi adók növekedésében, a melyeket a városi lakosságnak magára kell venni, mert községi és az állam által átruházott feladataikat teljes mértékben rajtok hagyják, de jövedelmi forrásaik egyik részétől megfosztották őket olyan egyenérték mellett, amely annak jelenleges értékével, haszonvételével egyáltalán fel nem ér. (Igaz! Ugy van a bal- és szélső baloldalon.) Már most az én állításom, t. ház, az volt, hogy midőn a megváltásnak alapja az, hogy ennek a jognak haszonvétele, jelenleges értéke kinyomaztassék, — nem az az értéke, a mivel jövőben bírhat, hanem az, a melylyel a jelenben bír — ennek a kinyomozásnak eszközlésére olymódokat vettek föl, a melyek, elhiszem, hogy tisztességes eredményre vezethetnek a magánosoknál, de melyek a dolog különböző természeténél fogva nem fognak egyenlően igazságos eredményre vezethetni a városok legnagyobb részénél. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ha ennek ellenében bizonyíték kell, t. ház, kisértse meg — ha ugyan komolyan föl lehetne ezt venni — a ministerelnök és pénzügyminister úr ezt a törvényjavaslatot ma visszavonni. Mi lesz annak az eredménye ? Magánosok részéről azt hiszem, csakhamar és méltán igen erélyes sürgetéssel fogna szemben állani, (Mozgás jobbfelől. TJgy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy legalább ezen törvényjavaslat módozat ii szerint, de a megváltást eszközölje; (Igaz! Ugy van! balfelöl) a városokban, vagy legalább azok nagyrészében — félek tőle — általános kivilágítás lesz. (Élénk tetszés bal- és sz ; iső baloldalon.) De hát én jól tudom, hogy ehhez a keresztpróbához nem folyamodnak, nem is folyamodhatnak, ilyesmit komolyan kívánni nem lehet. Azonban én merem állítani, t. ház, hogy az objectiv igazságnak teljesen megfelelő dolgot mondottam, midőn azt állítottam, hogy egészen más dolog ugyanazt a módját a jövedelem kinyomozásának alkalmazni a városok jelenlegi hasznára és haszon mértékére s egészen más alkalmazni azt a magánosoknál. Mig ugyanis az utóbbiaknál ez az igazsághoz meglehetősen közel jár, az előbbiekre nézve sok esetben súlyos megkárosítást foglal magában. (Igaz! Ugy van! bal/elől.) De t. képviselőtársam arra is hivatkozott, hogy a városokban az ital ára nagyobb, mint a vidéken. Én nem tudom, nagyobb-e, vagy nem, erre vonatkozólag adatok nincsenek előttem, de ez tökéletesen közönbös dolog, mihelyt egyszer az a tény bizonyos, hogy a városok a kárpótlási tőke kamataiban még attól a jövedelem egy jó részétől is elesnek, melyet legtöbbször tökéletlen kihasználás mellett, de már jelenleg is élveznek és hogy a városok jövedelme folytonos progressiv tendentiát mutat. (Helyeslés balfelöl.) És hát ez az oka annak az indítványnak, a melyet Horváth Lajos t. képviselőtársam benyújtott, hogy tudniillik az 1887-ik és 1888-ik év is figyelembe vétetvén, ez által a megváltásból származó jelenleges jövedelemveszteség minél kisebbé tétessék a városokra nézve, azaz a megváltási tőkének kamatja minél közelebb álljon azon valóságos jövedelemhez, melyet folytonosan, kisebb vagy nagyobb mértékben progressiv teudentiával, de ma is élveznek. És végül, t. képviselőház, nem tudom, talán tréfát akart e mondani at. képviselő ur, (Halljuk!) midőn arra utalt, hogy hiszen meg van az egyenletességhelyreállítása a részesedésben, mert hiszen
