Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-140

140, orszägos ülés november 27-én, kedden. 1888 267 nek a fogyasztást deprimáló hatását az idő és gyakorlat teljesen kiegyenlítette. Elfogadtam a törvényjavaslatot azért, mert osztozom azon nézetben, hogy ha a kártalanítás módja nem is a legjobb, de viszonyaink közt egyedül lehetséges módját, tudniillik az állami kártalanítás módját fogadta el és egyszersmind aregalejognak italmérési jövedékké való átváltoztatása által az államnak egy áj, a kínálkozó források közt még legkevésbé sérelmes jövedelmi forrást nyit, a melyre ha államháztartásunkban a sajnosán megzavart egyensúlyt helyeállítani és a helyreállított egyensúlyt fentartani akarjuk, a fejlődő államélet újabb meg újabb jogosult követeléseivel szemben még a legszigorúbb takarékosság és a legszigorúbb berendezés mellett is elkerülhetlen szükség lesz. Elfogadtam végre azért, mert abban a hitben voltam és vagyok, hogy a t. kormány és a többségrészéről nyilvánuló egy kis jóakarat mellett — mert hi<?z a regale megváltása nem kormány és nem pártkérdés — a törvény] avaslat egyes szembeszökő fogyatkozásainak pótlása eszközölhető lesz. Ezen fogyatkozások közt, t. ház, vélekedésem szerint legszemheszökőbb az, hogy a t. kormány a regale megváltásának főfontosságú kérdésénél nem járt el igazságosan. A regale-jog, t. ház, akármíkép szereztetett az meg, ugy az egyeseknek, mint a jogi személyeknek, tehát a városoknak is kétségbevonhatlan tulajdona és igaz vagyona. Mint ilyennek megváltása, jogállamban és normális viszonyok közt csak a valódi és aetualis érték teljes megtérítésével és a tiszta jövedelem teljes kárpótlásával eszközölhető. Elismeri ezt maga az indokolás is, sőt az általános vita kezdetén élő szóval is hangoztatta azt a mélyen t. ministerelnök úr. De a törvényjavaslat másként intézkedik és oly megoldást ajánl, mely nézetem szerint csak a fisealitás merev szempontjával indokolható és védhető. íme, t. ház, a 3. §. kimondja azt, hogy „a kártalanítás alapját rendszerint maga, a jog után az 1882, évi január elsejétől 1886. évi deczember 31-éig adó alá vont összes jövedelemnek egyötöde képezi, melyből azonban 10% levonatik." Ez az általános szabály, mely egyaránt alkalmaztatik az egyesekre, mint a városokra. Vélekedésem szerint itt van a fősérelem, tudniillik abban, hogy a t. kormány teljesen egyenlő mértékkel mér. Apponyi Albert gróf, t. képviselőtársam és utána mások bőven kifejtették és tüzetesen elemezték az általános vita alkalmával — érintenem kell nekem is, mert hisz a dolog itt a 3-ik§-nál dől el — hogy az egyesek és a városok, értem a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városok által gyakorolt jog közt, ugy a jog természetére, mint annak kihasználhatóságára nézve lényeges a különbség. A városok által gyakorolt regale-jog nem az a számtalan jogos érdekbe ütköző, a mai korba többé be nem illő feudális előjog, hanem a város polgárainak és a várost koronként felkereső idegeneknek egyik megadóztatási módja. A város e jog kihasználásánál nem áll idegen elemekkel és tényezőkkel szemben, a kiket kímélni nem kell, hanem saját maga magával, tudniillik saját polgáraival. (Ugy van! a baloldalon) a kiket kímélnie kell. Ebből önként következik az, hogy a városok legnagyobb része nem jár el ugy a jog kihasználásánál, mint eljártak egyesek, A város a regalejogot csak olyan mérvben használta ki, a mily mérvben a kihasználást a fedezendő szükség követelte, vagyis a város elment a kihasználásnál a fedezendő szükség határáig,, egyesek elmentek a lehetőség határáig. Ebből azután következik az, hogy a városok által aetualiter élvezett jövedelem nem felel meg a regale-jog tőkeértékének, nem felel meg ezen tőkeérték valósá-gos jövedelmének. Egyesek a regale-jövedelinet kizárólag, saját szükségeik fe dezésére is fordították, — e tekintetben őket semmisem feszélyezte — a városi regale-jövedelem a közczélokra fordíttatott, melynek előnyeit épugy élvezte a vidéki gazda, családapa, iparos, kereskedő, magánzó és tudós, a ki a város piaczát, a város raktárait, könyvtárait, mtíintézeteit, szórakozási helyeit koronkint felkereste, mint maga a város. A jogoknak ilyetén különbözősége mellett a t, kormány mégis teljesen egyenlő mértékkel mér és mondja, hogy az az 1882—1886-iki átlag egyaránt alkalmaztassák egyesekre ugy, mint a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokra. Es miért teszi ezt a kormány V Megmondja ezt az indokolás, mely igy szól (olvassa): „A felvett időszak jövedelme alkalmas arra, hogy a kártalanítás alapjául szolgáljon azért, mert egyrészt elég közel esik a kártalanítás tényleges megállapításához s igy ennek alapulvételével elég van téve azon követelménynek, hogy a ' kártalanítás a mai állapot szerint történjék, másrészt pedig azon évekre már még sem terjed ki, melyekben gyanítható volt az, hogy a kártalanítás megállapítása milyen alapokon történik ; s igy nem kell attól tartani, hogy a megállapítás általánosan ezen indokból befolyásoltatott s sok esetben a valóságnál magasabb összegre tétetett." Megengedem, t. képviselőház, hogy egyeseknél ily üzem előfordulhatott; megengedem, hogy egyes bérlőkkel kötött szerződések alkalmával színleges szerződés köttetett. Képzelek oly szerI ződést, melyben a bérleti összeg jóval kevesebb azon összegnél, a melyet a bérlő, vagy az italt kimérő korcsmáros a regale-tulajdonosnak tény1 leg fizetett, vagy a kimérő korcsmáros tényleg i beszolgáltatott. 34*