Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-139

189. országos ülés nov< jogosultságától és ba egy ily nagy operatiónak törvénynyé kell hogy váljék, ezen jog tekintetében a kincstárnak tulajdonát semmiben sem lehet megkülönböztetni az egyesekétől. Ez az egyik. A másik az, hogy ha egy nagy elvet akarunk keresztülvinni, a kivételek rendesen zavarják az ily principium megvalósítását. De mi történnék akkor, hogy ha a kincstár egy regálét bir s a bérlet még nem járt le, mert ez csak a megváltással szűnik meg? Számtalan ily kérdés merülhet fel, mely zavarná a megváltás nagy elvének keresztülvitelét. Horvátországra nézve azt mondja a t. képviselő ur, hogy helyesebb volna arra szintén nem kivételt tenni. De mindenesetre könnyebb a principiumok keresztülvitele ugy, a mint a törvényjavaslatban terveztetik s azért megmaradok az eredeti szerkezet mellett. (Helyeslés jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: T. ház! A következő módosítást vagyok bátor beterjeszteni: az első szakasz végére teendő: „Budapest fővárosát illetőleg külön törvény fog intézkedni". Mielőtt ezen indítványom indokolásába bocsátkoznám, engedje meg a t. ház, hogy előttem szólott s velem vitatkozó egyes képviselőtársaim némely állításaira reflectáljak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt constatálom, hogy én Budapestet ..hullának" sohasem tekintettem, sőt ellenkezőleg kifejtettem, hogy Budapest fővárosa 50 esztendő alatt hová emelkedett és kijelöltem, hogy hová fog az még — reményem szerint — emelkedni. S ha én ezen törvényjavaslatokról, a melyeket igen károsaknak és igazságtalanoknak találok a fővárosra nézve, azt hinném, hogy azok Budapest fővárosát hullává teszik, azaz meggyilkolják, azt mondanám Búsbach t. képviselőtársamnak : Et tu mi fili Brute? Én azonban nem fogtam fel a dolgot ilyen tragieusan és osztozom Visi Imre t. képviselőtársam azon felfogásában, hogy Budapest főváros még ezen kormány alatt is felvirágzik. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ebben a nézetben nemcsak osztozkodom vele, de ki is emeltem ennek a kormánynak a főváros körüli érdemeit, kiemeltem azokat méltányosan; nem hallgathattam el azonban azon, álta lünk polgárok által nagyon is mélyen érzett tényt, melyet röviden ekként fejezek ki: e kormány nyomása alatt nyögünk. Ám ha Visi képviselő ur felemlítette a kormány érdemei között — mint a melyet én kifelejtettem — a parlament-ház építést, erre nézve, noha akkor nem volt szerencsém e ház t. tagjai között lehetni, ezen párt magatartására, nézve e kérdésben csak a következő distinctiót kívánom megtenni. (Halljuk!) Az ellenzék, t. ház, nem ellenezte egy parSament-ház építését Budapesten, hanem abban a véleményben volt, hogy e ezélra az ország jelenlegi KÉPVH. NAPLÓ. 1887- 92. VI, KÖTET. 249 pénzügyi viszonyai közt (Ugy van! balfelöl) kisebb összeg is megfelelne.(Helyeslés a bal- és szélsöbaloläalon.) Ez volt az ellenzék álláspontja. És itten igen nagy különbség van, t. ház, a között, ha öszszehasonlítjuk a parlament-ház építését, mint a főváros emelésének kétségkívül egyik eszközét és ha összehasonlítjuk ezen törvényjavaslatokat, a melyeket azzal párhuzamba állítani méltóztatott. Nagy különbség a fővárosnak valamit adni és annak mértékét meghatározni és nagy különbség a fővárostól valamit elvenni. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) Darányi t. képviselőtársammal rendesen azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyetértünk. (Közbekiáltások: A közgyűlésen!) Nemcsak a közgyűlésen, hanem itt is. (Halljuk! Halljuk!) Egyetértünk először is abban, hogy — a mint ő is kifejezte magát — a fővárosi házaknak adott adóelengedés oly „tény", a mely a községi adómentességet vonja maga után. Igaz, hogy ő engem kicorrigált és abban én igazat adok neki, a miben kicorrigált, hogy ez csak részleges és nem általános kiváltság. De nem is erről a dologról szóltam. Én nem azt hoztam fel, hogy mely utczák birnak ezzel a kiváltsággal, melyek nem; mert ha erre kiterjeszkedtem volna, azt kellett volna felhoznom, hogy ez a kormány megadta ugyan a szóban forgó kedvezményt Budapest főváros többi, csaknem összes kerületeinek, de a belvárostól megvonta ennek élvezhetését, nem mondom, hogy talán azért, mivel akkor, midőn az a törvény hozatott, a belváros véletlenül ellenzéki férfiú által volt ezen padokban képviselve. (Ugy van! balfelől.) S én azért a 30 éves adómentességért múltkori beszédemben köszönetemet fejeztem ki az országgyűlésnek, tehát abban „sérelmet" nem. látok. Ép oly kevéssé hoztam fel „sérelem" gyanánt a hivatalnokok mentességét a községi adók alól; mert nem tartom hivatásomnak sem a hivatalnokok fizetéseit bírálni, vagy az ő vagyoni helyzetüket kutatni, sem pedig itt e helyen adóemeléseket hozni javaslatba. (Helyeslés balfelöl.) Én tehát semmit a hivatalnokok ellenében nem hoztam fel (Ugy van! balfelöl) esnem különböztettem meg sem az első és második díjosztálya hivatalnokokat, sem pedig a í 3-dik díjosztályba sorozott napidíjasokat; hanem különbség nélkül állítottam, hogy vannak itt polgárok, a kik a községi adóhoz nem járulnak s tehát a községi pótadó felemelése Budapesten a legnagyobb méltánytalansággal járna, mert a privilegizáltakat a privilégiumban megerősítené, a másikat pedig túlságosan terhelné. Ez volt okoskodásom összes tartalma. Végre, hogy befejezzem polémiámat — és itt Wahrmann t. képviselőtársamra hivatkozom, a ki a bizottságban az indítványt tette a törvény32 nber 26-án, hétfőn. 1888.