Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

172 136. országos ülés november 22-éa, estttörtSkün. 1888. azon mérvére, a melyen az jelenleg van, úgyhogy ott állunk most, hogy a mig Magyarország összes földteherrnentesítése 330—350 milliót vett igénybe, addig most a földesúri jogosultságoknak ezen, az 1848. év előtti viszonyokban elenyésző jelentő ségű foszlánya, ha mai értékében kárpótoltatik, ezen kárpótlási minimális összeg két harmadánál többjét veszi igénybe azon összegnek, a mibe annak idején a teljes földtehermentesítés került. (Helyeslés jobhfelől.) És t, képviselőház, egyúttal nagyon érdekes adalékot képez e körülmény azoknak ezáfolására, kik minduntalan az ország nemzetgazdasági hanyatlását és elszegényedését hangoztatják; mert — engedelmet kérek — ott, a hol egy érték 5, 6 szorosára emelkedik azon értéknek, melylyel negyven év előtt birt, a nemzet általános elszegényedéséről és nemzetgazdasági hanyatlásáról szólani nem lehet, (Ugy van! Élénk helyeslés jolbfelől) Bár, mondom, ily elvi szempont lett volna felvethető, azt kell tapasztalnom, hogy azon párt, mely nevében a negyvennyolezas jelzőt használja, megelégszik pártpolitikai szempontokkal való előhozakodással és bizonyos érdekkörök ^érelmének hangsúlyozásával. Nevezetesen az elsőhöz tartozik az, hogy a kormányhatalom öregbedésétől félnek és azt hiszik, hogy ekképen most már a kormány saját hatalmának és kortespolitikájának emelésére és érvényesítésére a korcsmárosokat is fel fogja használni. A mi a kormány hatalmára vonatkozó állításokat és a kormány hatalmának viszonyát a parlamenti többséghez illeti, erre vonatkozólag Vadnay Károly t. képviselőtársam igen helyes megjegyzéseket tett és igy én annak kijelentésére szorítkozom, hogy nem először találkoztunk a t túloldal részéről ilyen szemrehányásokkal. Hallottuk ezeket a törvényhatóságok rendezéséről-, a szeszadóról szóló törvényjavaslatnál és több apró törvényjavaslat tárgyalásánál, ugy, hogy e megjegyzések már locus eommunis-ekké válnak a t. túloldal részéről. T. ház! Ha a kormány és pártja azon javaslatokkal, melyekre vonatkozólag a túloldal részéről a hatalmi emelkedés tendentiája állíttatott fel, csakugyan az ellenzék elnyomására ezélozna, azt hiszem, már öaök felett a historicusok imának tanulmányt, holott, a mint a tények tanúsítják, életüknek nagyon is hő jeleit adják. Szükségtelen is, hogy a kormány minduntalan kortes-eszközökethasználjon fel; elég, ha az ország közvéleménye őt már számtalan választásnál, ugy számban, mint erkölcsi súlyban gyarapodásra juttatta, ugy, hogy megerősödve léphetett a politikai alkotások szinterére. Nem ez a kortes-eszköz, hanem az, hogy minduntalan a kormány hatalmi terjeszkedésére hivatkoznak, mert ez által azt akarják elhitetni másokkal és tán önmagokkal is, hogy a kormány hatalmi spherája nem volna oly terjedelmű, önök az ország közvéleményében diadalt bírnának aratni. (Helyeslés jobhfelől.) Az ilyen irányban való méltatásnál Hoitsy Pál t. képviselőtársam még egy lépéssel tovább megy és azt mondja, hogy az italmérési jogoknak, az állam részére való megváltásában még más veszély is rejlik, mert eltekintve attól, hogy ő és több elvtársai az italmérési jog ilyképen való megváltását monopóliumnak tekintik, azt állítják, hogy az italmérési jogoknak az állam kezére jutása socialisticus természetű; állítja. hogy ily természetet mutat bányaiparunk, ilyet a dohánymonopolium és szesztörvény s ezen állítását indokolja azzal, hogy a modern soeialismüs az állam mindenhatóságát követeli az ember, a tőke és a munka felett s azt látja, hogy nmaz intézkedésekkel a socialisticus irányzatban már is benne vagyunk. Hogy monopóliumnak tekinthető-e az italinérési jognak az állam kezében való eoncentrálása, vagy sem, arra nem akarok kiterjeszkedni ; erre vonatkozólag a helyes megjegyzéseket a t. ministerelnök ur már megtette. De nem zárkózhatom el azon felfogás elől, hogy a socialisticus irányzatnak oly felfogása, melynek Hoitsy, t. képviselőtársam kifejezést adott, a magyar képviselőházban megjegyzés nélkül nem maradhat, (Halljuk! Halljuk!) A socialismus lényege, t. ház, nem a gazdasági erőforrásoknak egy kézben való egyesítésében, még pedig oly módon való egyesítésében áll, hogy az illető a termelőket saját nézete, vagy bizonyos szabályok szerint kiválasztja és mintegy vállalkozóként tekinti; hanem a gazdásági eredmények mikénti felosztásában áll, vagyis a socialismus lényege a termelésben való közösségben nyilvánul, oly módon, hogy a termelők vagy munkájok eredménye vagy a termelésre fordított ügyekezetek szerint részesülnek. Ez, t. ház, alapvonalaiban az, a mit a socialisticus felfogás e tekintetben a magáévá tesz. Már most azt kérdem, hol itt a critériuma"annak, hogy az állam kezében lévő italmérési jog bizonyos sbciaüsticus velleitásokra adhat alkalmat. Nézetem szerint sehol. Lehetne talán az ő álláspontjából az állam gazdasági absolutismusáról szólni, de socialisticus irányzatokra való alkalomnyújtásról beszélni nézetem szerint egyáltalában nem lehet. Ha a t. túloldalnak az ügy érdemére vonatkozó határozat javaslatát tekintem, ott kimagaslik azon pont, mely a javaslatnak tulajdonkép czélját is képezi, hogy t. i. a t. túloldal a megváltás eszméjét, a maga teljességében a magáévé teszi, de a községek általi kezelést és a községek részére való hasznosítást indítványozza. Egy ily határozati javaslattal szemben, a mely egész