Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

186, orsxágo* ütés november 21-én, szerdán. 1888. 153 magunk is a felett, hogy korcsmai és vendéglői iparunk oly gyarló, hogy jó Ízlésű és némi kényelemhez szokott embernek szinte lehetetlen a vidéken utazni s hogy igy nem igen várható, hogy idegenek látogassák meg vidékeinket és azok közvetlen érintkezésbe lépjenek termelőinkkel. Már pedig hogy ennek mily óriási nemzetgazdasági jelentősége van, azt látjuk más művelt államokban, hol az idegen áramlat már igen jelentékeny közgazdasági factort képez Midőn tehát a jelen törvényjavaslattól azt várjuk, hogy a mint bátor voltam ráutalni, a kellő felügyelet, még pedig különösen az erkölcsi, közbiztonsági és közegészségügyi felügyelet gyakorlása által a vendéglői iparnak bizonyos korlátok között biztosítsuk a versenyképességét és hogy mindazok, kik megfelelő épületeket állítanak és arra kötelezik magukat, hogy nagyobb összeget fektetnek az iparágba, bizonyos előnyökben részesülnek: bátran remélhetjük, hogy új lendületet fog nyerni a vendéglői ipar, a minél fogva e törvényjavaslat közgazdaságilag igen fontos. De bármennyire hangsúlyozom is ennek fontosságát, még ennél is fontosabbnak tartom azon hatást, melyetajelen törvényjavaslat a gazdaságra fog gyakorolni. (Halljuk! Halljuk!) Igen jól utalt a tisztelt előadó ur arra, hogy gazdászatilag mily fontos és mily előnyös lesz, ha jelentékeny összegek fognak a regaleváltság útján a gazdák rendelkezésére bocsáttatni. Tisztában kell lenni aziránt, hogy szemben amaz óriási versenynyel, mely gazdászatunkat mindenfelől megtámadja s másrészt azon védvátnokkal, melyek kivitelünket korlátozzák, gazdaságunk fejlődése, sőt megélhetése csak úgy gondolható, ha a szükséges tőkével rendelkezünk azon javítások és beruházások megtételére, melyek segélyével aránylag olcsóbban s többet producálhatunk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez gazdaságunk megmentésének egyedüli módja. És ehhez az érzék már általában megvan, de hiányzott a pénzerő. És a midőn e törvényjavaslat milliókat bocsát a gazdák rendelkezésére, ha ezt a gazdák jól felhasználják — én azt merem mondani — hogy gazdasági életünk fejlődésében ezen új törvény egy új epochat lesz hivatva megnyitni, a melytől kezdve bizonyosan jelentékeny javulást fogunk tapasztalni. Bár hallanák meg gyenge szavamat hazám minden gazdái, hogy a 11-dik óra ütött, hogy használják fel az alkalmat, mert ha itt is azt tapasztalnák, hogy a pénzt inkább máshová, inkább hiúságra vagy kényelmi szükségletekre használják, a helyett, hogy gazdaságuk fejlesztésére fordítanák: az események forgó kereke el fogja őket mindörökre tiporni, (Élénk helyeslés jobboldalon.) T. ház! Kiemeltem a gazdasági érdeket és igyekeztem általános szempontból megítélni azon hatást, melyet ezen törvényjavaslattól várhatunk. Szabadjon most már áttérnem azon kérdésre — KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. mert hiszen látom, hogy a t. ház türelmetlen — {Halljuk! Halljuk!) vájjon helyesen volt-e megválasztva azon időpont, a melyben ezen törvényjavaslat benyújtatott és hogy ezen törvényjavaslattól várhatjuk-e egyedül vagy leginkább azon eredményt, melyet az imént jelezni bátor voltam. (Halljuk! Halljuk!) Nem habozom kimondani, t. ház, mind a két kérdésre igennel felelek. (Helyeslés a jobbőläaon.) Az időpont megválasztását két irányban tartom igen szerencsésnek. (Halljuk .'Halljuk!) Az első az, hogy a regale megváltásának szüksége már annyira megérett, hogy ezen váltságot továbbra halasztani nagy nemzetgazdasági kár nélkül nem lehetne. E tekintetben tehát homlokegyenest ellenkezem a függetlenségi párt esyik vezérszónokával, a ki ezt a kérdést elodázni és a megfejtés helyett az olasz rendszert, tudniillik a 20 évre való kiterjesztést előnyösebbnek tartja. Ugyan kérdem t. képviselőtársamat, ha ő azt állítja, hogy ezen törvényjavaslatból senkinek sem lesz haszna, legyen szíves megmondani azt, hogy kinek lenne baszna abból, ha az ő javaslatát fogadnók el? (Halljuk! Halljuk!) Bizonyosan senkinek sem, sőt igen könnyű volna kimutatni, hogy abból mindenkinek kivétel nélkül csakis kára lehetne. A második indok, a melynél fogva szerencsésnek tartom a jelen pillanat megválasztását, az, mert a regale-váltság beleíllesztetett <\ nagy íináncoperatiőkba, melyekkel a pénziigyminister ur bölcsesége az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítani akarja. Épen ezen összeköttetésnél fogva hiszem, hogy könnyebb s előnyösebb hitelre talál ezen váltsági operátíó is, mintha ez egészen önállóan hozatott volna a ház elé. (Ugy van! jobbfelől.) A másik kérdés az, hogy azon megváltási mód, mely e törvényjavaslatban contempiáltatik, csakugyan a legjobb volt-e s nem lehetett volna-e ennél jobbat alkalmazni. Megvallom, t. ház, sokáig magam is azon nézetben voltam, hogy az állam közvetítésével a regálé megváltása a községek részére, vagyis azok átadása községi kezelésbe, sok előnynyel jár, mert annyi bizonyos, hogy ha a községek érdeke összekapcsoltatnék a regálék kezelésével és fejlesztésével, azoknak sok módjuk lenne — és ezt tapasztaltam, láttam néhány községben — a regálé fejlesztésére jó hatást gyakorolni, de sok helyütt és pedig pártkülönbség nélkül kifejtett indokokból az ellenkező felfogásra jutottunk; és ennek alá kell vetni talán kevésbé jó informátión alapuló korábbi felfogásunkat, mert a községek csak kis része nyújthatna elég garantiát arra, hogy a regálé kellőleg kezeltessék. Meg kell tehát állapodnunk abban, hogy a leghelyesebb mindenesetre az állami megváltás. De itt — és ez talán a vita egyik sarkpontját 20