Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

202 1S7. országos ülés novem'bsr 2S-án, pénteken 1888. viaelötársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző; Molnár Antal! Molnár Antal: T. ház! Háládatlan dolog lenne a vita jelenlegi stádiumában behatóan foglalkozni az előttünk fekvő törvényjavaslatok egyes részleteivel. Annyival kevésbé fogom ezt tenni, mert bőven megtették minden irányban az előttem szólott t. képviselő urak; a magam részéről elégnek tartom szorítkozni arra, hogy ráutaljak azon két túlzásra, mely a jelenlegi vitának egész folyamán keresztül vonult. Az egyik túlzás a túlbecsülése volt azon lehető károsodásnak, a mely a megváltási művelet folytán, ugy a regale-jogosult egyeseket, mint testületeket érni fogja. Jól tudom, t. ház, hogy a károsodás lehetősége nincs kizárva ; de magában véve az az egy körülmény, hogy egy eddig ingadozó és bizonytalan alapokon nyugodott hozadék fix és állandó bevételi forássá convertáltatik, oly előnyökkel jár, a melyek nagyban és egészben a lehető károsodásnak mértékét fölidmulják. El is tekintve azon körülménytől, hogy lehetnek egetek, nevezetesen ott, hol igen magas a regale-tulajdonos által fizetett községi és törvényhatósági rovatai, hogy a regale-tulajdonos eddigi tiszta jövedelménél számszerint is nagyobb jövedelemhez fog jutni, a mennyiben tudniillik az ő eddigi bruttó és nettó regaljövedeíme közti különbözet nagyobb azon 10%-os levonásnál, melyet a kártalanítási törvényjavaslat rendel. Hogy ennek lehetősége teljesen kizárva nincsen, arra nézve bátorkodom csak egy számítást idézni, a mely a ház bizottságában a legilletékesebb oldalról tétetett, azon indítványnyal szemben, hogy a 10°/« 5%-ra szállíttassák. Ez a számítás a következő. Egy regale-tulajdonos 100 forint jövedelem után fizetett eddig 10 forint állami adót, 3 és fél forint jövedelmi pótadót és — ha a községi rovatai átlagát 25%-nek vesszük — két és egy fél forintot. Maradt tehát neki, feltéve, hogy egyáltalában semmi megyei rovatai nem terhelte, a 100 forintnyi bruttó-bevételből 84 forint tiszta jövedelme. A bizottság javaslata, vagyis a 10%-os levonás mellett ez a bizonytalan, koezkázattal járó, esetleg adóemelésnek s bérelengedéseknek kitett, forgalmi változások által fenyegetett és legtöbbször csökkenő tendentiájú jövedelem vagyis 84- forint helyett fog a magán regale-tulajdonos 81 forintnyi állandó fix jövedelmet kapui; mig ha 57(i vonatnék csak le, ezen jövedelem felemelkedik 85 forint 50 krajczárra, vagyis minden 100 forint bruttó s illetőleg 84 forint tiszta jövedelemnél kapna a regálé-tulajdonos egy és egy fél forinttal nagyobb tiszta jövedelmet. Ezt, t. ház, í'óleg azért hoztam fel, hogy ha lehet, kik erőltessék a részletes tárgyalásnál megújítása azon 57u-ki levonási indítványnak, a mely indítványt a bizottságban ezen számítás szerencsésen eltemette. De, t. ház, már az a körülmény egymagában véve, hogy a városoknál és községeknél egyáltalában ki van zárva annak a lehetősége, hogy az eddigi bruttó és nettó jövedelem közti különbözet csak meg is közelítse a 10Yo-os levonást, mutatja, hogy túlzás van azon állításban is, mintha a jelen törvényjavaslatok rendelkezései a fényt és az árnyat egyenletesen osztanák meg a magán regalejogosultak és a városok és a községek közt. Nem, t. ház, a ki igazságosan akarja mérlegelni az egész megváltási műveletet, be kell annak ismernie, hogy az előnyökből aránylag több jut a magán regalejogosultaknak, a terhekből aránylag több a regalejogosult városoknak és községeknek. Én, t. ház, midőn ezen törvényjavaslatokat megszavazom, teszem ezt annak tudatában, hogy a városok és községek egy nagy czél, az államháztartás tartós rendjének biztosítása érdekében nagyobb áldozatot hoznak és a midőn ezt teszik, azt hiszem, méltán megvárhatják az elismerésnek legalább azt a minimumát, mely ezen nagy és jelentékeny áldozat nyilvános constatálásában rejlik. De megvárhatnak, t. ház. még egyet: megvárhatják, hogy ne méressék ki nagyon szííkmarkúlag esetleges részesedésíik az állami italmérési jövedék leendő bevételi többletéből. Több izben volt már szó ezen többletről a jelenlegi vita folyamán és egyes felszólalók a törvényjavaslatok idevonatkozó rendelkezésének, nézetem szerint, merőben téves értelmezést adtak. Nevezetesen egyik t. képviselőtársam azt állította, hogy ajövcdelmi többlet bizonyos aránya repartiáltatni fogegyes városok és községek közt és ennek folytán, hogy ha kiterjesztetik a részesedés a rendezett tanácsú városokra és nagyközségekre is, ennek csak az lesz következménye, hogy kevesebb fog jutni a törvényhatósági joggal biró városoknak. A bizottság megállapodásai és a törvényjavaslat világos rendelkezése szerint ezen föltevés merőben alaptalan. A részesedésnek számvetése igen egyszerű. Körülbelül 127a millió azon teher, a mi ebből az egész megváltási műveletből évenkint az államra hárul. Ezzel szemben áll a fedezet, vagyis az állami italmérési jövedék évi jövedelme. Tegyük fel, t. ház, hogy például 1895-ben az állam ezen jövedékből 15 milliót fog bevenni, vagyis előáll azon eset, midőn a városokat részeltetni kell a jövedelem többletében. Mit fog tenni a pénzügyi kormányzat? Egyszerűen előveszi azon városok jegyzékét, melyekben az ál táluk "nyert megváltási tőkének kamataihoz és törlesztési járulékához mérten többlet mutatkozik, ezen többletből az | esetleg előző években mutatkozott kevesebbletet kiegészíti. Mondjuk, hogy ezután például Buda[ pesten fenmarad 100,000 forint, Kolozsvárott 10,000 forint. A pénzügyminister egyszerűen kiutal