Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

224 lS8. országos ülés november 24-én, szombaton. 1888. hoz; de nem járulunk hozzá, hogy az italmérési adók a benyújtott jövedéki törvény alapján államosíttassanak, hanem positiv javaslatként odaállítottuk, hogy megszűnvén a regale-jog kizárólagossága, az italmérés javadalma a városok és községeknek adassék azon föltétel alatt, hogy ők a kárpótlási törvény törlesztésére szükséges összegeket első sorban tartoznak az állam részére kiszolgáltatni így áll a dolog és azt hiszem, hogy most már Mohay képviselő nr meg fog nyugodni, a ki azt mondta, hogy azért nem fogadhatja el a határozati javaslatot, mert nem tudja, hogy tulaj donképen ingyen, ajándékba vagy mikép akarjuk a regálét a község által megváltatni. De t. ház, mikor a községek és városokról van szó, a kiknek mi át kívánjuk adatni e jog kihasználását, erre sokan azt mondották, hogy hiszen a községek ily kötelességek teljesítésére és jogok gyakorlására tulaj donképen nem is alkalmasak, pláne az is mondatott, hogy képtelenek. T. képviselőház ! Hogy a városok és községek képtelenek legyenek sokkal kevesebb terhet magukra venni, mint a mennyivel ma is megterheli őket az állam, ezt joggal állítani, ugy hiszem, nem lehet. De különös, hogy még azt is felhozták a községekre, hogy ők nem tudják, vagy nem akarják kihasználni a jövedék tárgyát képező italmérést. Ennél az úgynevezett kihasználási kérdésnél nagy ellentétbejön a 2 l-es bizottság jelentése magával Wekerle államtitkár úrral és több másokkal is. Á jelentés azt mondja, azért kell az államnak kezébe venni e jövedékek kihasználását, mert a községek nem tudják, vagy nem akarják azt kellőleg kihasználni, illetve jobb kifejezéssel, kiaknázni; most pedig előállott a t. államtitkár ur és azt mondotta, hogy hány község van, a hol annyira meg vannak terhelve ezen italok, hogy jó formán már meg sem lehet azokat fizetni; másrészről meg azt mondják a hivatalos jelentésben, hogy nem tudják kellőleg kihasználni. No kérem, hanem tudták valahol kellőleg kihasználni az italmérési jogot, e javaslat kellő útmutatásul szolgál nekik arra, hogyan kell majd ezután az állam tanácsa szerint azt kellőleg kiaknázni és kihasználni, (Elénk tetszés és helyeslés a szélső hátoldalon.) De kérem, azt is hallottam felemlíteni, hogy a kezelés egyenetlen volna, tudniillik, hogy egyik községből a másikba bizonyos csempészet fordulhatna elő s azt nehéz volna ellenőrizni, Nohát én nem tudom azt elképzelni, miért volna nehéz ennek az ellenőrzése, mikor jól tudjuk, hogy most is a fogyasztási adót, a mely általános, kezelik a pénzügyi közegek, az italmérést pedig, a mely csak kisebb körben mozog, fognák, ugy mint eddig, a községek és városok kezelni, sokkal nagyobb hatálylyal, mert saját bőrükről lévén szó, igen természetes, hogy a kis körben való italmérés kihasználását sokkal nagyobb figyelemmel ellenőriznék, mint azt az állam teheti. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondotta egy t. képviselőtársam, gondolom Neumann Ármin képviselő ur, hogy ezt az elvet már azért sem lehet kimondani, mert ezzel status in statu-t teremtenénk meg. De kérdem a t. kormányt, vájjon ki ki a más örökébe most ezzel a jövedéki javaslattal betolakodik? Hiszen nem a községek tolakodnak be az államba, hanem az állam tolakodik be az ő örökükbe. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Az állam akarja megfosztani őket eddig élvezett jövedelmeiktől, a mire pedig nincsen semmi különös ok, mert hiszen mi is azt mondjuk, hogy maradjon meg náluk továbbra is az italmérési javadalom, de a kárpótlási tőke törlesztésére szükséges quota beszolgáltatására ők is első sorban legyenek kötelezendők. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De kérem, minek beszélek én itt hosszasan községekről, városokról, mikor elég világosan megmondták s különösen Szilágyi Dezső képviselőtársam egész világossággal kimondta azt, a mit én csak jeleztem beszédemben, hogy tulajdonképen nem a községekről, nem a városokról, nem a regale-váltságról, nem a középnemesség fölsegélyezéséről van szó, hanem szó van arról, a mit most már, ugy látszik, senki sem titkol, hanem kénytelen egé^z nyíltan és határozottan bevallani. Itt a regale-váltság csak ürügy és ezen ürügyet és alkalmat felhasználja a t. kormány arra, hogy a városok és községek rovására igen fejleszthető jövedelem birtokába jusson, (ügy van! a szélső baloldalon.) Szilágyi t. képviselőtársam a városokról szólva, felhozta, hogy miután ezen javaslatnak két rendeltetése van, őt leginkább az indítja ennek megszavazására, mert kívánja, hogy a szűkölködő állam fölsegélyeztessék, sőt azt is kívánja, hogy bizonyos plus maradjon. Ezek nélkül ő alig tudná magát elhatározni arra, hogy a törvényjavaslatot megszavazza. Ezen plusra nézve egyszerűen azt kell megjegyeznem, hogy nem igy állította oda a t. kormány a 21-es bizottságban ezen egész javaslatot, nem hivatkozott arra, hogy ebből már most kivan bizonyos plus-t előteremteni, hanem azt mondta, hogy örülni fog, ha egyelőre annyi fog befolyni, a mennyi a váltságtőke fedezésére szükséges. Midőn azonban oda fejlődtek a bizottságban a dolgok, hogy 20—30 millióval többre lesz szükség, akkor előállott a t. pénzügyininister ur és azt mondotta, hogy a dolgok ezen állásában kénytelen indítványozni, hogy a borra két forinttal kivetett adó három forintra felemeltessék. Malmost mi történnék, t. ház, akkor, ha nem ez volna a tulajdonképi főczél, hanem az, hogy még bizonyos plus is maradjon és ha a zárt városok még nagyobb participatióban részeltetnének, mint a