Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-140

140. országos ülés november 27 én, kedden. 1888. 277 ottani viszonyok szerint legjobban, még pedig a szabad italmérésben. E tekintetben tehát az egyes városi viszonyok a döntők; egy oly bortermelő helyen, mint a milyen Eger városa is, döntő az, hogy az illető termelő maga hasznosítja-e a jogot, melyet másnak adna bérbe és tulaj donképen azt a bért is az ő italmérése útján szedi be, A város népe tehát gyakorolta a szabad italmérést fél évig, a pálinka mérést egész éven. Ezen szerzett gyakorlatért, a mely hosszas perből leszármazott egyezség alapján illeti meg az egyes lakost, kérdezem Bokross Elek képviselőtől, a törvény értelmében kárpótlást kap-e a város? Mert ha ő azt be tudja illeszteni a törvény keretébe, meg tudja magyarázni, hogy mily ezím alatt fog e kárpótlás eszközöltetni, én nagy köszönettel fogok neki tartozni. Egyébiránt itt van a kormány képviselője, felkérem őt, minthogy nem egyes városokról van szó s Hevesvármegyében is mindjárt ott van Gyöngyös városa, mondja el nézetét, hogy a törvényjavaslatban miként provideálnak ezen esetekre; azaz egyszerűen elveszik-e ezen jogokat, melyek nem szunnyadók, nem pihenő jogok, hanem tényleg gyakorlatban, használatban vannak, az egyeseknek jövedelmet adnak, mert hasznosítván, elmérvén saját boraikat, az ebből származó jövedelmet, szabad bormérés utáni jövedelmet is ő rakja zsebre. Itt tehát nem holt jogról lévén szó, felkérem a kormány képviselőjét, bogy e tekintetben nem nekem, hanem a ház számtalan tagjának megnyugtatására, kik aggodalmat táplálnak és nem tudják tájékozni magukat, nyilatkozzék, mert igy fog azután bennünket igazítani Horvát Boldizsár képviselő indítványa irányában elfoglalandó álláspontra. Ezeket óhajtottam elmondani. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk! Sálijuk!) Azon felszólalás után, melyben Bokross Elek t. képviselő úr jónak látta, nem az általános vitánál, de az általános vitában elmondott érvekre itt visszatérni, kötelességemnek érzem, hogy ott elmondott állításaim valódiságaért még egyszer a t. ház türelmét felkérjem. (Halljuk! Halljuk!) Mert lehet hozni törvényt czélszerüség szempontjáoól, vagy eltérő meggyőződésből olyat, melyet az ország egyik vagy másik része igazságtalannak tart; de hogy ezt még azzal is tetézzük, hogy azoktól, a kik igazságtalanságról panaszkodnak, még azon tudat erkölcsi elégtételét is elvesszük, hogy ők magasabb állami tekinteteknek áldozatot hoztak, ezt akármennyire tessék is Bokross Elek képviselő urnak, oda nem engedhetjük. (Élénk helyeslés a hal- és szélsobaloldalon.) Én, t. ház, itt nem hivatkozom arra, hogy e városok lakossága milyen érdemmel és hazafisággal bír jelenleg? Az én fülemet mindig egy letűnt rendi korszak utórezgése üti meg, valahányszor itt az úgynevezett polgári osztály és a nemzet többi alkatelemei között, habár érdem tekintetében is, különbséget akarnak tenni. (Igazf TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Semmit szerencsétlenebbnek nem tartanék, mintha — öntudatlanul is — felfogásunkban benne volna az, 40 évvel azután, midőn a jogegyenlőség kimondatott, 40 évvel azután, midőn különbség nélkül vérrel és súlyos áldozatokkal, kitartó, türelmes szenvedéssel megpecsételtük: még egyszer a régi osztályok reminiscentiája felébredne és hazafiság tekintetében osztály osztálylyal, a régi rend és felosztás elemeit, habár dicsérés szempontjából is, egymással szembe állittatnának. (Általános élénk helyeslés,) Részemről a kérdés jelen oldalára nem óhajtok kiterjeszkedni, hanem fenntartom az általános vitában felhozott állításomat és kívánom azoknak jóhiszemű, őszinte megezáfolását, vagy kívánom azoknak elismerését, hogy midőn a városoknál lévő italmérési jog megváltása ugyanazon módozatok szerint eszközöltetik, mint a magánosoknál lévő italmérési jog, akkor egyenlővé tétetnek lényegükben egyenlőtlen dolgok a, városok hátrányára, egyenlőtlenül állapittatik meg a kárpótlás, csorbításával a jogegyenlőségnek, azaz az egyenlő teherviselés elvének megsértésével. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) T. képviselőtársam, Bokross Elek, nézetem szerint oly kicsinyes módon, a mint én ezen tárgyat soha sem tárgyaltam és soha sem fogom tárgyalni, kettőre hivatkozott. Foglalkozott azon okokkal, melyeket én felhoztam arra nézve, hogy lényeges különbség van a közt, ha ugyanazon módozatok szerint mérik a városoknál ezen jognak, mint haszonvételnek jelenleges értékét és ugyanazon módozatok szerint magánosoknál s hogy ez formális egyenlőség, nem valódi egyenlőség. De van-e ebben a házban — és én felteszem, hogy jóhiszeműleg — a ki tagadni fogja azt, hogy — egész általánosságban szólva — a magánosok annyit húztak jogaik értékesítéséből, a mennyi viszonyaik között csak lehetséges volt, mert azokkal szemben, a kik nekik jogaiknak haszonvételét fizették, vagyonilag egészen külön személyt képeztek, vagyis annyi jövedelmet húztak regáléjukból, a mennyit csak értékesíteni tudtak belőle. És van-e itt valaki a házban, a ki az igazság nyilt és flagrans megsértése nélkül tagadhatná, hogy ez igy volt azoknál. (Helyeslés a baloldalon.) Az a példa, a melyre t. képviselőtársam hivatkozott, állhat egy vagy két városra, de a városok legnagyobb része abban a helyzetben volt, hogy ezen joga haszonvételét teljesen nem fejthette ki, (Igaz! TJgy van! balfelöl) nem húzta ki belőle azt a hasznot, a melyet az adott viszonyok mellett lehetett volna, mert saját polgárai fizették ezen haszonvétel emelését s minden város — azaz