Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-138
228 138. országos ülés november 94-én, siomfcaton, 1888. ben vannak képviselve, a kiknek megengedi a közbeszólási, de azzal a kötelező sanctióval, hogy bármit mondanak, bármit akarnak, az nem ér semmit, a végső é, : ; egyedüli szó e kérdésekben engem, a pénzügyministert illet, a kit ez idő szerint Tisza Kálmánnak hívnak. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Már most, t. ház, én megengedem a t. ház többségének, hogy Tisza Kálmán személyisége iránt — s ha csak erről van szó, talán még megtehetem azt a Szent-Ágostoni confessiót, hogy én is tartom a ministerelnök urat becsületes és tisztességes embernek, ez iránt köztünk soha véleményeltérés nem volt — bizalommal viseltessék, de méltóztassék megengedni, hogy őt is embernek tartom és mindenekelőtt Magyarország íőkortesének. (Hosszan tartó derültség a szélső balfelől. Halljuk! Halljuk!) Ha a t. ministerelnök ur erre nekem azt mondja —- az ő beszédét nem akarom szó szerint idézni — hogy miként lehet oly homlokegyenest ellenkező álláspontot védelmezni, hogy e törvényjavaslattal senki sincs megelégedve, másrészt ez mégis korteskedés, akkor a ministerelnök urnak ezt röviden megmagyarázom. Ismerek kontár orvosokat, a kik a legnagyobb ügyességgel csinálnak betegséget, hogy annak gyógykeze lése mentől huzamosabb ideig tartson s mentül drágább legyen. Az is kétségtelen, hogy ugyanazon városok, melyeknek petitiója kezemben van, nem kivannak az uraktól kegyelmet, sem jótéteményeket, (Elénk helyeslés a szélső balfelöl) egyért esdekelnek s ez az, hogy az önök jótéteményeiben ne részesittessenek, hogy vonják ki őket e törvényjavaslat alól s ők jól fogják magukat érezni és boldogul, ha nem részesülnek azon kegyben, melyet a t. előadó ur is említett. Semmi kétség sincs az iránt, hogy a jogsérelmek egész hosszú sorozata fog támadni e törvényjavaslat életbeléptetésével, melyeknek egyedüli orvoslásával csalhatatlan arcanumaival a pénzügymiuíster ur, az ország főkortese fog megbizatni. (Élénk tetszés a szélső balfelöl.) Már most, ha a józan észre méltóztatik hivatkozni, melyet ismét nem vontunk kétségbe a ministerelnök urnái, méltóztassék egyúttal az ellenzékről is annyi józanságot, hazafiságot és kötelességérzetet feltételezni, hogy addig, a mig vannak intézvények, melyekre egy ország közszab;!dságát és jogrendszerét építeni lehet, addig ily személyes önkényt törvénybe iktatni nem fog sem Tisza Kálmán, sem másnak kedveért. (Zajos helyeslés a szélső balon.) Az államtitkár ur kiemelte azt is, hogy az egyenlő mértékben való megadóztatás elve alapján ezen fogyasztást is be akrja vonni az italmérési jövedékről szóló törvény hatása alá; mire az államtitkár ur igy érvel, hogy ezt nem lehet tenni, meri; a kis mértékben való kimérésnél ezen tehernek tulajdonkép a jelenlegi állapothoz való a eqxu pára ti ójáról van szó, mert a mennyiben felszabadulnak a jogosultakkal szemben ä terhektől, ezeknek mintegy egyenértékét veszi át ezen áj teher, mig a nagyfogyasztóknak, ha ezen teher rájuk is kiterjesztetnék, az új lenne egészen. Bocsánatot kérek t. ház, de első sorban nem áll ezen érvelés azért, mert szabad, sőt kell megkülönböztetést tennünk azok közt, kik a kis mértékben való árusítást nem a regale-bérlet alapján, hanem önjogaik alapján gyakorolják. Tehát ezekkel szemben in principio nem áll az, a mit az államtitkár ur felhozott; de hát azon általánosságban felosztott és a regale-tulajdonosokkal szemben fizetett összegek aequivalense meg van ezen törvényjavaslatban is, meg van a licentiákban, habár azoknak mérve iránt a törvényhozás tájékozottságot a javaslatból nem is szerezhet. De még nagyobb ezen érvelésnek helytelen volta, ha figyelembe vesszük azt, hogy az egyenlő teherviselés elvét mily nagy mértékben sértő intézkedés foglaltatik a javaslatban, a zárt és a nyilt városok fogyasztó közönségét véve tekintetbe; mert, t. ház, a nagy fogyasztó ezen törvényjavaslat szerint nincs megadóztatva künn, a nyilt városokban, de meg van adóztatva a zárt városokban, mert a zárt városokban tökéletesen mindegy, hogy mennyi hozatik be a vámvonalon és vájjon az illető kis mértékben, vagy nagy mértékben fogyasztó. Az adó alól én nem menekülhetek, azt megkell fizetnem akár 50 litert, akár 500 litert hozok be a vámvonalon. Tehát a zárt városokban előállott megadóztatásnál a közönség közt jogegyenlőtlenség létesíttetik, a mely abban culminál, hogy mig az egyik viseli a terhet, a másik nem; és ha mi tudjuk azt, hogy ezen javaslatnak egyik legfontosabb tendentiája:azárt városok szaporítása, akkor egyáltalán tudjuk azt is, hogy a teherviselésben előállott egyenlőtlenségek szaporítását czélozza maga a törvényjavaslat. (Igás! ügy van! szélső balfelöl.) Már most, t. ház, áttérhetek röviden azokra, miket Darányi előadó ur mondott. Első sorban felemlíté, hogy miért mondtuk mi az öt mostoha évet helytelenül alapul választottnak és miért nem hivatkozunk arra, hogy más években előállott eredmények vétessenek alapul. Én, t. előadó ur, ugy tudom, hogy gazdasági normativumként ott, hol gazdasági értékeknek megbecsüléséről van és volt valaha szó, sehol még öt évi átlagot alapul nem vettek, hanem 10 évi átlagot szoktak elfogadni a nemzetgazdászok. Ha most itt kivétellel találkozunk, mely nem tiz évi átlagot vesz, melyben az 1878-iki év benne van, hanem épen a 80-as évekre esik, akkor ennek elfogadható okát kell kutatni és én ezt nem találhatom és nem találhattam másban, mint abban, hogy a statistikai adatokkal igazolt legmostohább öt évet azért választották az átlag megállapításának alapjául, hogy annál kevesebb legyen a kárpótlás.
