Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

13*. ortiígos tlét m«T®iBÍ)«r H-éu, sz«moaton. 1888. 227 rályi kincstárnak neveznek. Nincs helye azon dís­tinctiónak, hogy az állam közjogi személy minő­ségben rendeli el a megváltást, mint magánjogi személy csinálja az adósságot és fizeti a megvál­tást. Nézetem szerint ez teljesen eltévesztett meg­különböztetés. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ami pedig Horvátországot illeti, megengedem, t. állam­titkár úr, hogy közjogilag teremtettek önök egy helyzetet, mely megengedi az önök felfogásának helyesgégét; megengedem, hogy az 1868: XXX. törvényczikk szerencsétlen alkotásai mellett meg kell ma már ezt a distinctiót tennünk, a mely kö­vetkeztében önöknek Horvátországról és Magyar­országról kell a törvény alapján beszélniök, de ezt a bűnt ne rójják fel olyankor részünkre argumen­tumul, midőn abban nincs igazság. Mert, t. állam­titkár úr, ha a Horvátországban adandó kárpót­lást az állam fizeti, de a jogosultak mások, vagy ha megfordítva áll, szóval, ha a jogosult és a kár­térítést nyújtó fél nem egy személy, akkor meg­szűnik az az okoskodás is, mert mente funda­inento, ruit superedificatum; mert csak ott szűnik meg a jog, hol a jogosult és a kötelezett fél egy személy. Ha tehát Horvátországban a jogosult és kötelezett más személy, ott az én álláspontom sze­rint meg nem szűnik a jog és ott helye van a kü­lönleges elszámolásnak. Az igen t államtitkár urnak sem sikerülhetett elvitatni, hogy itt az államnak adandó 12 milliónyi váltságtőke révén e czímletek elhelyezésével új 12 millió forintnyi államadósság esináltatik, melyet nekünk később kell beváltani, Az államtitkár úr azt monda, hogy minek az adatok arra, hogy a bajok létezését con­statáljuk. Nekünk, t. ház, nem jutott eszünkbe adatokat azért szerezni, hogy a létező bajokat eon­statáljuk. Megfordítva. Mi adatokat kérünk, ne hogy ezek hiánya folytán új bajok, igaztalanságok és méltánytalanságok statuáltassanak. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Hogy ezen adatokra mennyire szükség van, Helfy Ignácz képviselőtársam és a t. államtitkár úr felszólalásaival látom leginkább igazolva, Helfy Ignácz államtitkár úr . . . . (Nagy derültség.) Adja Isten, hogy nemsokára az legyen! (Felkiáltások jóbbfelől: Osak!) Sajnálom, hogy lefo­koztam tisztelt képviselőtársamat, mert remélem, hogy nemsokára pénzügyminister lesz. (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz t. képviselőtársam felemlíté, hogy az államtitkár ur egy sajátságos nemét hozta be a vitatkozásnak, azt tudniillik, hogy a mindnyájunk közös tulajdonát képező adatokat rendesen reserválni szokta, hogy azokat a kép­viselőház nagy meglepetésére itt felhasználhassa. Ez alkalommal azonban az igen t. államtitkár ur ezt nem tette, ami fényes bizonyítéka annak, hogy ez alkalommal még neki sincsenek adatai. (Ugy van! szélső balfelől.) Ennélfogva, t.ház, még inkább szükséges, hogy mi, kik gondos lelkiismeretesség­gel akarjuk a törvényjavaslatot megalkotni, leg­alább ezen törvényjavaslatnak a mindenkor és mindenütt rendelkezésre bocsáttatni szokott adatok birtokába jussunk és ezek szerint alkossuk meg véleményünket. (Ugy van! szélsőbalfelől.) A t. állam­titkár ur bennünket particularismussal is vádol. T. ház!Éne vádat igen súlyosnak tartom, csak az a kérdés igaz-e és ha igaz: kit lehet ezen tör­vényhozási teremben particularismussal vádolni? Vizsgáljuk tehát meg e kérdést (Halljuk! Hall­juk!) Nem particularismus e t. ház, midőn a jog­alanyok különféleségénél fogva maga a törvény­javaslat beszél államról, beszél alapítványokról, beszél magánosokról és beszél városokról, és a midőn onnan hozatik fel a particularismus vádja ellenünk, a hol törvénybe szándékoznak iktatni a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácscsal biró városok közti különbséget? Hát ki védelmezi a particularismust? Az a párt-e, a mely a rendezett tanácsú városok és azon közsé­gek közt, a melyek zárszámadásokkal birnak, kü­lönbséget tenni nem akar, vagy pedig az, a mely ily, köz- és magánjogi szempontból megkülönböz­tetést nem tűrő állapotot akar statuálni ? Ha tehát valakit megillet a particularismus vádja, azt oda hárítjuk vissza, a hol az jóczím szerint elfér. (Ugy van ! szélső balfelől.) A t. államtitkár ur felemlíté, hogy mi hang­súlyoztuk az állami omnipotentiát, holott e javas­latban azon lényeges correctivum van megadva, hogy a közigazgatási hatóságoknak befolyásuk legyen. Engedje meg tehát a t. ház, hogy a teg­napi jeles debut után, melyet a ministerelnök ur részéről hallottunk, én is védelmem alá veszem az államtitkár urat. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen igaza van az államtitkár urnak, hogy itt állami ominpotentiáról szó sinc*, mertittcsak a pénzügy­ministeri omnipotentiáról van szó. (Igaz ! ügy van! szélső balfelől.) Ezen omnipotentia pedig veszedel­mesebb, mert nem az államnak, mint olyannak és nem a törvény által megalkotott és garantiákkal ellátott testületeknek, hanem egy embernek, a praedestinált providentialis Tisza Kálmán pénz­ügyminister urnak kezében. (Helyeslés szélső bal­felől) Mert hogy, t. ház, ez azt jelenti, hogy a pénzügyministernek mint egyénnek hatalmi sphae­rájába utaltatnak a nagyon sok tekintetben leg­szentebb és a családok jövőjét kérdésessé tevő kérdések, erre nézve legyen elég megmondanom, hogy igaz ugyan, hogy a kötvények kiadásánál a korcsmáltatási jognak kiadásánál, annak elvételé­nél, a bevallásnak megítélésénél, a kárpótlás jogo­sultságának s annak mennyiségének megállapítá­sánál van egy közbevetőleges fórum, a melyet a minister ur az általa előlegesen jól praeparált tör­vényekben közigazgatási bizottság elnevezés alatt megalkotott és melyben saját elemei nagy többség­29*

Next

/
Thumbnails
Contents