Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-134

Í3i. országos ülés november 20-án, kedden. 1888, {<&*] törvényhatósági joggal biró városok italmérési jövedelme évről-évre emelkedik. így felhozom például Debreczen városát, hol csupán a pálinka bérlete 1882 ben 25,000 írtról 35,000 frtra, 1886-ban 47,000 frtra emelkedett; a borregále 1885-ben 10,000 írtról 16,000 frtra, 1886-ban 25,000 frtra emelkedett, a kezelési és egyéb költségek ide számítása nélkül. Ha tehát a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ugy az állam Debreczenben 26,000 frt évi jövedelem tőke vagyonának birtokába ingyen fog jutni. Sőt, ha más jövedelmeket is, melyek a korcsmáltatási jogból származnak, felszámítunk, Debreczen városa közel 50,000 frtot veszít évenkint jövedelméből. Ha a törvényhatósági joggal biró városok el fognak esni ezen jövedelmektől, mi lesz ennek a következménye ? Az, hogy az előbb említett feladatokat nem lesznek képesek többé teljesíteni s azon feladatok teljesítése, melyeket az állami közigazgatás terén eddig teljesítettek, át fognak szállni az államra. Az állam pedig azt a többletet, a mit az italmérésből bevesz, el fogja költeni azon kiadási többletre, mely ennek következtében fog előállni. Elismerem, hogy a 21-es bizottság jóindulattal volt a törvényhatósági joggal biró váiosok iránt, a mennyiben a 7-ik §-ban nem az adót vette az ő kártalanításuk alapjául, hanem a zárszámadásokat; a 69-ik §-ban pedig azon nevezetes joggal ruházta fel őket, hogy ha a kártalanítási költség fizetésén felül több jön be az italmérésből, akkor 30% a törvényhatósági joggal biró városok szabad rendelkezésére bocsáttatik. Mit jelent ez a rendelkezés? Azt, hogy a bizottság is elismerte az individuális és a collectiv jog közti különbséget; azt, hogy a bizottság is elismerte, hogy a törvényhatósági joggal biró városok fontos feladatokat teljesítenek, hogy azokat nem szabad megfosztani azon anyagi eszköztől, melylyel jövőbeli feladataikat teljesíthetik, ugy, a mint eddig is teljesítették. (Ugy van! Ugy van!) De mit mond erre a bizottság a maga jelentésében? Azt mondja hogy e jogot azért nem lehet a törvényhatósági joggal biró városoknál meghagyni, mert ez esetben az ország különböző részein az italmérési jog különbözően rendeztetnék és igy megmaradnának azok a viszásságok, melyek e téren ma is megvannak. Hát erre azt válaszolom, hogy ez az érv nem megdönthetlen érv; mert ha a törvényjavaslat akkép módosíttatnék, hogy tekintet nélkül a városok közjogi állására, mindazon városok, melyek 20,000 lakosnál nagyobb népességgel bírnak, az italmérési joggal felruháztatnak, de akképen, hogy ezen jogot az italmérésről alkotandó törvényben foglalt díjak mellett kezelhetik, ezen szabályokat ők is kötelesek lesznek megtartani; ha ez igy módosíttatnék, mondom, akkor az országban az italmérési jog egyöntetűsége nem lenne megzavarva. De azt mondja a t. bizottság, hogy hiszen az állam akkor elvesztené a jövedelmét. Hát kérem, ez sem megdönthetetlen érv, mert az állam eddig nem birt a városokban regálé-joggal, nem volt jövedelme, attól tehát, a mije nem volt, megfosztani nem lehet. Az államnak lesz majd a jövőben jövedelme, az bizonyos, hanem a mit mondtam, ezen jövedelem bizonyosan felmegy azon közigazgatási teendők költségeire, melyeket a képtelenné vált városoktól az államnak át kell venni. T. ház! A mint előadásomból kitűnik, én a törvényjavaslat azon rendelkezését, hogy az egyéni regále-jogot megszüntetni s ennek hasznosítását az államra kivánja ruházni, helyeslem és a magam részéről is elfogadom, de nem helyeslem azt, hogy a törvényhatósági joggal biró városok is megfosztassanak italmérési joguktól. Régibb törvényeink, régibb királyaink nem ok nélkül ruházták fel a királyi városokat bizonyos szabadalmakkal. Belátták, hogy egy állam nagygyá, virágzóvá, kifejlett, jólétnek örvendő városok nélkül nem lehet. Régibb törvényhozásunk arra törekedett, hogy a városok legyenek az értelmi és anyagi erőnek gyúpontjai és belátta, hogy innen indul ki a kereskedelem a félreeső falvakba; itt virágzik az ipar, innen terjed a tudomány, a felvilágosodás a falvakba. Nekünk ma be kell látnunk, hogy a városok az anyagi és szellemi fejlődés gyúpontjai, a democratia helyei; nekünk tehát a városokat emelnünk kell. Egész előadásomon veres fonalként vonul át az, hogy én a királyi városoknak eddigi italmérési jogukban való meghagyását a városokra nézve kedvezőnek, azok haladása tényezőjének tartom, az államra nézve pedig veszélyesnek és károsnak egyáltalában nem tekintem. Meglehet, hogy az én felfogásom — magasabb állami összérdek szempontjából tekintve — talán téves és téves a kérvényező törvényhatósági joggal biró városok felfogása is; de az a tény eltagadhatatlan, hogy a királyi városok, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, biztos és igen jelentékeny jövedelemtől esnek el. (Ugy van! a joliboldalon.) De ha a jogegyenlőséget sértő, a forgalmat akadályozó, a szabad egyéni keresetmódot nehezítő régi, elavult, regále-jogot megakarjuk szüntetni; ugy nem szabad szükség esetében még áldozatoktól sem visszariadnunk ; nem szabad a törvényjavaslatnak törvényerőre emelése elé gátakat emelnünk, hanem azon kell lennünk, hogy az állam és a városok érdeke az igazság mérlegén kiegyenlíttessenek. Vegyék figyelembe a városok is azon évezredek óta fennálló római axiómát, hogy „sarus rei publieae suprema lex esto". Vegyék fontolóra, hogy az államnak pénzügyei rendezése és évről-évre növekedő terheinek elviselése végett jövedelemre van szüksége. A törvényhozás pedig törekedjék