Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-140

140. országos ülés 'november 27-én, kedden 1888. 263 a t. házat, méltóztassék elrendelni, hogy ezen utolsó bekezdés tárgyalása, a 3. §. tárgyalása után történjék. Ez az egyik mondani valóm. (Mélyedés a baloldalon ) A másik egy megjegyzés, mely vonatkozik magára a szövegre. (Halljuk! Halljuk!) A 2l-es bizottság két új pontot vett fel a 2. §-ba, t. i. a 4. és 5. pontot. A 4. pont igy szól: „4. A törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok mint jogi személyek által gyakoroltattak." Ezt a bizottság az indokolás szerint azért vette fel, ;

,hogy a törvény félreértésekre ne adjon alkalmat, hogy a kiváltság bizonyításit ne kívántassák ott, a hol az most már lehetetlen volna: a kártalanítás alapjául szolgáló italmérési jogok közé világos szavakkal fölvette azon italmérési jogokat is, melyek törvényhatósági és rendezett tanácsú városok által gyakoroltattak." A czél tehát, a melyet a 2l-es bizottság szem előtt tartott, az volt, hogy a tényleges gyakorlat védelmet találjon azon esetben is, ha pl. a jogalapja^ privilégium vagy nemesi birtok nem igazoltathatnék is. Én ezt helyeslem. Végre is expressa docent. De ha ebből a szempontból indult ki a 2l-es bizottság, akkor nem értem, miért vette fel a községeknek csupán két cathegoriáját, t. i. törvényhatóságijoggal felruházott és rendezett tanácsú városok cathegoriáját? Tudva van a t. ház előtt, hogy sok nagy község és sok kis község is bir tényleges italmérési joggal; megvásárolta azt egyesektől, legtöbb esetben magától a kincstártól. Szükséges volna tehát vagy az, hogy „a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok" után a nagy községek és kis községek cathegoriája is felemlittessék vagy pedig hagyassanak ki „a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok* kifejezés egészen és tétessék azon geneticus kifejezés „községek" s akkor a 2. §. 4. pontja igy hangzanék : Községek mint jogi személyek által gyakoroltatik. (Helyeslések.) Elnök! T. ház! Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző: Módosítvány. Beadja Horváth Lajos. A második szakasz 4-ik pontjába e szavak helyett: „törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok" teendő: „községek". Grecsák Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nincsen szándékom a tárgyalás alatt levő szakaszhoz módosítványt vagy indítványt benyújtani, hanem a t. háznak, különösen pedig a kormány figyelmét bátor vagyok némely oly különleges viszonyokra felhívni, melyek az ország egyes megyéiben épen a regalejog gyakorlása tekintetében fennállanak. Igy például van az országban több-kevesebb hely, nekem nevezetesen Temesvárról van tudomásom, hogy ott a város által gyakorolt regalejog régibb időben, igya múlt század régén is, ennek a századnak elején megvétel útján egyes családok birtokába ment át, a mely egyes családok ezen jogokat most, mint úgynevezett gyökös regale-jogokat magok gyakorolják. Minthogy t. ház, a tárgyalás alatt levő 2. §. azon intézkedései, melyek megmondják, hogy mily jogok váltatnak meg egyáltalában, nem terjeszkednek ki oly esetekre, mint a minők azok, melyeket én felhoztam: azon kérdést vagyok bátor a t. kormányhoz intézni, vájjon azon gyökös regalejogokat, melyek tényleg egyesek által évek hosszú során át gyakoroltattak és a várostól kész pénzen megvétettek, a 2. § 5-ik pontja alá hiszi-e vonhatóknak, a mely azt mondja, hogy azon jogok is megváltatnak, melyek 1848-ban és azóta önjogon háborítlanul gyakoroltattak? Mert hiszen ezek nem gyakoroltattak ugyan önjogon, de a városi jogok oly fontos alkatrészét képezi, hogy a regale-megváltásnál azokra okvetlenül tekintettel kell lenni. Mert ha nézzük Temesvár városa speciális viszonyait, azt fogjuk találni, hogy mig a városnak a regáléból közvetlenül származó évi jövedelme kitesz mindössze 2,719 frtot, addig ezen gyökös italmérési jogok után — tudniillik 206 ilyen italmérési jog van — a megállapított évi jövedelem 12,000 frt. Én tehát azon kérdést intézem a t. pénzügyi kormányhoz, hogy vájjon a regalejognak Temesvár városától leendő megváltása esetén lesz-e tekintette] arra is, hogy ezen, magánosok ídtal gyakorolt regalejogokat, melyek után tényleg adó fizettetik és fizettetett, beszámítva majd azon váltságösszegbe, mely Temesvár városára nézve megállapíttatni fog, tudniillik arra az esetre, ha a kormány a megváltást ezen gyökös regalejogokat illetőleg ugy contemplálja, hogy azokat a várostói váltja még a kormány, a város pedig legyen köteles a kártalanítási összegeknek az illető regalejogosultakra eső részeit kifizetni. De van, t. ház, némi észrevételem agyakorolt regalejogoknak egy másik cathegoriájára is. (Halljuk!) Ez a megjegyzésem vonatkozik a határőrvidék területén gyakorolt regalejogokra. Ugyanis a határőrvidék területén a regalejog nem a községek által gyakoroltatik, hanem egyesek, családok tulajdonát és bizonyos ingatlanok tartozékát képezi. Igy találkozunk a határőrvidéken az úgynevezett dologi jogosítványokkal, melyek minden egyes községben házhoz kötött ítalmérési jogot képeznek. Én tehát ezekre nézve is kérdést intézek a pénzügyi kormányhoz, hogy szándékozik-e az ilyen dologi jogosítványokat is megváltani és pedig közvetlenül az illető ingatlanok birtokosaitól '? Részemről, t. ház, igen nagy súlyt he-