Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

ggfj 188. or&siges ülés november 34-én, izombaton. 1888. junk minden irányban. (Derültség és élénk helyeslések jobbfelöl.) Én szerencsésnek érzem magamat constatálhatni, hogy ez alkalommal a túlzások nem a szélső balon történtek. De méltóztassék megengedni, t. ház, hogy néhány észrevételre még röviden kitérjek. A t. ministerelnök ur a szégyenkezés egy sajátságos nemével — mert azt el kell ismernem, hogy ily módon adta elő a dolgot — titkolni, takargatni akarta azt, hogy itt monopóliumról van szó, sőt azt mondta, hogy ha már vannak, a kik monopóliumnak állítják ezt az állammal szemben, legalább ismerjék el azt is, hogy — ha a községeknek adatnék e jog, az akkor is csak monopólium volna. Méltóztassék megengedni — bár nagy tisztelettel viseltetem a t. pénzügyminister ur pénzügyi ismeretei iránt — de a monopólium tekintetében nem szükséges auctoritások után kutatni, mert e tekintetben nincsen helye semmiféle vitának, sőt a gyakorlat és elmélet sem ismer a jövedék és monopólium közt különbséget, mert a monopóliumnak csak egyetlen egy eriteriuma van és ez: az állam kizárólagossága. S az a kérdés, hogy az állam kizárólagossága ezen törvényjavaslatban meg van-e vagy nincs? Tudjuk, hogy monopólium sokféle van. Vannak úgynevezett közgazdasági, forgalmi s végül vannak tisztán fiscalis monopóliumok. S ugy, a hogy Francziaországban a puskapor és gyufa, a hogy Indiában az ópium képezi az állam monopóliumát, ép ugy szándékoltatik most itt a bor az állam monopóliumának tárgyává tétetni. Állami monopóliummá szándékoltatik tétetni, t. ház, daczára annak, hogy eddig már ismerjük a postát és távirdát az állam monopóliumában, ismerj'ük a sót mint monopóliumot, ismerjük a lottót mint monopóliumot, ismerjük a dohánymonopoliumot és most megalkotják a hatodik monopóliumot. Tehát épen háromszor annyi monopólium lesz Magyarországon, mint a eontinentalis államok bármelyikében eddig volt. (Ugy van! a szélső baloldalon )B ha bánni két sége volna bárkinek t. képviselőház az iránt, hogy itt állami monopólium, állami kizárólagosság czéloztatik, még külső symbolicus jelvényeiben sem feledkezik meg a t. ministerelnök ur decretálni azt, hogy ez monopólium lesz; mert ime, azt mondja a 9. §-ban : „Azon helyiség, melyben a kimérés vagy kismértékben való elárúsítás gyakoroltatik, a pénzügyminister által rendeletileg megállapítandó külső felírással vagy jelvénynyel látandó el. (Derültség a szélső balon.) Tehát meg lesznek a m. kir. korcsmáink, (Élénk derültség a a ssélsö haloldalon) mint a hogy meg vannak m. kir. trafikjaink. Van-e ez iránt valami kétség? A különbség csak az lesz, hogy a nemzeti korcsmáros-álla innak dicsőségét nem feketesárga, hanem nemzetiszínű kerettel ellátott táblák fogják hirdetni. (Tetszés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, teljesen eltekintve attól, hogy ezen párt, mint a monopóliumnak egyáltalán nem híve, mely politikai bizalommal sem a kormány, sem a pénzügyminister iránt nem viseltetik, tehát semmiféle monopóliumot ily kormánynak meg nem szavazhatna, eltekintve — mondom ettől, méltóztassék megengedni, közgazdasági szempontból még magának az államnak, még ennek a rendkívüli segélyre szoruló szegény pénzügyministernek is (Derültség a szélső baloldalon) érdekében állana, hogy ezen jogát ne monopólium útján érvényesítse. Neki is sokkal inkább érdekében állana, hogy ezen jogát vagy az engedélyhez kötött ipar révén szabaddá téve, állami kezelésben tartsa, de nem monopólium, hanem iparhatóságok útján vagy — a mi a helyzetnek leginkább megfelelne — a községek és városok kezelése útján érvényesítse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miért állítom ezt, t. képviselőház ? Példákra hivatkozhatom a gyakorlat teréről. (Halljuk!) Mennyibe kerül pl. az állami monopólium alatt levő dohánynak kezelése? (Halljuk!) Az adatok tekintetében mi sehol sem számíthatunk ugyan apodicticitásra, de felteszem, hogy a velünk közlött hivatalos adatok helyesek, már pedig ezek szerint a 31 millió bruttó bevételnél a dohány kezelési költsége 11 millió frtot tesz, vagyis körülbelül 33 százalékot, egyharmadát a bruttó bevételnek. Már most miként állunk majdan, t. ház, evvel a regale-kezeléssel? Tegyük föl, hogy az ebben a drákói szigorral mérő törvényjavaslatban felvett ÍO százalék kezelési költség helyes; pedig nem lehet helyes, mert tudjuk, hogy az akárhányszor két percentet se tesz ki. Midőn már most documentálják itt előttünk azt, hogy ezen regálénak mostani kezelése legfölebb ÍO percentet igényel, addig másfelől ecclatans példák szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy az állami kezelés alatt levő jövedék sokkal drágábba fog kerülni, már csak az ellenőrzés complicált és terhes, sőt hozzá teszem, zaklató voltánál fogva is, mint bármely más község vagy magánkezelés, (ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát még a nemzetgazdasági helyes politika szempontjából sem okos dolog ezt állami monopólium tárgyává tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban, t. képviselőház, méltóztassék nekem most megengedni, hogy a dolognak még két részére kitérjek, (Halljuk!) a mely engem érdekel s valószínűleg a t. házat is érdekelni fogja. (Halljuk!) Az egyik dolog, t. ház, az, hogy teljes kárpótlást követelünk. Hallottam én itt érveket felhozni a mellett, hogy a hűbéri korszaknak ez a maradványa töröltessék el, mert azon teher, mely ehhez a joghoz kötve volt, többé nem létezik s mi volna jogosul-