Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

13G. országos ülés november 22-én, csütortöldMi. 1888. J73 általánosságban van csak odavetve, nagyon kétségben vagyok az iránt, hogy in cmcreto, tulajdonkép mit czéloz. Mert arra, hogy megváltás történjék és a megváltás folytán az italmérési jog a községek kezelése és hasznosítása alá kerüljön, nézetem szerint három út kínálkozik. Az egyik az, hogy maguk a községek önerejükből váltják meg azt; a második, hogy a községek állami közvetítéssel váltják meg; a harmadik, hogy az állam váltja meg, a kezelést és hasznosítást pedig a községekre bizza, Már most nem tudom, hogy ezen gyakorlati módozatok közül melyik az, mely a határozati javaslatban in concreto contemplál tátik s ép azért, mert ezen határozati javaslat oly általánosságban oda vetett tervet képvisel, mely részleteiben teljességgel kidolgozva nincs, a mely részleteknek kidolgozása pedig a dolog lényegére élénk befolyással lehet, én ezt már csak azért sem méltatha!om kellőleg, mert a regálé jog megváltásának kérdése, a t. táloldal felfogása szerint is az ország közvéleményében már annyira előrehaladott álláspontot vett fel, hogy a késedelemnek meglehetős hátrányai következnének be annak elodázása folytán. Áttérek, t. ház, a t. túloldal felszólalóinak másik szempont]ára,tudniillik arra,hogy a törvényjavaslat állami érdekkörök sérelmével készittetett. Azon érdekkörök közt, melyeket a javaslat által sérteni vélnek, első helyet a városok foglalják el és tulajdonkép ez az oka annak, hogy felszólaltam és felszólalásomra becses figyelmöket igénybe venni kívánom, mert magam is rendezett tanácsú városnak lévén képviselője, szükségesnek találom, hogy szavazatomat épen ezen szempontból kissé indokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Tökéletesen igaz az, t. ház, hogy a városok bizonyos sajátságos helyzettel birnak a regale-jog eddigi hasznosításában és a mint gróf Apponyi igen t. képviselő ur megjegyezte, a jog, mely kártalaníttatik, egészen más az egyesek és m|s a városok birtokában és nézete szerint ezen különbséget főképen abban találja, hogy a város jövedelmét önmagának, mint fogyasztónak megadóztatásával húzza és ekkép a teljes kihasználásnak eddigi akadálya az volt, hogy oka volt önmagát kimérni. Mig az imént felolvasott idézetnek első pontját teljes készséggel elismerem, addig a második pontra nézve az a megjegyzésem, hogy a városok jövedelmüket eddig is nem kizárólag a maguk megadóztatásából húzták ; hanem a varosok vonzó erejüknél fogva, melyet a vidékre gyakorolnak és mely abban nyilvánul, hogy nemcsak az állandó, a városi népességet folyton szaporító áramlat tódul a, vidékről a városok felé, hanem forgalmi einporialis helyzetüknél fogva, közigazgatási és törvénykezési központi minőségük folytán a vidéket ideiglenesen is belevonják a napi fogyasztók körébe s ekkép, nézetem szerint, nem egészen helyes azt mondani, hogy a városok a regale kihasználásával egyedül önmagukat adóztatják meg. A mi a városoknak a kárpótlás szempontjából való helyzetét illeti, azok, a kárpótlás módozatait illetőleg részint ugyanazon helyzetben vannak, mint az egyesek, részint — a mi a törvényhatósági joggal biró városokat illeti — bizonyos előnyösebb helyzet contempláltatik részükre a javaslatban. A mi azon városokat illeti, a melyek a magántulajdonosokkal egy tekintet alá esnek, azon veszteség, a mely részint a 10°/., régebben kezelési költségnek nevezett levonás által történik, részint a nyerendő papirosok netáni árfolyamvesztesége folytán következik be; ez közös a városok és más magánbirtokosokkal és a városoknak e tekintetben való helyzete a magánbirtokosoknál némileg azért könnyebb, mert azon esetleges veszteség, a mely a magántulajdonosokat érné, a városokban azoknak lakosai között feloszlik. De, t. képviselőház, a jövő reménye, azon emelkedési lehetőség, mely a regale kihasználása tekintetében különösen a városokra nézve fordul elő, csakugyan különös speciális városi érdek, vagyis a mig a magánosok regáléjánál a jövedelmezőségnek hullámz" változása és visszaesésilehetősége mellett mintegy előnyösnek mutatkozik a megváltásnak a jövedelmezőség jelenlegi staíiumában történő megváltása, addig bizonyos, hogy a városok regáléi jövedelem fejlődési tendeutiát mutatnak és bizonyos, hogy azok a jövőben is ily fejlődést fognak mutatni s igy lesz a jövőben bizonyos lucrum cessans, a mit a városok bizonyára szenvedni fognak. T. képviselőház! Eltekintve azon hangsúlyolyozott körülménytől, a melynél fogva nemcsak egyeseknek, hanem a városoknak is az ország jól felfogott érdekében a maguk áldozatát meg kell hozni, én több oly körülményt találok, a melyek a városoknak ezen jövőbeni jövedelemcsökkenését ha nem is ellensúlyozzák, de némileg kipótolják. Az egyik az, hogy azon culturalis, humanitárius és közezélbeli feladatokat, a melyeket a városok eddig hivatásszerűen teljesítettek, az állam szintén a maga megvalósítandó czéljai közé számítja s ennélfogva minthogy az állam nem elvontan, hanem concret valósítja meg erre vonatkozó feladatait, ismét a városok azok, melyek az állam ily irányú intézkedéseiben bizonyos anyagi előnyökben részesülnek. Ide járul azon jövedelemből való részesülés, mely a törvényhatósági joggal biró városok javára már a törvényjavaslatban contemplálva van; a regaletulajdonnal biró rendezett tanácsú városokra nézve pedig a t. ház bölcsesége a törvényjavaslatok részletes tárgyalása, alkalmával bizo svára felvenni kegyes leend. És a mint már érintetett, a rendezett tanácsú