Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-139
250 189. országos ülés november 26-án, hétfőn. 1888. javaslat legfontosabb, t. i. a városokra legsérelmesebb részére, a 30 százalék részesedésre nézve, igen könnyű lesz azon állítást, miszerint az nem mézes madzag, hanem jövőbeli jns, a maga értékére ad absurdum reducálni. A t. ministerelnök úrtól hallottuk tegnap azt, hogy ő a legközelebbi években nem remél nagy jövedelmet ezen törvényjavaslattól. Ha ez áll és tegyük fel, ha ezen törvények alapján az államkincstár jövedelme lesz 15 millió, a kiadás pedig lesz, beleszámítva a kezelési költséget, 14.900,000 frt, tehát marad 100,000 frt többlet; tegyük fel, a mint Budapestről alaposan fel lehet tenni, hogy Budapestnek többlete l 1 /* millió, a többi váiosok többlete hasonlókép í l h millió, tehát a városoknak jár a 30 százalék alapján 900,000 frt, fele Budapestnek, fele a többi városoknak. Mi követ kezik ebből? A törvény értelmében a városok kapnak 30,000 frtot s követelésük, melyre ezen törvény jogot ad, 900,000 frt, ez tehát törvényhozási képtelenség. Ebből az következik, hogy az összes városok az ő többletük arányában évről évre különböző mértékben osztozkodnak a 30 százalékban, illetőleg a változó többletekben, melyek tisztán fenmaradnak. Tehát ezen 30 százalék nem 30 százalék, hanem egyszer V 3 százalék, máskor 2 százalék, harmadszor 3Vs százalék stb. és ez változik in infinitum mindaddig, mig ezen törvények folytán a jövedelmi ártér fejlesztése oda nem emelkedik, hogy akkora bevételi többlet legyen, a melyből az évi 30 százalék kitelik. A mikor ilyen kézzel meg nem fogható és észszel alig felfogható és semmikép ki nem számítható quotalis dolgot tesznek a törvényjavaslatba, arra én logikámat alkalmazni képes nem vagyok és kénytelen vagyok fentartani állításomat, hogy az jelenleg nem egyéb, mint mézes madzag, jövőre pedig bizonytalanság. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel áttérek módosítványom indokolására, melyet rövidebbre foglalhatok. Kiemelem azt, hogy Budapestnek kivétele ezen törvényjavaslat alól nem azt jelenti, hogy Budapest ne járuljon az ország terheihez, hanem jelenti azt, hogy Budapest a saját külön viszonyaihoz képest szabályoztassék. Ezen szabályozással nem gondolok valami nagy, nehezen codificálható törvényre, hanem gondolom a dolgot akként, hogy a törvényjavaslatban lefektetett elvek összevettetvén a főváros méltányos és jogos igényeivel és azon gyakorlattal, mely ott kifejlődött és a minister ur által szentesített szabályrendeletben foglaltatik, az utóbbinak alapján felhasználtassák a törvényjavaslatból mindaz, a mi felhasználhatónak mutatkozik. Ily módon a t. kormány igen rövid iclő alatt képes volna a fővárost is ellátni megfelelő regale-törvénynyel. Mostani alakjukban e törvényjavaslatokat a főváros szempontjából nem hasonlíthatom egyébhez, mint — kerülve Procrustes ágyának hasonlatát — oly öltözethez, mely hol szíík, hol bő, hol hosszú, hol rövid. Én azt óhajtom, hogy a hozandó regaletörvény rá legyen szabva a főváros testére, melyet termeténél, növésénéi fogva nem lehet összevetni semmiféle más testülettel. De, t. ház, nagyon tudván azt, hogy a módosítások, melyek ezen oldalról proponáltainak, elfogadásra nem számíthatnak s mivel én nem azt óhajtom, hogy itt ellenzéki szempontból szerepelhessek, hanem, hogy a fővároson ejtendő méltatlan és igazságtalan eljáráson segítve legyen s hogy annak fontos igényei kielégíttessenek : én, t. képviselőház, felkérem a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaimat, hogy beváltva azon Ígéreteket, a melyeket az előadó ur tett, hogy tudniillik „akormány egy vagy más alakban fog találni eszközöket'' a főváros sérelmeinek orvoslására és a főváros igényeinek kielégítésére : igyekezzenek ők a törvényjavaslatok tárgyalása folyamában módosításokkal legalább kicorrigálni azon bajokat, amelyeket e törvényjavaslatok a fővároson elkövetnek. Ha elismerik önök azt, hogy az országban a legnagyobb kárt a főváros fogja szenvedni, ha elismerik önök azt, hogy az országban a legnagyobb regale adót a jövőre a főváros fogja fizetni, ha elismerik önök továbbá azt, hogy a, fővárosnak vannak legnagyobb igényei arra, hogy fejlődésében meg ne akasztassák : akkor gondoskodjanak arról, hogy e fejlődés eszközei a fővárostól meg ne vonassanak. Még pedig— minthogy a törvényjavaslat általánosságban elfogadtatott — gondoskodjanak kérem arról, hogy a megváltás ne azon a fővárosra nézve igen hátrányos 1882 — 86-iki zárszámadási átlag szerint, hanem az igazságnak megfelelőbben, vagy az utolsó 1887-iki zárszámadás tényleges eredménye alapján vagy ha átlagot keresnek az 1885—87-iki átlag alapján állapíttassák meg. Gondoskodjanak arról,hogy a fővárosnál, a hol mondhatom, úgyszólván, semmi kezelési költségek nincsenek, mert ha e törvényjavaslatok behozatnak, egyetlen egy irnok nem fog elbocsáttatni, hogy ott ne állapíttassák meg a 10%-os levonás, hanem érjék be kevesebbel mondjuk 5%-kal. Gondoskodjanak arról, hogy az a hírhedt 30%-os jövedelembeli részesítés valósággá váljék, valósággá én nem mondom, mily arányban, mert az a város fmanciának és az államkincstár igényeinek összeegyeztetésétől függ; én tehát százalékokban kifejezett indítványt ezúttal nem teszek, de kérem, gondoskodjanak arról, hogy a mit a városnak nyújtanak, a mit a városnak ígérnek, az tény legyen, az igazság legyen, hogy az egy fix tétel legyen, oly tétel legyen, a melyből a városnak jövedelme származik; hogy
