Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-124

14 124. országos ülés október 18-áa, esütörtököa. 1888. Talán méltóztatnak reá emlékezni, hogy három feltételhez kötöttem akkori nyilatkozataimat. (Halljuk!) Az egyik volt, hogy takarékosság gyakoroltassák az állami élet terén mindenütt, ngy, hogy nem is arra, a mi jó volna, nem is mindig a szükségesre, de csakis az okvetlen szükségesre költsünk. Ez volt az egyik feltétel. A másik az volt, hogy az általam akkor benyújtott adótörvények és a dohányt illetőleg kilátásba helyezett administrativ intézkedések annak idején érvényesüljenek. A harmadik, hogy a béke, neesak meg ne zavartassék, de olyan feszült politikai viszonyok se legyenek, a melyek, ha a béke meg nem zavartatik is, újabb, előre nem láthatott nagy kiadásokat tesznek szükségessé a védelem szempontjából a véderő szervezésére. Elmondtam, hogy senki sem követelheti, hogy annyi idővel előre tett ilyen számítás egy-két millió forintig pontos legyen ; s ezek előrebocsátása után mondtam, hogy azt hiszem, deficitünk 1889-re három millió forintnál több nem lesz. Ezeket mondtam a muít évben. Lássuk már most mindenekelőtt : teljesedtek-e a föltételek vagy nem 1 Az első föltétel, hogy a takarékosság szempontja főfigyelembe vétessék, teljesedett; teljesítette az 1888-ikí előirányzat készítésénél a kor mány, teljesítette a törvényhozás sugy vélem, azt, hogy 1887-ik évi gazdálkodásnál is teljesítette a kormány: a zárszámadási adatok, melyeket idéztem, bizonyítják. De hogy a magunk részéről teljesíteni kívántuk 1889-re is — nem szólva most a véderő szempontjából elodázhatatlanul szükséges kiadásokról, melyekről később szólok — azt igazolni fogja az, ha, az egyes főbb tárczáknak 1889 iki saját mérlegét a t. ház előtt felmutatom. (Halljuk!) Természetesen itt is nemcsak azon tárczáról nem szólok, mely a véderővel kapcsolatban van, de nem szólok a ministerelnöki, a Felség személye körüli és a horvát -slavon ministerí tárczáról sem, mint a melyeknél — méltóztatik tudni — ha vannak is differentiák, rendesen nem csak százezerekbe nem, de még ezerekbe is ritkán mennek, hanem inkább a száz forintok körül mozognak, (ügy van! a jobboldalon.) A pénzügyi tárczánál — természetesen az ott előirt összes jövedelmeket nem sorolhatom elő: mert hiszen ezek nemcsak azt a tárczát illetik, hanem az egész országnak és valamennyi ágazatnak jövedelmei — a saját mérlegét illetőleg, csak egy tételt veszek, a melyről még úgy sem szóltam: az átmeneti bevételek tételét. Ezt is azért, hogy túlkedvezően ne látszassam a pénzügyministeri tárczánál eljárni; mert épen az átmeneti bevételek a jövő évre kétszáz és néhány ezer forinttal kisebbre vannak előirányozva, mint a múlt évben voltak. Csak ezt véve tekintetbe és igy ezen kétszáz és néhány ezer forint kisebb bevételt tekintetbe véve, a pénzügyministeri tárcza rovására irva: maga a pénzügyministeri tárcza, rendkívüli kiadásait és befektetéseit is együttvéve, 305,000 forinttal kisebb, mint a múlt évben előirányozva volt, daczára a pénzügyőri személyzet tetemes szaporításának. (Helyeslés.) A közmunka- és közlekedésügyi tárcza mérlege — már természetesen véve a saját bevételeket és kiadásokat —• a mérleg 1.235,000 forinttal jobb, mint a múlt évi. A cultusministeri tárczánál — hasonlag a saját kezelést véve — a mérleg 34,000 forinttal kedvezőbb, mint a folyó évi előirányzat. Ellenben a beltígyministerium mérlege rosszabb 1 §8,000 forinttal, az igazságügyniinisteriumé 26,000 forinttal. De ha mindezeket szembeállítom egymással, miután a tárczák egy részénél 1.579,000 frt javulás van, mig másrészről 154,000 forint romlás, azt mutatja, hogy ezen tárczák előirányzata 1.425,000 forinttal kedvezőbb, mint 1888-ban volt. Azt gondolom, ezzel talán azt, hogy mindnyájan igyekeztünk és igyekszünk a takarékossági szempontot mindig szem előtt tartani, iga' zolni szerencsém volt. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A második feltételt, hogy az adótörvények és dohány ügyi administrativ rendszabályok annak idejében megszavaztassanak, illetőleg megtehetők legyenek, hasonlag ugy veszem, mint a mi teljesedett; ámbár nem tagadhatja, a ki visszaemlékezik, hogy főleg a szeszadó-törvénynél tett módosítások által az esposémban kilátásba vett jövedelem — nem mondok sokat— 1.000,000 forinttal apadt; és másfelől a dohányjövedék jövedelmeinek emelésére kilátásba vett administrativ rendszabályok öt hónappal később léptek életbe. De ez utóbbi, azt hiszem, a, jelen évben el fog enyészni és kártékony hatása már a jövő évben egészen el fog tűnni ós akkor a várt jövedelem a dohányból be fog folyni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem teljesedett azonban, — mint igen jól méltóztatnak tudni — azon harmadik feltétel, hogy ne legyen oly politikai helyzet, mely a védelem, a biztonság tekintetében elodázhatlan, váratlan költségeket okoz. Pedig ennek eredménye igen nagy mértékben esik latba. Mert összeállítva azon kiadásokat: a hadügyi rendes kiadások, mint mondtam, 1.360,000 forinttal, a rendkívüli kiadások 720,000 forinttal emelkedtek ; mig tavalyi előadásomban azt vettem és vehettem is számításba, hogy ha ilyen viszonyok nincsenek, a hadügyi kiadások 900,000 forinttal apadni fognak. Ez tehát már maga azon 2.956,000 forintot tevő és az én hatalmamon kívül álló viszonyok által előidézett különbözet. A honvédelmi ministcriumnál pedig a rendes