Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

Jl-J^ 135. országos ülés nOTe képezi— a városok és különösen a nagy városok, első sorban a főváros külön érdekei tolatnak előtérbe. Mi sem áll tőlem távolabb, t, ház, mint hogy a városok culturális és politikai jelentőségét kicsinyeljem. Látom azt a befolyást, melyet minden művelt államban a városok a művelődés fejlődésére gyakoroltak és szivemből óhajtom, hogy nálunk is, magyar városaink és különösen a főváros lehetőleg fejlődjenek, gazdagodjanak, de azt esak úgy kívánhatjuk igazságosan, hogy ez ne történjék mások rovására. Midőn tehát azon követelésekkel találkozunk, hogy e regaleváltságnál a városokat egészen kivételes, kedvezményes helyzetbe állítsa a törvényhozás, ezekkel szemben constatálnom kell azt, hogy a mennyiben a városok létszáma emelkedik, a mennyiben itt a fogyasztás is növekedik, az jó részt a vidék rovására történik; mert a statistika nem mutatja hazánkban oly szaporodását a népességnek, mely megfelelne azon szaporodásnak, a mely a városokban tapasztalható, hol tehát beköltözés utján szaporodik a néptömeg. A városok jövedelmének emelkedése tehát. okozatos összefüggésben van a vidék jövedelmeinek csökkenésével ; a kettőt tehát csak együttesen lehet megítélni és együttesen is kell megadóztatni. Más oldalról, t. ház, én mélyen tisztelve a városoknak itt már igen gyakran hangoztatott culturális és humanisticus missióit, engedjék meg, hogy arra figyelmeztessem a t. házat, hogy nemcsak a városoknak, hanem az államnak is vannak culturális és humanisticus missiói épen úgy, mint miden művelt embernek és hogy különösen minden gazdának, leginkább pedig a nagy birtokosoknak ép oly szigorú és gyakran még terhesebb culturális és humanisticus missióik és kötelezettségeik vannak, természetesen saját birtokaik arányában, (Helyeslés jobbfelöl.) Épen úgy tartozik a birtokos-osztály a maga birtokán a templomot, az iskolát s a kórházat fentartani, mint a városok s épen úgy fordulnak hozzá a szegények segélyezésért, mint a városokhoz, különösen mi nálunk, hol minden közügyben a birtokosság jár elől. Ha már most a birtokos ezeknek meg akar felelni s emellett eleget akar még tenni azon kötelezettségének is, melylyel közjogi és politikai állásánál és azt hiszem jelentőségénél fogva is a közügyek iránt tartozik, akkor a városok és a birtokosok közötti nagy ellentétet oly élesen felállítani nem lehet, mint a hogy ez itt egyes esetekben történt, (ügy van! jobbfelöl.) Senki sem tagadhatja azt, t. ház, hogy az a lehetőség, melynél fogva a birtokosok megtartsák azt a positiót, melyet örökségképen mintegy kötelességül kaptak, hogy tudniillik a társadalmi és politikai életben igyekezzenek hazafias befolyásukat érvényesíteni és fentartani, nálunk Magyarországon par excel)er 2Í-én, szerdán 1888. lence politikai és nemzetgazdasági érdek. (Ügy van! jobbfelöl.) Azon vád is emeltetett itt a házban, hogy a kormányt tisztán fiscalis :szempontok vezérelték ezen törvényjavaslat megalkotásánál és előterjesztésénél. Azt hiszem, t. ház, hogy semmit sem lehet kevésbé igazságosan állítani, mint épen ezt, mert hisz a kormány hivatkozhatott volna más országokra, a hol a regálét vagy ehhez hasonló természetű jogokat egyszerűen eltörölték, vagy pedig ezekre vonatkozólag oly intézkedéseket léptettek életbe, melyek ezen jogok értékét illusoriussá tették és eltörölhette volna a regálét. De ezt a kormány nem tette; pedig könnyű lett volna megtennie, vagy a lebonyolítás halasztásával a regale értékétjelentékenyen devalválni, (ügy van /jobbfelöl.) Ezzel tehát világosan tanúsította, hogy őt nem fiscálig érdek, hanem a tulajdonjog szentségének érzete és a nemzetgazdasági érdek kellő méltánylása vezette ezen törvényjavaslat benyújtásánál, (ügy van ! jobbfelöl.) Ezen vádnak tehát komoly alapja nincsen épen úgy, mint a hogy nem áll az, hogy e törvényjavaslat a kormány kortespolitikájának kifolyása volna, noha ennek acceptálásarám nézve kedvező volna, mert erre azzal felelhetnék, hogy a leghelyesebb kortespolitika az, a^ midőn a kormány oly törvényjavaslatokat nyújt be, melyek a nép legnagyobb részének hasznára vannak. (Helyélés jobbfelöl.) Ezen törvényjavaslat, t. ház, nemcsak a kormány helyes közgazdasági érzékéről, de arról is tanúskodik, hogy alaptalanok azon vádak, mintha pénzügyeink oly rongált és olyannyira hitelvesztett állapotban volnának, mint azt a tisztelt ellenzék egyes szónokai — némelyek talán pessimismusból mások meg túlzásból — festeni szokták, (Tetszés jobbfelöl) mert ime, az állam képes egy magát túlélt jogot megváltására, ezzel a nemzetgazdasági érdekek emelésére, egyeseknek és községeknekmii] iókat rendelkezésére bocsátani, a nélkül, hogy ezen operatiónál különös nehézséggel találkoznék. (Tetszés jobbfelöl.) Minthogy azonban ezen pénzügyi művelet keresztülvitele esetén a kormány a pénzügyi egyensúly helyreállítását is kilátásba helyezte: ezen tényen visszapattannak mindazon nyilak, a melyek a túlsó oldalról felénk szóratnak. (ügy van! a jobboldalon.) Csupán egy aggodalmam van, t. ház és ez az, hogy az államra nézve ezen törvényjavaslat következménye nem lesz mindjárt oly kielégítő, hogy annak jövedelme az általa okozott kiadásokat fedezhesse. Én tehát attól tartok — ne vegye rossz néven az igen t. ministerelnök ur — hogy az ő ismert jóságát e tekintetben kissé messzire erőszakolták. Meg vagyok győződve, t. ház, hogy ha az ügy nem volna jelenlegi stádiumában, midőn úgyszólván érett gyümölcsöt kínálnak az érdekelteknek, a váltságdíjra jogosítottak legnagyobb