Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

1S5. országos ülés november 21>án, szerdán. 1888. 157 donosául, egy tollvonással minden kárpótláb nélkül megszüntettessék ? Vagy elegendő indok-e arra, hogy egy teljes jognemteljességéljen.'nem egészében, hanem csak részlegesen váltassék meg. Nézetem szerint egyáltalában nem elegendő indok, nem pedig annyival kevésbé, mert még itt a méltányossági tekintet egy szintén nem kis fontosságú dolognak figyelembe vételét is megkövetelte volna; jelesen azon kérdés fölvetését, hogy vájjon akkor, midőn a jászok és kunok magukat önnön erejükön a maguk megadóztatásával és megterheltetésével megváltották, az a megváltás teljes vagy részleges volt-e? és ha teljes volt — a mit mindenki tud és elismer, vájjon akkor jogaikat és ezek köztép a regale-jogot egészben vagy részben nyerték-e meg? és hogy ha egészben •— a mi szintén kétségkívül biztos — vájjon lehetne-e most, midőn ezen jognak megváltása czéloztatik, a méltányosság és igazság mértékével mérve, ezt a jogot csak részben és nem teljes egészében váltani meg? Én t. ház, azt hiszem, hogy ezen kérdésre mind a méltányosság, mind az igazság nem-mel fog felelni. És ha a részleges váltság még is megtörténnék, vájjon, kérdem én, hol van tehát itt az a méltányosság és jogosság, mely a törvényjavaslat indokolásában oly gyakran említtetik; vagy tovább menve és általánosságban szólva, hol és miben keressük a méltányosságot és igazságot ott és akkor, a hol és a mikor a törvényjavaslat szerint a kezelési költség ezíméu 15, a bizottság szerint 10% fog levonatni, holott bebizonyított tény, hogy sok helyen még a reparationális költségeket is nem a jogtulajdonosa, hanem a bérlő fizeti, másutt pedig ugyanily czímen alig IV*—2°/° van a bérösszegből a jog tulajdonosa terhére szerződésileg levonva. Hol van tehát elfogadható alapja ennek a 10—15%-nak? Vagy talán abban keressük a méltányosságot és az igazságot, hogy például az épületek közül azt, de csakis azt, a mely a kormánynak tetszik, kisajátíthatja? Hisz akkor igen könnyen megtörténhetnék az, hogy a kormány ép azon épületeket sajátítaná ki, a melyeket a községek is akár iskola, akár más középületnek legczélszerűbben felhasználhatnák és ott maradnának a községeknek azok, a melyekből a regale-megváltás után semmiféle haszna nem volna. Vagy mondassák ki hát e tekintetben, hogy általában a regáléhoz tartozó minden épületek megváltandók, vagy a mi sokkal helyesebb, sőt szerintem egyedül helyes, engedtessék meg, hogy a kormány és az egyes községek vagy városok, mint ebben a tekintetben két tökéletesen egyenjogú fél, szabad egyezkedés folytán állapíthassa meg egyik vagy másik épületnek átadását vagy átvételét, mert különben méltányosságról és igazságról e tekintetben szó nem lehet. Én tehát t. ház, sem méltányosságot, sem igazságot nem látok ezen törvényjavaslatnak ily módon tervezett keresztülvitelében, hanem igenis látok veszélyt, még pedig nagy veszélyt, mint annak következményét. És ez a veszély abban áll, hogy ha ezen törvényjavaslat igy, a mint van, keresztül vitetik és törvénynyé lesz. Ama községek és városok megfosztatván jövedelmeik jó részétől, többé nem fejlődhetnek, haladásra, fokozatos emelkedésre és virágzásra eszközök hiányában képtelenekké lesznek. És én valóban szeretném, óhajtanám is és igen lekötelezve érezném magamat, hogy ha valaki most, mikor a legmagasabb fokra felcsigázott mindennemű adók csaknem elviselhetlenül nehezedjek a nép vállaira; most, mikor már a véradó is oly nagy, hogy majdnem minden munkáskezet lekötve tart; most, mikor már a községek és városok egyedül biztos s ha nem mindenütt is, de igen sok helyen növekedő regálé-jövedelme is mintegy felényire reducáltátik a javaslat által, mondom, nagyon szeretném és óhajtanám, hogy ha valaki megtudná mutatni azon utat és módot, a melyen és a mely által jövőre ezen érdekelt községek és városok községi, g:azdasáe-i, culturai vagy bármi más tekintetben is előhaladhatnának, fejlődhetnének. Haladhatnak ugyan, t. ház és kétségkívül haladni is fognak, de, sajnos, nem előre, hanem a haladás eszközeinek megvonásával hátrafelé; a mi aztán természetesen sem a kormánynak dicsőségére, sem a haza polgárainak s általában a hazának javára nem fog válni. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház, a t. pénzügyminister úr, a mint sokszor hangsúlyozta, a regale-tulajdonosok érdekében és javára ily módon akarja a regalemegváltást keresztülvinni, én ahhoz a magam szavazatával nem járulhatok. De igen is, készséggel járulhatnék hozzá azon esetben, ha a megváltás azon, szerintem egyedül helyes, méltányos és igazságos alapon eszközöltetnék, hogy a kárpótlás a teljes regale-jog vagyoni értékének tökéletesen megfelelő legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon^ Minthogy azonban a jelen törvényjavaslat általában is ugyan, de különösebben épen a neveztem városokat és községeket illetőleg ezen szerintem helyes alapot teljesen nélkülözi, nem fogadom ezt el általánosságban sem, hanem csatlakozom Unger Alajos t. képviselőtársam javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Busbach Péter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk /) A jelen törvényjavaslat igen sok érdeket érint és a t. képviselőház maga tanuja annak, hogy majdnem minden érdeknek e házban egyúttal tolmácsolója is van. Akadtak, a kik az egyesek, a birtokosok érdekét, mások, a kik egyes községek, ismét mások, a kik a városok érdekeit védték és végre ma szerencsénk volt hallani egyik képviselő-