Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

136. országos ülés nőre ni vagy háromszor határozati javaslattal utasította már a ministert, hogy agyártott borok feltétlenül eltiltassanak. Mi történt már most? Játék a képviselőházban, játék az országban. A helyett, hogy eltiltanák, törvényjavaslatot tesznek a ház asztalára, melyben megengedik a borgyártást. De miután ez ellen már a kormánypárt néhány tagja is felzxtdult, változtatnak a dolgon és most alattomosan becsempészik a törvényjavaslatba a gyártott borok megengedését. Ha a t. többség engedi, hogy igy paczkázzanak vele: nekem ez ellen semmi szavam, csinálják ki maguk között. Sajátságos, hogy ép akkor, midőn szőlőmíívelésiink ily válságos helyzetben van, midőn a phylloxera pusztításai következtében a fővárosban is 800 ember kér kenyeret, mert a féreg elpusz títván szőlőjüket, nincs miből megélniök, midőn oly nagy számban vannak tönkrement szőlőművelők, kiket serkenteni, támogatni kellene, hogy új védekezési módok megkísérlésébe tegyenek befektetéseket: előáll az állam és felemeli a boradót, a helyett, hogy a szőlőművelés emelésére törekednék és annak, a mit tenni kellene, ellenkezőjét teszi! En lelkiismeretemet nem tudom máskép megnyugtatni, mint ha nem fogadom el a törvényjavaslatokat és pártolom Unger t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés és tetszés a szélső balon.) Mohay Sándor: T. képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak azon elméletét, mely arra vonatkozik, hogy minden képviselő a saját választókerülete által táplált particularis óhajoknak megvalósítására, volna hivatva törekedni, a mélyen t. elnök ur kellő mértékére és értékére reducálta és arra igen tapintatos megjegyzéseket tett, miért is én erre reflectáini nem kívánok. Két állítása van azonban az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak. melyet megjegyzés nélkül hagyni nem kívánok, Az egyik az, hogy az adóeltitkolásokat mintegy mentegetni törekszik, utalva az absolutismus korszakában történt azon adómegtagadásokra, a melyek mintegy a hazafiság színében tűntek fel. Már engedelmet kérek, t. képviselő ur, akkor, midőn a nemzetnek az absolutismus nyomása alatt egyébre, mint passiv resistentiára alkalma nem volt: igen is, méltán lehetett hazafiság az absolutismus pénzeszközeinek megtagadása, most azonban ilyesmire hivatkozni ezen czím alatt egyáltalában nem helyes. A másik kérdés pedig a gyártott borok kérdése. Az előttem szólt t. képviselő ur vádolja a kormányt, hogy a jelen javaslat által mintegy becsempészni kívánja a gyártott borokat a forgalomba. Ugyanazon felfogásnak adott kifejezést Szederkényi Nándor t. képviselő ur is, a ki azt mondotta, hogy ezen javaslat által a gyártott r 22 én, csütörtökön. 1888. j j j bornak mintegy polgárjog biztosíttatik. Megengedem, t. ház, hogy a gyártott borok kérdésében tovább is lehetne menni, hanem a jelen javaslatok alkalmával azt mondani, hogy azok mintegy utat nyitottak a gyártott borok forgalomba való becsempészésének, nem lehet azért, mert az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatnak 10. §-ában határozottan körvonalozva van, hogy az italmérési engedély elvonható azoktól, a kik az egészségnek ártalmas, vagy bármely italt hamis név vagy czím alatt hoznak forgalomba. Ennyit tartottam szükségesnek az előttem szólt t. képviselő ur beszédére megjegyezni. És ha most áttérek a javaslatoknak rövid szavakban méltatására, azt kell mindenekelőtt constatálnom, hogy itt az ezen javaslatok feletti általános vitában elvi kérdésekről én az azok közötti ellentétekről szó nincs, a mint ezt e javaslatoknak szigorúan reális természete önkényt magával hozza. Mindössze egyetlen elvi szempont, a mi itt fenforog és e tekintetben a ház ezen és másik oldala között teljességgel különbség nincsen és ez az, miszerint azon jogok, a melyeknek megszüntetése itt czéloztatik, a közforgalom igényeire való tekintettel gazdasági fejlődés szempontjából mint egy rég elinalt korszaknak jogosítványai jelentkeznek és a mai kor keretébe csakugyan be nem illeszthetők. A másik fontos szempont, a mely e mellett tekintetbe jöhet, az, hogy itt tnlajdonképen a különböző anyagi érdekeket egy magasabb keretbe összefoglalni kívánjuk és ezen összefoglalás által az egyes érdekek fölött az egész, az állam érdekének kívánunk predomináló állást biztosítani. Valódi elvi kérdés a concret alkalomból akkor foroghatna fenn, ha egyfelől ezen javaslat, másfelől a háznak valamelyik oldala részéről az 1848-ik évi törvényhozásnak az úrbériséget megszüntető, a nemesi és nem nemesi javak közti különbséget és a kiváltságokat eltörlő intézkedéseinek szellemében a jognak minden kárpótlás nélkül való megszüntetése hozatnék javaslatba; mert, t. ház, meg vagyok róla győződve, hogyha az 1848-iki törvényhozásnak ideje lett volna az általa megalapított reformoknaktovább építésére és a nagy körvonalakban oda vetett alkotásoknak részletes kidolgozására, most e javaslatokkal nem találkoznánk, (Ugy van! jobbfdöl) mert az italmérési jogok, vagy mint htíbériségi korszakok eredményei minden kárpótlás nélkül szűntek volna meg, vagy ha a nemzeti becsület védpajzsa alá történt helyezés folytán kárpótlásra tartottak volna is igényt, ezen kárpótlás alig néhány tiz millióra rúgott volna; mert azt, t. ház, általában elismerik — azt hiszem, elismerjük mindnyájan — hogy e jog az 1848 iki állapotok szerint koránt sem képviselte azon értéket, a melyet most képvisel, hanem az azutáni időszak egy és más fontosabb és kevésbé fontos és hatályos körülményei folytán emelkedett a jövedelmezőségnek 22*