Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-140

268 140. országos ülés november 27-én, kedden. 1888. Ilyen álszerződésnek a lehetősége a négyszemközt realisalható üzleteknél nincs kizárva, kivált akkor, ha a háttérben már ott állt a regale megváltásának akár a község által, akár az állam által conteinplált közeli lehetősége. De a városoknál ily természetű, csak négyszem között realisalható üzelem lehetősége ki van zárva, ki van zárva a dolog természeténél és azon körülménynél fogva, hogy a városokban minden számadást a városi számvevőszék, a városi pénzügyi szakosztály, a városi képviselő-testület megvizsgálja, ezenfelül a törvényhatósági joggal felruházott városoknál az állami, rendezett.tanácsú városoknál a megyei exactoratus felülvizsgálja. Városoknál minden jövedelmet el kell könyvelni és ha valamely jövedelem kiadása nem igazoltatott, azt a kezelő közegnek meg kell térítenie. Tehát ha a városoknál általában ilyen színleges üzelem képzelhető, nem képzelhető az, hogy több jövedelem könyveitessék el, (ügy van! a baloldalon) mert erről a több jövedelemről be kell számolni. Inkább előfordulhatott az, hogy kevesebb jövedelem könyveltetett be a tényleg befolyt jövedelemnél és az a több jövedelem elkallódott, (ügy van! a baloldalon.) Megengedem azonban, t. ház, hogy némely város jobban kihasználta regalejogát, mint a másik város, sőt azt is megengedem, hogj elment némely város a kihasználásnál a lehetőség legszélsőbb határáig; de ebből érvet meríteni nem lehet, az illető város ezt nem azért tette, mert az állami megváltás lehetőségére gondolt, de tette azért, meit szüksége volt rá, tette azért, mert a jog az ily mérvű kihasználást megbírta. Mit bizonyít ez ? Azt és csak annyit, hogy abban a városban a regalejog többet ér. (ügy van! a baloldalon.) Mindezekből, t. ház, nem az következik, hogy tehát a kormány absolute helytelenül járt el az 1882 — 1886-iki átlag felállításával; nem : csak az következik, hogy helytelenül alkalmazta azt. Egyesekre nézve az 1882 — 1886-iki átlag indokolható azon körülménynél fogva, hogy vidéken — kevés kivétellel — a regalejog stagnált és ingadozott. Ott, a hol a regalejog stagnált, ott egészen közönyös dolog akár 1882 — 86-iki, akár az 1887— 1888-iki átlag alkalmazása; ott pedig, a hol a jövedelem apadóban van, az 1882-86-iki átlag a jogosultak előnyére szolgál. A városoknál másképen áll a dolog. A városok regalejoga, köztudomás szerint — mit a kormány sem von kétségbe — a. regalejog emelkedőben van. Ha a városokra nézve az 1882—86-iki átlagot állapítjuk meg és kihagyjuk a legközelebbi két év, tudniillik az 1887 — 1888-iki évek jövedelmi eredményeit, a városokon nagy sérelem követtetik el, melyet, nézetem szerint, egyébbel, mint a íiscalitás merev szempontjával indokolni és védeni nem lehet. (Helyeslés abaloldalon.) Hogy afisealitás merev szempontja jogállamban és normális viszonyok közt nem tartható fenn, azt hiszem, bővebben fejtegetnem és a mire oly nagy súly fektettetett az általános vita alkalmával, kiemelnem nem kell, hogy ha már súlyos pénzügyi viszonyaink közt a városok anyagi gyarapodását és terheik könnyítését eszközölni nem tudjuk, sőt kénytelenek vagyunk a városokra új meg új állami terheket áthárítani: legalább tegyünk meg annyit, hogy jövedelmükben és vagyonúkban ne rövidítsük meg, (Élénk helyeslés bal felöl) a mely vagyonra és jövedelemre nekik, hogy fontos missiójukat teljesíthessék, elkerülhetlen szükségük van. Ez végzetes politikai bűn volna. A városok, t. ház, a magyar állameszmének, a nyugati eulturának, a fejlődésnek indult iparnak és kereskedelemnek góczpontjai. Innen sugárzik ki a modern haladás a vidékre. Egóczpontok fejlődését nem szabad akadályozni, sőt a mennyire csak lehet, elő kell azt mozdítani. (Helyeslés balfélől.) Csak akkor, ha városaink felemelkednek azon színvonalra, a melyre felemelkedniök kell, lesz Magyarország valódi Magyarország és valódi culturállam. (Helyeslés balfelöl.) Van a harmadik szakasznak, t. ház, még egy másik sérelmes intézkedése is, tudniillik a 10%-os levonás. Ez ismét általános szabály, mely egyformán érinti a városokat és magánosokat. Az eredeti javaslatban 15°/o levonás contempláltatott kezelési költség czímén, de a 2l-es bizottság igen helyesen azon oknál fogva, mert a járadékadó a tiszta jövedelem alapján vettetvén ki, kezelési költség nincs, a kezelési költség kifejezést mellőzte és a 15%-ot 10%ra szállította le. Már most a levonás ezen általános szabálya mellett hogy áll a mérleg egyesekre és hogy áll a városokra nézve ? (Halljuk! Halljuk!) Az egyes regaletulajdonosok 100 forint tiszta regalejövedelem után fizetnek 10% járadékadót, tudniillik 10 forintot; fizetnek3 forint 50 krajezár általános jövedelmi pótadót; fizetnek — ha csak 15%-ot veszik is fel, pedig jóval többet, 20—30%-ot vehetnék fel — 1 forint 50 krajezár községi pótadót, összesen tehát fizet legaláb 15 forintot. Tehát az egyesek tényleges tisztajövedelme, a melyet saját czéljaira felhasználhattak, a 15 frt levonásával 85 forint volt. Jövőre a 100 forint tiszta jövedelemből a 3. § alapján levonatik 10%, azaz 10 forint, marad tehát 90 forint, [ennek húszszorosa 1,800 forint, melynek évi szelvényjövedelme 90 forint, de ebből szelvényadó czímén levonatik 9 forint, lesz tehát az egyesek tiszta jövedelme az eddigi 85 forint helyett 81 forint és vesztesége 4 forint. E 4 forint veszteség ott, a hol actuaíis érték kisajátításáról lehet csak szó, elég jelentékeny. De hát végre is ebben megnyugodhatnak az egyes jogosultak, mert igaz az, a mit a kormány