Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

118, er»cágo» Ué* n»Y»Mb«r SM-én, szombaton, 1S88. 225 többiek ? Akkor a borra nem lesz elég 3 forint, hanem 4 — 5 forintnyi felemelés szükséges, mert ennek a plusnak lételét én felfedezni, sehol sem tudom. Kérem a t. képviselőházat, ne tegyék önök egy csapással tönkre az állnmeszme nevében a községeknek és városoknak most is csak tűrhető jólétét. Hiszen az állameszme magában véve csak üres fogalom és testet csak akkor nyer, liogy ha vannak anyagilag erős községek és városok. Az állam csak akkor erősödhetik, ha a községek és városok anyagilag erősek és boldogok. Ne kiszálljanak önök egyszerre két áldozatot ezektől a köz- • ségektől és városoktól, egyet azért, hogy a rájuk úgyis súlyosan nehezedő kárpótlási quotákat előteremtsék, egyet pedig azért, hogy a jelen kormány eddigi gazdálkodása által beállott deficitet fedezzék. Azt hiszem, egy is elég lesz e terhekből csak egyet is elő tudjanak teremteni. Egy háború előestéjén érthető volna előttem az, ha az állam hozzányúlna a végső forrásokhoz, de békés időkben az államnak ilyen boldogításától minden állampolgárnak irtóznia kell. (Élénk helyeslés a ssélsőbal. oldalon.) Azon terhek, melyekről Szilágyi Dezső igen t. képviselőtársam beszélt, a melyek régi időben a regale-jog adományozásával összekötve voltak, a közigazgatás közvetítésének, a szegényügynek, iskolaügynek és más jótékony intézeteknek terhei még csak tizedrészben sem nyomták ennyire a községek és városok lakóinak vállait, mint ma. Kérdem tehát minő mértékkel mérnek önök akkor, midiin nemcsak arra akarják kötelezni a városokat és községeket, hogy a váltságtőkéből rájuk esőt quotát előteremtsék, hanem jövedelmük egyéb részétől is meg akarják fosztani ? Hisz ez a községek, városok és az ott levő lakosság anyagi tönkrejutásával fog végződni, az meggyőződésem szerint bizonyos. Ismerik önök azokat az inség-alapokat és kölcsönöket, a melyeket egy bizonyos ínséges korszakban az állam megalkotott, hogy azokkal egy elemi csapás álal tönkrement vidék lakosságát felsegélyezzék? Ha önök e javaslatot megszavazzák, biztosíthatom önöket, hogy szükségök lesz állami inség-alapokról gondoskodni, amelyekkel a tönkremenendő községek felsegélhetők lesznek. (Mozgás jóbhfeUl.) Azt hiszem, ez nem lehet az önök czélja. Midőn mi városok és községekről, illetőleg communitásokról beszélünk, egyúttal beszélünk az egyes állampolgárok jogairól és terheiről. Ezeket el lehet választani ideában, de a valóságban nem. ("ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondotta a t. államtitkár úr, hogy őt a javaslat megszavazására még különösen az is indította, hogy beérkeztek mindenünnen nagyszámban a kérvények, melyek mindmegannyi particularismusról tesznek tanúságot és melyek mindenütt csak az állam érdekei ellen szólanak De KÉPVH. NAPLÓ 1887—92, VI. KÖTET. elfelejti a t. államtitkár úr, hogy a particularismust nem a magánérdekek terén szokták kárhoztatni és sújtani. Ott, hol valakinek vagyonáról és jólétéről, még pedig nemcsak a magáéról, hanem családjáéról is szó van, nem lehet particularismusról szólni akkor, ha a nyomás súlya alatt feljajdulva, a törvényhozáshoz, mint legilletékesebb fórumhoz fordul e bajok orvoslásaért. (Élénk helyeslés a székö baloldalon.) Azt mondja Darányi Ignácz t. előadó úr, a ki engem érdemetlenül „kiváló jogász "czímmel volt szíves megtisztelni, hogy nem érti, mikép mondhatom én, hogy indokolatlan levonásokkal kívánja az állam az illető kárt szenvedő feleket terhelni. Ha a t. előadó úr a jogász álláspontjára helyezkedett, akkor igen természetesen maga is igen jól fogja tudni,hogyha teljes kártalanításról van szó, akkor kiszámíttatik a kár és az nem levonásokkal, hanem a szigorú jogfogalmakhoz képest készpénzben, minden levonás nélkül fizetendő ki Tudom, hogy az államnak, mint olyannak, vannak kivételes jogai és oly követelményei, melyek elől a magánjogoknak háttérbe kell szorulnia és azért nem voltak előttem ismeretlenek azok a levonások és eltörlések, melyek más államoknál ily alkalommal történtek-, de hiába, a magyar ember mindig oly természetű volt, hogy szigorúan ragaszkodott jogaihoz s csak ezzel mentette meg magát és hazáját eddig is a végbukástól s azért engem szemrehányás jogi felfogásom szigora miatt nem illethet. (Tetszés a szélső baloldalon.) Azt pedig, a mit a t. előadó úr különösen a forumokra mondott, melyek talán legnagyobb sebét képesik a javaslatnak, csodálom, hogy argumentatiója nem egészen felel meg a jog és törvénynek. Azt mondja ugyanis, hogy hacsak az adó-alap lett volna felvéve a javaslatban a kártalanítás kiszámítására, nézete szerint talán értené a bírósági forumok felállítását, de miután a javaslat megengedi, hogy nemcsak az adó-alap, hanem más alapok is, t. i. a valóságos jövedelem és oly jövedelmek, melyek részint okiratok, részint szóval, részint tanúkkal és más bizonyítékokkal lesznek igazolandók, nem érti, hogy ily esetben miért kívánjuk a bírót. Ellenkezőleg áll pedig e dolog, mert ha tisztán és egyedül csak az adó-alap szerinti kárpótlás meghatározásáról volna szó, akkor azt lehetne mondani, hogy itt nem lehet kétely, ezek hivatalos adatok, ezeket egyszerű bizonyítékokkal megdönteni nem lehet, tehát egyedül ezek legyenek zsinórmértékül veendők, itt tehát a közigazgatási hatóságok sokkal nagyobb megnyugvásra Ítélhetnének. (Helyeslések a szélső baloldalon.) De gondolja meg csak a t. előadó úr, hogy a inig egyrészt a javaslatban az van mondva, hogyha valaki túlságosnak látszó követeléseket jelent be. akkor az adófelügyelőnek joga van egyszerű vétójával egész alapjától elütni s a szomszéd községek ha29