Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-124

124. országos ülés október 18-án, csütörtökön. 1888. 15 és rendkívüli, vagy ha ugy tetszik, átmeneti tételek összege, melylyel a költségvetés ezen viszonyok folytán 1889-ben emelkedik, 4.329,000 forintot tesz. Ha ehhez még hozzá méltóztatnak adni azt, hogy 1889-re gondoskodnom kell először már egész évre a régibb hadügyi rendkívüli kiadások iránt, másodszor azok iránt is, melyek a múlt nyáron szavaztattak meg és a melyek fedezetére nézve még ki kell kérnem a t. ház felhatalmazását, de amelyek kamatairól — ami körülbelül 851,000 forintot tesz — okvetlenül gondoskodnom kellett, ha csak szépíteni nem akartam költségvetésemet, a tisztán ezen viszonyok által okozott kiadások összege 8.136,000 forintra rúg. Midőn azonban a helyzetet a múlt évi nyilatkozatomban feltüntetett helyzethez akarom hasonlítani, egész őszinteséggel akarok szólni; és épen azért megemlítem azt is, hogy ezzel szemben áll az a körülmény, hogy 1889-re a honvédségi fegyverek beszerzésére 4800,000 forintot vettem kilátásba. Éz összeg most 1889-ről elmarad, mert, mint méltóztatnak tudni, a fegyvergyár létesíthetese czéljából történt megállapodások alapján a fegyverek beszerzése egy evvel később kezdődik. Ha tehát most ezen 4.800,000 forintot le is vonom a föntebbi összegből, még mindig kerek számban 3.500,000 forintra rúg az az összeg, mely az általam előre nem láthatott viszonyok folytán számításomat a dolog természeténél fogva rontotta; mig ha ez közbe nem jő, maradt volna deficitünk a jövő évre 3.800,000 fit. És azt gondolom, hogy mivel azt is megmondottam, hogy egy vagy kétmillió különbségig másfél vagy két évvel előre nem lehet pontos számítást tenni, a mit, ugy hiszem, mindenki át is látott; és minthogy ennek daczára a deficit az általam jelzett három milliót, ha a föltételek teljesülnek, csak 800,000 forinttal haladta volna túl: méltányosan és igazságosan senki sem mondhatja, hogy azon alkalommal helytelenül és oly czólzattal számítottam, hogy a helyzetet túlrózsásan színezzem ki. (Elénk helyeslés! Ügy van! jobbfelöl) Sőt azt hiszem, hogy a ki számításba veszi azon nagy terheket, melyeket egy elutasíthatlan szempont, a biztonság szempontja ruházott ránk: az azt, hogy 1888-ról 1889-re a hiány mégis 5 milliót meghaladó ősszeggel apadt, nem tekintheti másnak, mint nagy lépésnek a pénzügyi rendezés és kibontakozás felé. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Mielőtt még a jövő évi költségvetésről is szólnék, a mint a múltévben is szóltam az 1889-iki esztendőről; egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Ez az, hogy a szeszadónál 341,000 heetoliter szeszt levontam, mint a mely az idei készletből fog fogyasztatni és azt hiszem, hogy ezt helyesen cselekedtem. Azonban azt is méltóztatik tudni, hogy a szeptember 1-én készletben levő szesz után hectoliterenként 24 frt pótadó fizettetik. Ennek eredményét nem vettem, nem is vehettem az 1889-ik évi költségvetésben számításba, valamint nem vehettem az 1888-ikiben sem, mert hisz még akkor a szeszadó-törvény létre sem jött volt. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez oly tétel, a mely — nem fogok csalódni, ha azt mondom — részint ezen év folyamán, részint a törvény szerint adható hitelezések utján a jövő év elején körülbeiíil 47'—5 millió forintot fog jövedelmezni. Igaz, ez csak 200,000—250,000 heetoliter szesznek felel meg és én mégis 341,000 hectolitert vettem fel; de ismét azt mondom, azt hiszem, helyesen tettem; mert senki sem vonhatja kétségbe, hogy azon szeszen kivül, a mely részint bevallatott, részint utóiéretett, maradt még az országban meglehetős nagy készlet, mely a 24 forintnyi pótadó alól kivonatott. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezen 4VÍ—5 milliónyi bevétel tehát nem szerepel a jövő évre általam felállított mérlegben, nem is kívánom oda bevenni; de ez, azt hiszem, mégis tetemes segítség lesz arra, hogy a ránk háruló nagy terheket könnyebben viselhettük. (Helyeslés jobb felől.) Ennek előrebocsátása után én részemről azon feltételekhez, melyeket a múlt évben felállítottam — egynek kivételével természetesen •— továbbra is ragaszkodom. Azon egy, a melynek teljesítéséhez nem ragaszkodom, vonatkozik az adótörvényjavaslatokra; mert én nem szándékozom sem adófelemelés, sem új adó behozatala iránt törvényjavaslatot terjeszteni be, annak elfogadását tehát feltételül nem is köthetem ki. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) De igenis fentartom azon feltételt, hogy ugy a törvényhozás, mint a kormány s általában az országban mindenki tartsa továbbra is szigorúan szeme előtt a takarékosságot a legnagyobb mértékben. (Élénk helyeslés jőbbfélöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Én részemről, bár látom már az ellenkező áramlatokat jelződni (Egy hang a szélső baloldalon : A hadügyministeriwm!) — arról ne beszéljünk most, az egészen más (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobhfelöl) — bár látom, mondom, azon kívánalmakat, a melyek a takarékosság szigorú útjától eltérésre vezetnek és nem tagadom, a mit eddig észleltem, legnagyobb része olyan, hogy magam is óhajtandónak tartom — de mindennek daczára, el vagyok részemről határozva, ezen takarékossági irányt ingadozás nélkül követni, (Élénk helyeslés és tetszés jobb/elől. Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Remélem, a törvényhozás kebelében nem fog történni, de ha még is történnék, hogy ezen irányban szorítanának, tuszkolnának — rossz taetiea, elismerem, pedig némelyek azt mondják, hogy ajó tacticusság egyediili tulajdonom —ma megmondom egyenesen: ezen székből kiszoríthatnak, de az útról, melyet helyesnek tartok, leszorítani nem fognak.