Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

174 136. országos ülés november 22-én, csütörtökön. 1888. és törvényhatósági joggal felruházott városoknak azon jogosultsága folytán, melynél fogva az állam által igénybe nem vett adókat hozhatnak be és a fogyasztási czikkekre községi pótadót vethetnek ki, módjukban van a jövedelmi kevesebbletet, ha nem is egészen pótolni, de legalább ellensúlyozni. És enyhítheti a jövőbeni nyereség elmaradásának hátrányát az a további körülmény, mely szerint reményem van arra, hogy ha nem is a közel jövőben van, de már nem sokáig késhetik a közigazgatás államosítása. És ha ez megtörténhetik, legalább is azon költségtöbblet, mely a városokat azon czímen terhelte, hogy a közigazgatási hovatovább fokozódó igényeknek eleget kellett tenniök, végkép el fog esni. Azon sérelmek közt, a melyek mint érdekelt körök sérelmei hozattak elő, Polónyi képviselőtársam a regale-bérlők sérelmeit is különösen hangoztatta és részökre is kártalanítást igényelvén, azt monda, hogy csak azt a két kártalanítási módozatot képzelheti, hogy vagy az állam vagy a tulajdonos kárpótolja a bérlőket. Azt mondja továbbá, hogy nem marad egyéb hátra, mint az, hogy vagy a szeszadó jövedelmi többletéből kárpótoltassanak, vagy a szeszadó törvény hatálya függesztessék fel a jelen javaslatok törvényerőre emeléséig. Nem akarok részletesen kiterjeszkedni e két módozatnak jogi szempontból való mérlegelésére. Elég, ha arra utalok, hogy azért, a mit a regale-bérlők sérelmének neveznek, a fennálló jogszabályok szerint kártalanításra igényt egyáltalában nem lehet tartani. Ép oly kevéssé lehet azt mondani, hogy ime azon regale-bérlő, ki a szeszadó vagy a jelen javaslat behozatala következtében károsul, kárpótoltassék a szeszadó jövevedelmi többletéből, mint a mily kevéssé indokolt volna mondani azt, hogy a hol új vasút nyilik meg, ott a fuvarosok a vasút jövedelméből kárpótoltassanak vagy a hol új gyár nyilik meg, a gyár jövedelméből kárpótoltassanak azok, kik eddig oly kézművekkel foglalkoztak, melyeket az új gyár termelési körébe vont. Hanem ha ezen kérdést gazdasági szempontból tekintem, az állam által való kártalanítás eszméjére vonatkozólag az a kérdés merülhetne fel, hogy vájjon most már meddig terjedhet ez a kártalanítás, vájjon azok a regalebérlők, a kik bizonyos osztályt képezve az országban, eddig a regale-bérletből nyerték létfeltétel őket, az állam által mintegy nyugdíjba tétessenek s eddigi jövedelmi arányuk szerint láttassanak el, hogy üzletük kárpótlásául az államtól állandó megélhetési forrást nyerjenek. Mert hogyha felállítjuk ezen tételt, akkor a conseqnentiákat ebből a legmesszebb menő pontig is le lehet vonni. És ha Hoitsy t. barátom socialisticus irányzatról szólt, ugy ezen socialisticus irányzatot a jelen vitának egyetlen egy pontjában találom fel és ez épen az, mely a regale-bérlőknek állami vagy másképen való kártalanítását kívánja igénybe venni. Ezekben, t, ház, körvonalozfcam röviden azon megjegyzéseket, a melyeket részemről a szőnyegen levő javaslatokkal szemben tenni kívántam és ezek után kijelentem, hogy azon javaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául készséggel fogadom el. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nagy István jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Tagadhatatlan, hogy a két törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik, ugy közgazdasági, mint általános politikai, különösen adópolitikai, sőt culturalis szempontból is rendkívül fontos reformtervezetet tartalmaz, a melynek üdvös vagy rossz megoldásától nagyon sok függ és a melynek kihatása a messze jövőben is érezhető lesz. És minél fontosabb e reformtervezet, melyet a kormány előterjeszt, annál inkább kell sajnálatomat, hogy — ne mondjam, határozott rosszalásomat — kifejeznem afölött, hogy a t. kormány nem tartotta kötelességének a törvényhozást azon helyzetbejuttatni— hogy e fontos reformtervezetet a kellő adatok alapján minden oldalról kellőképen megítélhesse. (Élénk helyeslés szélső Italféléi.) E tekintetben a mi t. kormányunk oly eljárást követ, hogy abból a mi kevés adatot még nyújtott volt az első tanácskozás alkalmával a szakbizottságnak, nevezetesen még abból is, amit az államtitkár urnak általa kidolgozott és az első tervezethez benyújtott, elismerem, igen érdekes és kimerítő indokolása nyújtott, czélszeríínek tartotta egy jó darabot levágni és azt egy rövidebb indokolásba szorítani, nehogy a törvényhozóknak talán alkalmuk legyen nagyon sokra terjeszteni ki figyelmüket. És még az egyetlen fontos adatot is, mely előttünk fekszik s melyből a törvényjavaslatnak legalább pénzügyi kihatását bírjuk némileg megítélni, illetőleg a mely a megváltási törvényeknek mikénti megoszlására vonatkozik, mikor adta a kormány a törvényhozók elébe? A legeslegutolsó perczben. Nem akkor, mikor a törvényjavaslatokat már szövegezve beterjesztette és a bizottsághoz küldötte, de még akkor sem, mikor a bizottsági törvényjavaslatokat kaptuk, hanem csak két nappal a tárgyalás előtt kapta meg a. törvényhozó ez adatokat. Nem ily eljárást szoktak követni más parlamentekben, a melyekben komoly vitát akarnak s melyekben nem arra törekszenek, hogy esak. akként terjeszszék a törvényjavaslatokat a törvényhozás elé, hogy azok minél előbb s minél gyorsab't an elfogadtassanak (Ugy van! Ug>i van! a sz-lső balon), hanem arra törekszenek, hogy azok igazán, komolyan és minden oldalról megvitattassanak s hogy megállapíttassék az, a mi a hazára nézve a legjobb, a legezélszerűbb. Azon parlamentekben kötetnyi adatokkal szokás ellátni