Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-137
117. orMigos Hé* mtv«ml)*r SS-in. pénteken. 1888, s>fjg Budapest számára 30,000, Kolozsvárnak pedig 3,000 forintot, minden tekintet nélkül arra, hogy vájjon volt-e és milyen arányban, bevételi többlete bármely más városnak vagy községnek. Ez a bizottság megállapodásainak és a jövedéki törvényjavaslat 69. §-ának világos és félre nem magyarázható értelme. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. ministerelnök urnak még a jelen törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése előtt más helyen tett és a tárgyalás kezdetekor itt a házban ismételt nyilatkozata után alapos reményünk van arra, hogy a jövedelmi többletben való részesedés kitérjesztetik a regale-birtokos rendezett tanácsú városokra és nagyközségekre is. Én részemről örömmel üdvözlöm ezen kiterjesztést, mint igazságos és méltányos kiegészítését a törvényjavaslatok rendelkezésének és mintlogieai folyományát a megváltási mivelet egész rendszerének; s csak azt kell óhajtanom, hogy ezen részesedés nagyon szűken ne f niéressék a városok és nagyközségek számára. Óhajtanom kell pedig ezt nem csak az illető városoknak, hanem magának az államnak jól felfogott érdekében is. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis, t. ház, az állami italmérési jövedék kezelése a legszigorúbb ellenőrzés mellett is, előreláthatólag, nem egy visszaélésnek fog tért nyitni. És sajnos, de föltehetjük, hogy a pénzügyi közegek is nem mindig fognak tudni ellentállani a fokozott kísértések csábjának. A leghatályosabb ellenszere ezen visszaéléseknek az lesz, ha az állam igazán valóban érdek-társaivá teszi a regale jogosult városokat és községeket, ha azok tudni és tapasztalni fogják, hogy rájuk nézve nagy és igen fontos érdek rejlik abban, hogy minél inkább fokozzák saját területükön az italmérési jövedék bevételi többletét: meg vagyok győződve, liogy ők maguk minden lehetőt el fognak követni ezen jövedék kellő kihasználásának biztosítására és a visszaélések minden nemének meggátlására. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nézetem szerint tehát eminens állami érdek követeli, hogy méltányos részesedési kulcs megállapításával részesittessenek a városok és községek a jövedelmi többletben s mintegy bele vonassanak ily módon az italmérési jövedék kezelésének ellenőrző organisniusába. Azon hitben és reményben, hogy ezen állami érdek követelményei elöl sem a t. ház, sem a kor mány elzárkózni nem fog, a törvényjavaslatokat részemről általánosságában is elfogadom. (Elénk helyeslés jdbbfelöl.) Beöthy Algernon jegyző: Szilágyi Dezső ^ Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk!) Körülbelül 20 éve lesz annak, hogy az italmérési jog eltörlése, egy letűnt gazdasági és politikai szerkezetnek ez a maradványa, a politikai köröket foglalkoztatja. De a mennyire én be voltam avatva ama politikai körök nézetébe, ugy tudom, hogy ezt a nézetet attól a nézettől, mely ma nemcsak ezen házban, de az egész országban is uralkodik, két pont, még pedig két lényeges pont választja el. (Halljuk!) Az egyik az, hogy akkor a reformnak egyik irányadó eszméje, ennek a jognak a megváltása vala ugyan, de egyszersmind az igy megváltott jognak azt a rendeltetést is szántuk, hogy a községek és önkormányzati kötelékek éietének erősítésére szolgáljon és azt hiszem, senki sem fog engem megezáfolni, a ki azon időknek politikai körébe mélyebb pillantást vetett, hogy azon mérvű kárpótlásra, mely ma ezéloztatik, nem gondoltak. A másik pedig, uraim — s itt az idők változását el kell ismernünk — abban áll, hogy ma előtérbe lépett egy eszme, mely akkor kényszerítő uralma alatt nem tartott bennünket. S ezen eszme abban áll, hogy most az állam szüksége lépett előtérbe és ma az állam önmaga számára, pénzügyeinek maradandó rendezésének biztosítására akar egy fejlődő, egy könnyen fejleszthető, egy a mai viszonyokhoz képest könynyebben elfogadható új jövedelmi forrást teremteni. Ez az eszme, t. uraim — még egyszer ismétlem — nem állott akkor előtérben uralkodó hatalmával s nem tartott bennünket lekötve. Nem tudom, hogy önök, t. képviselőtársaim, ott a túloldalon, vájjon felismerik-e szükségét és helyességét ennek az eszmének; ha felismerjük azt, hogy ez adó, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatban czéloztatik, egy lánczszemet, még pedig nézetem szerint egy szükséges lánczszemet képez az állam pénzügyeinek rendezésében amely absolut erővel formálja hozzánk kívánalmait. A kik elismerik, mint én elismerem és kényszerítő erejűnek tartom, a mint én látom, a helyzetet : azok levonják annak elkerülhetetlen következményeit. Ezek egyike az, hogy a reformnak ezélja s a reformnak létoka nem egyeztethető össze azon eszmével, hogy kizárólag a községek fejlesztésére, az önkormányzat segélyforrásai növelésére fordittassék, hanem előállott egy magasabb szükség, a melyet vagy igy, vagy ugy ki kell elégítenünk. De inig, uraim, én részemről elfogadom ezt az álláspontot és kész vagyok annak következményeit, utógondolat nélkül levonni, másrészt kénytelen vagyok felállítani bizonyos eriteriumokat, a melyek ezen reform keresztülvitelére nézetem szerint döntők és az ezen eriteriumoknak való megfeleléstől tenni függővé azt az álláspontot, a melyet az államnak a jelen törvényjavaslat által kifejezett szükségével szemben elfoglalni hajlandó vagyok. Az első az, hogy ha az állam e jövedelmi forrást és azt a kárpótlás elvévé alapítja és el kell ismernem azt, hogy erre nézve a társadalom félre 26*
