Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-137
\ g8 137. országos Ölés noiember 28-án, pénteken. 1888, igazolni látszik, hogy ha talán a t. ház becses türelme fogyatékán van is, a tárgy kimé rí tettnek és teljesen megvitató ttnak nem tartatik. Ez feljogosít engem arra a reményre, hogy a vezérek csatája után a t. ház türelmének maradványával egy közkatona felszólalását is meg fogja ajándékozni. (Halljuk••! Halljuk!) Nem vagyok ugyan abban a kellemes helyzetben, t. ház, mint az előttem szólott Komlóssy képviselőtársam, ki annak kijelentése után, hogy semmiképen sincs érdekelve ezen törvényjavaslat által, beérte azon kívánságának kijelentésével, hogy engedtessék meg neki esernyőjével a zsidók ellen védekezni és kéressék fel a ministerelnök ur a birtokosoknak jutandott megváltási összeg lekötésére, mert ha csak ily conchisiót vonhatnék le felszólalásommal, inkább hallgattam volna. Én igenis érdekelve vagyok, t. ház, ugy is, mint országgyűlési képviselő, ugy is, mint választókerületein képviselője, ugy is, mint egy rendezett tanácsú város polgára és végre ugy is, mint az összhaza, a nagyközönségnek szerény tagja. És mégis mind e mellett megígérhetem, hogy tárgyilagosan és igen röviden fogom a t. ház becses tiv elmét igénybe venni, T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A hűbéries korszak ezen maradványának, a regálejog megváltának kérdését, meggyőződésem szerint is, teljesen érettnek tartom nemcsak, de sőt legfőbb idejét látom elérkezettnek arra, hogy ezen kérdés tör vényhozásilag megoldassék, nem ugyan azért, mivel ezen jognak méltányos és igazságos alapokon való megoldására törekedni választóinkkal szemben is ígéretet tettünk és mindannyiszor program munkba befoglaltuk és nem is azért, mintha a nagyközönségben ezen jog ellen valamely nagy gyűlöltséget látnék, mert hiszen az idők folyamán annyira megtágult a jogkör, a melyben ezen jog gyakoroltatott és annyira enyhült a szigor, melylyel az véűelmeztetett, hogy ma már a nagy közönség meglehetős egykedvűség, mondhatnám közönyösséggel tekinthet a megoldásnak elébe; hanem inkább azért, mert épen a most előadottaknál fogva most már a jogosultak és a nagyközönség, mint mondani szokták: jó barát és ellenség egyaránt óhajtják, az államnak jól felfogott érdekei sürgetőleg követelik e kérdés megoldását. Mert nagy okúnk van tartani tőle, hogy ha ezen kérdésnek megoldásával még tovább is késünk, ugy miként az absolutisticus korszak alatt megszoktuk az adók el- és megtagadását hazafias erénynek tartani és azok behajtása körül a kormányt igazi és képzeleti zsandárok felhasználására kényszeríteni, mely szokásunk, hogy az alkotmányos korszakba is részben átment, mutatják a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 10. §-ának intézkedései. Az ezen joggal szemben különben is régen állást foglalt nagyközönség viselkedése, mely a prsevaricatiót nem ritkán a jogosultakkal csaknem egyenlő mértékben gyakorolta, annyira népszerűtleníteni és értékében annyira csökkenteni fogja e jogot, hogy többé annak megváltásában sem az állam, sem a jogosultak érdekében köszönet nem lesz. Ezekből kiindulva, t. ház, miután szerény nézetem szerint a ház asztalán fekvő törvényjavaslatoknak általánosságban való elfogadása vita tárgyát nem is képezlheti, de — hajói fogtam fel a t. ház magatartását — nem is képezi; mert hisz azok is, a kik e törvényjavaslat általánosságban való elfogadása ellen szavaznak és szavaztak is, ezt nem a benne lefektetett alapelv ellen tették, hanem inkább a kiviteli módozatok ellen: habár megvallom, t. ház, hogy részemről is szerettem volna ezen törvényjavaslatokban a jogegyenlőségnek nagyobb mérvét feltalálni, mint a mely benne foglaltatik a rendezett tanácsú és a törvényhatósági joggal biró városok regale-jogának megváltása körüli eljárás szabályozásánál, szerettem volna a tulajdonjognak azon megkülönböztetését, mely ezen eljárás körül ugyancsak a rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal biró városok tulajdonjogai között tétetik, mivel én a tulajdonjognak csak egy definitióját tanultam ismerni; de, t. ház, ha már nem lehetett ezt ezen törvényjavaslatokban magasabb állami szempontokból érvényesíteni és a városok és a községek által ezen jogot megváltatni, mint a hogy azt máskéntannak idejében nem is képzelhettem, nem marad egyéb hátra, mint a magasabb állami érdekek és szempontok előtt meghajolni; ég miután a módozatok, melyekre nézve némely észvételeim lesznek, a részletes tárgyaláshoz tartoznak: én fentartva magamnak a jogot ezekhez annak ideién hozzászólani és indítványaimat megtenni, a törvényjavaslatokat általában elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagy István jegyző: Csatár Zsigmond! Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Felette sajnálom, hogy nem vagyok azon kedvező helyzetben, mint a minőben az előttem szólott képviselő ur volt, mert én a szőnyegen lévő törvényjavaslatot meg nem szavazhatom. Szép dolog az, mélyen t. ház, midőn örökösen állami érdekeket hangoztatunk, de még szebb dolog lenne, t. ház, ha egyszer valahára a családi jogokkal is törődnénk, mert az állam boldog csak ott lehet, csak akkor lehet, ha a családok boldogak és teljesen megelégedettek. Én, t. ház, ugy vagyok meggyőződve, hogy előbb volt a család, azután következett a község, ugy jött létre a vármegye és az ország; következéskép mindent el kell követni, hogy ebben az országban boldogok legyenek az egyes polgárok és megelégedettségnek örvendjenek, mert be van bizonyítva, hogy csak boldog népnek lehet boldog fejedelme. T. ház! Ez a törvényjavaslat, mely most a
